A csonoplyai Mindenszentek templomban áhítattal kezdődött a Magyar Szórvány napja, ahol a jelenlevőkre Ft. Hajdú László plébános adott áldást, aki hét éve szolgálja a helyi szórványközösséget.

- A történet azzal indul, hogy amikor ideérkeztem, akkor szerettem volna nemcsak az Isten igéjét hirdetni az itteni magyaroknak, hanem a nemzetért, a kultúráért, illetve a megmaradásukért is tenni. Ezért a plébániaépületet úgy alakítottuk át, hogy ott egy közösségi termet rendeztünk be, és az anyanyelvápoló csoportokkal kezdtünk el foglalkozni, először a gyerekekkel, majd ehhez csatlakoztak a színjátszók, a dalárda, illetve a kézműves szakkörök is. Hosszú utat jár be ez a maroknyi magyarság itt, Csonoplyán, és sok mindent átél. Nagy öröm számunkra, hogy az idei Magyar Szórvány napja központi rendezvényének a házigazdájaként lehetünk jelen, és a programot a Mindenszentek templomban kezdtük, ahol egy áhítatra gyűltünk össze. A Jóistennek az áldását kértük a csonoplyai magyarokra is és mindazokra, akik más településekről, más szórványközösségekből ellátogattak hozzánk – nyilatkozta a plébános.

Az ünnepség fő szónoka Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke volt.

- Ez a nap nem csupán a múlt dicsőségének felidézése, hanem egy élő lelki felhívás is. A szórványmagyarság megmaradásának, önbecsülésének és hitből táplálkozó közösségi erejének napja. Ez a nap nem a panasznak, hanem a cselekvésnek a napja. Nem a veszteségek, hanem a megmaradás csodájának ünnepe. És ma itt, Csonoplyán Nyugat-Bácska szívében ez a csoda tapintható, a templomban, az iskolában, a közösségi házban, a gyerekek énekében, az idősek tekintetében. Itt minden gesztus, minden szó, minden megtartott hagyomány azt üzeni: nem adjuk fel, mert jó magyarnak lenni itt, Csonoplyán. Bethlen Gábor, akinek születésnapjához e nap kötődik, így vallott egykor: Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet. Ez a mondat ma is útmutatás a szórványban élők számára. Mert lehet, hogy nem tudjuk megváltoztatni a világot, de meg tudjuk őrizni önmagunkat benne. Ez a mi feladatunk. A hűség, a hit, a kitartás, a közösségépítés szolgálatában, itthon, a szülőföldön. Csonoplya és Nyugat-Bácska a vajdasági magyarság szórvány területe. Sokan élnek itt úgy, hogy nap mint nap megküzdenek a megmaradásért, a magyar szóért, a templomi harangszóért, a magyar osztályokért, a gyermekek neveléséért. Mégis, ha körülnézünk, valami felemelőt látunk. Azt, hogy az élet folytatódik. Mert vannak, akik nem engedik, hogy a láng kialudjon. Ők a közösség kovászai. A lelkipásztor, aki kitartóan szolgál, a tanító, aki anyanyelven nevel, az édesanya, aki magyar mesét olvas gyermekének, a civil szervező, aki programot szervez, pályázatot ír, kapukat nyit, a fiatal, aki nem elmegy, hanem marad, és itthon épít. Nekik köszönhetjük, hogy a közösség él, hogy a magyarság itt nem múlt idő, hanem jelen és jövő – mondta beszédében Hugyik Richárd.

Minden évben a rendezvény fő szervezője a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, Sutus Áron elnök úgy fogalmazott, hogy a szórványban élők nincsenek hátrányban, ha csak azt nézzük, mit képviselnek a jelenlévők az est folyamán, láthatni azt a gazdag kulturális életet, amit művelnek.

- Az összefogásnak, az egymásra támaszkodásnak, az együvé tartozásnak a napja igazából a magyar szórvány napja, miként tudnak összekovácsolódni lelkek, miként tudnak szervezetek együttműködni, miként tud egy védőintézmény, háló vagy közösségi háló kialakulni, hogy ezt a közösséget megtartsa, de mindenben ott van mélyen az istenhitünk, az európai keresztény kultúránk. Az a konokság, amely ezt a magyar nemzetet nem engedte elveszni az elmúlt évszázadokban, évezredekben, és hát ott van benne az a felajánlás, amely ezt az országot valahol Szűz Máriának ajánlotta, Szűz Mária kezébe rakta. Itt van tehát a védőháló, de itt van a felelősség is, hogy ezt a védőhálót folyamatosan újraalakítsuk, hogy ezt a védőhálót folyamatosan újraértelmezzük, hogy ezt a védőhálót folyamatosan palástként tudjuk magunk köré kiterjeszteni. Ez igazából ennek a napnak és akár a mai napon az itt fellépőknek is és az otthon ünneplőknek is az örökérvényű üzenete.

A szórványlét sok kihívást tartogat, mondta beszédében Sári Enikő, a tordai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület művészeti vezetője, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség alelnöke, aki a szórvány és szigetmagyarság üzenetét tolmácsolta ebben az évben.

- Az elszigeteltség, az asszimiláció veszélye, a közös nyelv és kultúra megőrzésének küzdelme mindennapos feladatunk, küzdelem a megmaradásunkért, és óriási erőpróba a kihívásokkal, amelyekkel nap mint nap szembesülünk. De mi, akik ezekben a szórványközösségekben élünk, tudjuk, hogy hihetetlen életerővel, kitartással és hittel képesek vagyunk megőrizni identitásunkat. Nemcsak gyökereinket őrizzük, hanem hidat is építünk kultúránk és a többségi nemzet kultúrája között. A mai világban, ahol mindent az érdekek mozgatnak – a haszon, a hatalom, az érvényesülés –, a szórványban élő közösségeink más mintát mutatnak. Itt a megmaradás alapja az önzetlenség, a közös tehervállalás. Ezek a kapcsolatok mélyek és maradandók, mert nem a körülmények alakítják őket, hanem az anyanyelvünk, a kultúránk és a hitünk. A szórvány nemcsak a magyarság megpróbáltatásait jelképezi, hanem hitünk erejének próbáját is. Az Istent tisztelő ember, akinek hite erőt ad a mindennapokban, soha nem adja fel, hanem kitart minden nehézség ellenére – hangzott el Sári Enikő beszédében.

Az ünnepi műsorban bácsgyulafalvi, doroszlói, hertelendyfalvi, kúlai, kupuszinai, muzslyai, nemesmiliticsi, szilágyi, törökkanizsai, zombori és csonoplyai műkedvelők mutatkoztak be.