A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat felhívja a figyelmet egy Brüsszelben elhangzott bírálatra, melyben az ENSZ kisebbségi ügyekért felelős rapportőre, Nicolas Levrat élesen bírálta az Európai Uniót a kisebbségvédelem terén alkalmazott kettős mérce miatt, különösen az európai kisebbségi és veszélyeztetett nyelvek folyamatos védelmének hiányát illetően.

A kritika küldetéslezáró nyilatkozatban hangzott el, miután a rapportőr befejezte az EU intézményeinél tett első hivatalos látogatását, amelynek célja az volt, hogy megvizsgálja az EU megfelelését a kisebbségi jogi normáknak, különös tekintettel a kisebbségi nyelvekre.

„Az Európai Unió kulcsszerepet játszik a kisebbségi jogok védelmének előmozdításában az EU határain kívül, különösen a bővítési politikáján keresztül, ugyanakkor hiányoznak az eszközei és a motivációja ahhoz, hogy hatékonyan kezelje a kisebbségi kérdéseket az unión belül. Ezt a szakadékot be kell zárni annak érdekében, hogy az EU-n belüli kisebbségek védelme valóban megerősödjön. A kisebbségekhez tartozó személyek emberi jogainak tiszteletben tartása az EU egyik alapító értéke” – mondta Levrat, megjegyezve, hogy „mivel az Európai Bizottság nem ismeri el az EU egyértelmű hatáskörét ezen a területen, az Unió nem tud olyan jogszabályokat, politikákat vagy kötelező erejű intézkedéseket elfogadni, amelyek közvetlenül védenék a kisebbségeket. Ennek alternatívájaként az EU-nak olyan megközelítést kellene előmozdítania, amely rákényszeríti a tagállamokat ezen alapító érték érvényesítésére.”

Miközben méltatta az EU diszkriminációellenes megközelítését – amely minden kisebbségi csoportot lefed, beleértve a migránsokat és leszármazottaikat is –, a különmegbízott arra szólította fel az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy átfogóbb kisebbségi jogi keretet.

„Ez biztosítaná a kisebbségi ügyek egységesebb kezelését az egész EU-ban, és választ adna a nyelvi kisebbségek igényeire is, amelyek jelenleg kimaradnak az uniós stratégiákból és politikákból” – hangsúlyozta.

Az európai nyelvi kisebbségekre utalva a hivatalos nyilatkozatban így folytatta: „Noha az EU az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében európai értékként ismeri el a nyelvi sokszínűséget, nem rendelkezik külön, kötelező erejű jogi kerettel a nyelvi kisebbségek védelmére. Továbbá a nyelvi kisebbségeknek nincs speciális védelmük, mivel a nyelv nem szerepel a tiltott megkülönböztetési okok között az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikkében – annak ellenére, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke tiltott megkülönböztetési okként nevesíti. Az EU-nak nincs hatásköre a nyelvi kisebbségek védelmének kikényszerítésére, így a felelősség jelentős része a tagállamokra, valamint az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájára hárul, amely a kisebbségi nyelvek védelmének fő jogi eszköze.”

„A nyelvi kisebbségek problémáinak kezelése érdekében azt javasolnám, hogy az EU az EUMSZ 167. cikkére alapozza fellépését, amely kimondja, hogy „az Unió tevékenysége során figyelembe veszi a kulturális szempontokat az egyéb szerződéses rendelkezések alkalmazásakor is, különösen kultúráinak sokfélesége tiszteletben tartása és előmozdítása érdekében”. Az EU kultúráinak sokfélesége nyilvánvalóan magában foglalja a nyelvek sokféleségét is, beleértve a kisebbségi nyelveket, ezért egy támogató jellegű intézkedés – például egy veszélyeztetett kisebbségi nyelvekre vonatkozó stratégiai keret – kifejezetten üdvözlendő lenne.”

A sajtótájékoztatón Levrat professzor kiemelte, hogy fontos lenne egy Stratégiai Keret létrehozása a veszélyeztetett és kisebbségi európai nyelvek számára, amely hasonló lenne az EU Roma Stratégiai Keretéhez, miszerint EU által támogatott keretrendszer felhatalmazást kapna új, kötelező erejű intézkedések kidolgozására, amelyek egyszerre biztosítanák a védelmet és segítenék egy átfogó, hosszú távú nyelvi revitalizációs (nyelvmegőrzési és -újraélesztési) program finanszírozását.

A rapportőr az elmondottakról részletes jelentést ad ki az év folyamán, szolgálatunk beszámol majd a jelentésben foglaltakról is.

Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat igazgatója a rapportőr nyilatkozatával kapcsolatosan elmondta, hogy „Üdvözöljük, hogy az ENSZ végre érdemben is elkezdett foglalkozni a nemzeti kisebbségek nyelvi jogaival, pontosabban annak hiányával. És különösen fontosnak tartjuk azt a megállapítást, hogy az Európai Uniónak teljesen hiányzik a motivációja és az eszköztára arra nézve, hogy törődjön az őshonos nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak védelmével. Maximálisan támogatjuk a rapportőr megállapításait és javaslatait, és úgy gondoljuk, hogy az uniónak létre kell hoznia azokat az intézményi eszközöket, melyek során a nyelvi és kulturális jogok a tagállamokban valóban betartathatók.”