A református templomban, istentisztelettel kezdődött a megemlékezés Magyarittabén, a legdélebbi Kossuth-szobornál. Az Igét Halász Dániel református lelkész hirdette. Az emlékező közösség tagjai utána kivonultak a Kossuth-szoborhoz, ahol közösen elénekelték a Himnuszt, majd alkalmi szavalatot és dalt követően Kerekes József, a helyi tanács elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.

– Ma, amikor itt állunk a falu szívében, Kossuth Lajos szobránál, nem csak a múltat idézzük meg, hanem saját önazonosságunkat is megerősítjük. 1848. március 15-e nem csupán egy dátum a naptárban, hanem a magyar szabadságvágy örök jelképe, amely itt, a Bánság földjén, Magyarittabén is különösen mély gyökeret vert. Ez a szobor, amely előtt fejet hajtunk, nem csupán élettelen bronz és kő. Ez az emlékmű a mi közösségünk élő lelkiismerete, amely az elmúlt évszázadban együtt szenvedett és együtt támadt fel a falu népével – mondta köszöntőjében a falu vezetője.

A megemlékezésen Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök határon túli magyarokhoz írt levelét.

Ünnepi beszédet mondott Tóth Zoltán tartományi mezőgazdasági titkárhelyettes.

– Különös jelentősége van annak, hogy ma itt, Magyarittabén, a Kossuth-szobornál emlékezünk. Ez a szobor nem csupán emlékmű, hanem a közösségi emlékezet és a kitartás jelképe. Története arról tanúskodik, hogy a történelem viharai között is megőrizhető az összetartozás ereje. Mi, akik a Bánságban élünk, jól tudjuk, mit jelent a helytállás. A szórványban élő magyarság számára a mindennapokban is feladat a nyelv, a kultúra és a hagyomány megőrzése. Nem könnyű kisebbségben megmaradni, de minden ünnep, minden közös emlékezés megerősít bennünket. Számunkra ma a szabadság azt jelenti, hogy szabadon beszélhetjük anyanyelvünket, őrizhetjük identitásunkat, és továbbadhatjuk a fiatalabb nemzedékeknek mindazt, amit elődeinktől kaptunk. A szabadság bennünk él – döntéseinkben, felelősségünkben és közösségünk iránti hűségünkben – mondta beszédében Tóth Zoltán.

Az ittabéieknek nagyon fontosak a megemlékezések – vallja Patai Attila szervező.

–1904 óta áll Magyarittabén a Kossuth-szobor. Nem mindig volt koszorúzás, az 1990-es években indult, és azóta töretlenül itt vagyunk, és megmutatjuk azt, hogy ez a csöppnyi, kis magyarság, aki itt maradt, még mindig erősek vagyunk, és úgy gondolom, hogy ez a további esztendőkben is így fog lenni, mert mi, akik itt maradtunk, össze kell tartsunk, hogy megmutassuk azt: mi magyarok még egy élni akaró közösség vagyunk – mondta a magyarittabéi lakos.

A bánáti, központi megemlékezés a Kossuth-szobornál koszorúzással zárult.