Az újvidéki vasútállomás előtetőjének leomlását követően is folytatódtak a kínai kivitelezőknek szánt állami kifizetések Szerbiában.

A Radar hetilap értesülései szerint a tragédia után több mint 70 millió eurónak megfelelő összeget utaltak át a magyar–szerb vasútvonal építéséhez kapcsolódóan, miközben a hatóságoknak lehetőségük lett volna a további kifizetések felfüggesztésére és a szerződésben szereplő pénzügyi garanciák érvényesítésére.

A 2024. november 1-jén történt újvidéki tragédiában 16 ember vesztette életét, egy személy pedig súlyosan megsérült. A Radar beszámolója szerint csaknem két évvel a történtek után sem vontak senkit felelősségre a halálesetek és a sérülés miatt.

A lap elemzése arra hívja fel a figyelmet, hogy a vasútállomás felújításában részt vevő szereplők felelősségét a kivitelezési szerződés is szabályozta. A beruházó a Szerbiai Vasúti Infrastruktúra volt, amelynek a műszaki ellenőrzés biztosítása is a feladatai közé tartozott. Az ellenőrzést végző szervezetet ugyanakkor a munkálatokat kivitelező kínai CRIC–CCCC konzorcium bízta meg.

A Radar szerint a szerződés alapján a kivitelező felelősséggel tartozott a tervezésért és a munkálatok elvégzéséért, beleértve az építmény stabilitását és biztonságát is. Ezt a felelősséget nem ruházhatta át az alvállalkozókra, és a műszaki ellenőrzés esetleges mulasztásai sem mentesítették volna a kötelezettségei alól. Ugyanez vonatkozott arra az esetre is, ha bizonyos döntésekben a beruházó vagy a finanszírozó is részt vett.

A lap értelmezése szerint a történtek után lehetőség lett volna a kivitelező harmadik személyekkel szembeni felelősségbiztosításának érvényesítésére. Ez fedezetet nyújthatott volna az áldozatok hozzátartozóinak és a súlyosan megsérült személynek járó kártérítésekre. Emellett a műszaki ellenőrzést végző szervezet szakmai felelősségbiztosításának igénybevétele is felmerülhetett volna.

A Radar szerint azonban a kártérítési kötelezettséget végül nem a kínai konzorcium viseli, hanem a szerb állam és a beruházóként eljáró Szerbiai Vasúti Infrastruktúra közösen. Ez azt jelenti, hogy a kifizetések terhe közvetve az adófizetőkre hárul.

A hetilap arra is rámutatott, hogy a vasúti infrastruktúráért felelős intézményeknek további pénzügyi eszközök is rendelkezésükre álltak volna. A Szerbiai Vasúti Infrastruktúra és az illetékes minisztérium a szerződés alapján akár 116,3 millió dollár értékű, a megfelelő teljesítést biztosító bankgaranciát is érvényesíthetett volna. Emellett felfüggeszthették volna a további kifizetéseket, és felülvizsgálhatták volna a korábban már elismert költségeket.

A Radar értesülései szerint ehelyett az állam a tragédiát követően is folytatta a magyar–szerb vasútvonal építéséhez kapcsolódó kifizetéseket. A tavalyi évben és az idei év első kilenc hónapjában összesen 8,3 milliárd dinárt, vagyis több mint 70 millió eurót fizettek ki a költségvetésből a projekt keretében.

A lap elemzése elsősorban azt a kérdést veti fel, hogy a szerb állam és az érintett intézmények miért nem éltek a rendelkezésükre álló szerződéses lehetőségekkel, és miért folytatódtak a kifizetések a súlyos következményekkel járó tragédia után.

A pénzügyi és szerződéses felelősség kérdése ugyanakkor elkülönül a büntetőjogi felelősség megállapításától. A kivitelezővel szembeni esetleges követelések érvényesítése önmagában nem jelenti annak megállapítását, hogy ki felelős a vasútállomás előtetőjének leomlásáért.

A szerződéses kötelezettségekről, a biztosításokról és a tragédia után teljesített állami kifizetésekről szóló részletes elemzés a Radar hetilap honlapján olvasható.