Becslések szerint mintegy kétezren nyugszanak az egykori szabadkai téglagyár gödrében, a négy tömegsírban, s közülük újabbak neve vált ismertté, amely mára elérte az 1017-et, hangzott el szombaton délután a Vergődő madár emlékműnél megtartott kegyeleti megemlékezésen.

Az 1944-45-ös ártatlan áldozatokra hozzátartozók, közéleti személyiségek, a külképviseletek tagjai, politikusok, a történelmi egyházak képviselői emlékeztek.

A 2002-ben felállított emlékfalon összesen 852 név szerepel. Közülük néhányat az idén is felolvasott Némedi Imre előadóművész, majd elmondta, hogy az eltűnések 1944. októberének utolsó napjaiban kezdődtek és egészen december elejéig tartottak, amikor a tömeges kivégzéseket leállították. A halálraítélteket teherautókkal szállították a kivégzés helyszínére, nagyon sok volt köztük a nő, s négy hatalmas tömegsírban hantolták el őket. A mészárlás hetei alatt öt-hat fegyveres kísért 10-12 fős csoportokat. A szabadkai vasútállomáson minden átutazót igazoltattak, aki nem tudta magát igazolni, azok közül is nagyon sok embert kivégeztek, így igazán sosem lehet majd megtudni, hogy hányan is nyugszanak a Vergődő madár szárnyai alatt.

A rövid ismertető után ökumenikus istentisztelet következett, majd az emlékharang megkondulása és a siratóének elhangzása után Bunford Tivadar, Szabadka Város Képviselő-testületének az elnöke mondott beszédet, aki arra emlékeztetett, hogy 25 éve nevezték ki Szabadkán a kegyeleti bizottságot, amely az áldozatok azonosítását végzi. Kiderült, hogy legalább 19 településről hurcolták erre a vesztőhelyre az áldozatokat. 1994-ben jelent meg az első füzet az áldozatok névsorával, akkor még „csak” 560 névvel. 1996-ban hat tábla került fel az emlékfalra, majd az évek során mind több és több tábla került ide az időközben feltárt áldozatok neveivel, összesen 852-vel. Bunford Tivadar elmondta, hogy ma már szükség van az emlékfal meghosszabbítására és újabb táblák felállítására. A tavalyi Memento szórólapokon még 978 áldozat neve állt. Azóta hála a kutatásoknak, amelyeket immár történészek és levéltárosok végeznek, ez a szám tovább bővült. Az idei Memento 75 már 1017 áldozatról számol be, de még ez a szám sem végleges.

Az alkalmi beszéd után a megemlékezők elhelyezték a szobornál a megemlékezések virágait, köztük Pásztor István, a tartományi parlament elnöke, aki a koszorúzás után rövid nyilatkozatot adott a sajtónak. Elmondta, hogy minden évben meg kell emlékeznünk a borzalmakról, és arról, hogy bosszúvágyból és ideológiai meggyőződésből mi mindenre képes az ember. Hozzátette ugyanakkor, hogy arra is emlékezni kell, hogy a borzalomtól függetlenül ez a 75 év sem volt elég ahhoz, hogy megtörje a közösségünket, hogy rávegye arra, elfelejtse azt, ami nem elfelejthető.

Pásztor István reményét fejezte ki, hogy előbb utóbb eljön az igazság és a méltó kegyeletadás ideje is, de addig is emlékeznünk kell arra, hogy a kitartás, a meggyőződés, az igazságkeresés és az erkölcsi igazságszolgáltatás is előbb-utóbb bekövetkezik.

Pásztor István szerint mindannyiunk kötelessége az emlékezést tovább vinni. Hetvenöt év után is a 44-es eseményeket a közösségi emlékezés részévé kell, hogy tegyük, ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha ezt a borzalmat újra és újra elmondjuk, erre újra és újra rávilágítunk, továbbadjuk a felnövekvő generációknak, nem elsősorban a fájdalom miatt, hanem amiatt, hogy az emlékezést megőrizzük, és nyugodtabb lélekkel keressük a jövőépítés közös érintkezési pontjait.