Nem sok értelmét látom a választások bojkottálásának, mint ahogyan a Képviselőház bojkottálásának sem, mert ily módon csak csökken a közszereplés lehetősége. A Képviselőházban természetesen nagyon rossz állapotok uralkodnak, az egy katasztrófa, de ott helyben kell vele szembeszállni.

Így kommentálta a legfontosabb politikai kérdések egyikét, a választások bojkottját, Filip David író, a nem hivatalos, Önvédelem (Samoodbrana) elnevezésű csoport tagja.

Miért döntött az Önvédelem mellett? Melyek a csoport fő célkitűzései és elképzelései?

– Az Önvédelem teljesen spontánul állt össze. Politikai program nélkül, előkészületek vagy előzetes megbeszélések nélkül. Ezért mindent, amit mondani fogok, csak a magam nevében mondom, ezek az én érveim és az én magyarázataim.

Sosem voltam az az ember, aki félrehúzódik és egykedvűen szemléli az eseményeket. Másfelől a politikai pártok programjai nem adnak kielégítő választ a kérdésekre, amelyeket magamnak és másoknak felteszek.

Olyan, hogy „közvélemény”, nem létezik. Az Önvédelem olyan egyének csoportja, akik azonos vagy hasonló véleménnyel vannak bizonyos lényeges dolgokról, de mindig jogot formálnak saját véleményük kinyilvánítására.

Politikai szervezetként fog-e működni az Önvédelem? Részt vesz-e a választásokon? Mi a véleménye arról, hogy az ellenzék egy része bojkottálni akarja a választásokat?

– Hát, minden politika. Politikai véleményre azoknak is joguk van, akik nem kötődnek egyetlen politikai párthoz sem.

A párttagság pártfegyelmet követel, a párt programjának tiszteletét, azt, hogy az ember pártkatona legyen, és ez nekem nem felel meg, de azokat is megértem, akiknek megfelel a szerepvállalás ilyen formája.

A választások bojkottálásának nem sok értelmét látom, mint ahogyan a Képviselőház bojkottálásának sem, mert ily módon csak csökken a közszereplés lehetősége. A Képviselőházban természetesen nagyon rossz állapotok uralkodnak, az egy katasztrófa, de ott helyben kell vele szembeszállni. Ez érvényes a választásokra is. Nincs más hátra, mint naponta, mindenütt harcolni a megfelelő választási feltételekért, a hatalom önkénye ellen, a hatalom faragatlansága és primitivizmusa ellen, a korrupció, a képmutatás és minden egyéb ellen, ami megalázó országunk tisztességes és becsületes polgárai számára. És ha nincs is kilátás arra, hogy a következő választásokon valami jelentősen megváltozzon, a jobb Szerbiáért harcolni kell, bármilyen hosszú ideig is tart ez a harc.

Van-e kilátás arra, hogy politikusok, illetve politikai pártok csatlakozzanak az Önvédelemhez?

– Nem tudom, hogyan alakulnak majd a dolgok, de az Önvédelem egyelőre egyének csoportja, nem pedig politikai párt.

Mi a véleménye az „1 az 5 millióból” tiltakozásról? Ön szerint meg kell tartani minden szombaton, hiszen láthatóan kevesebben vesznek benne részt, mint a télen?

– A tiltakozást támogattam, de nem vettem benne részt. Nem voltak egyértelműek sem a célkitűzések, sem a politikai ellenzék és a szervezők közötti viszony. Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy nem reális a követelés, miszerint az államfő és a hozzá közel állók mondjanak le, a többi követelés pedig valahogy definiálatlan maradt és szinte naponta változott. Jó, azzal egyetértek, hogy a tiltakozáshoz elegendő maga a jelenlegi szerbiai életkörülményekkel való elégedetlenség kifejezése, de az is nyilvánvaló, hogy nem volt sem erő, sem eltökéltség, hogy megmozduljon valami. Csak attól tartok, hogy a tiltakozás elerőtlenedésével elveszett a kezdeti energia is, ami akár hosszabb időre elhalaszthatja újabb tiltakozások megnyilvánulását.

Mi a véleménye a jelenlegi ellenzékről? Szükség van-e új arcokra a szerbiai politikai színtéren?

– Nem vagyok a homlokegyenest ellentétes politikai programok szövetségének vagy koalíciójának híve. Ez nem természetes és a politikai harcot a kizárólag a hatalomra jutásért folytatott harccá degradálja. A politikában is lennie kell valamiféle erkölcsnek a következetes programokban, amelyekkel megnyerik a szavazókat. A Szövetség Szerbiáért tömörülés ellenzéki pártjainak fel kell fogniuk, hogy az időnként jobboldali retorikájukkal nem szoríthatják ki a hatalomból a mai elnököt, aki mestere a demagógiának.

Összességében nézve,

a szerbiai politika nagy problémáinak egyike az, hogy kevés az új arc, és hogy a fiatalok körében nyilvánvaló a közöny, a meggyőződés hiánya, hogy lehetséges jobbra fordítani a dolgokat,

hogy a manipuláció különböző formáival a jelenlegi hatalom bebetonozta az állapotokat, lezárta a jobb jövőbe vezető utakat. Azok, akik ebbe nem tudnak belenyugodni, vagy csendesen visszahúzódnak, vagy elmennek, minél messzebbre.

Szervez-e az Önvédelem őszre saját tiltakozást? Mi a véleménye erről az ötletről?

– Erről nem beszélgettünk, nem tartom valószínűnek. Az Önvédelemnek, legalábbis ahogyan én látom, bátorítania és fejlesztenie kell a kritikai gondolkodást, nem pedig még egy politikai páttá válnia, azokból már így is sok van, túl sok.