„Engem úgy neveltek, hogy a munka és a közösség szolgálata a legfontosabb. Apám így élt. Én ezt próbálom tovább vinni a legjobb tudásom szerint, és az a jó, hogy ez nem egy egyszemélyes küzdelem. Valóban azt érzem nap, mint nap, hogy az egész közösség itt áll mögöttem. És nem csak azok, akik formálisan a VMSZ tagjai, hanem minden jóakaratú vajdasági magyar ember, akinek fontos az, hogy a mi közösségünk politikai értelemben ütőképes maradjon a következő időszakban is”.

- Amikor 1990-ben a történelmi VMDK, az akkor még egyetlen vajdasági magyar szervezet képviselőjelöltje voltam a szerbiai parlamenti választásokon, kínosak voltak a rádiós és televíziós bemutatkozások, mert a jelölteket kérdező újságírók egy-egy ház szintjén parancsba kapták, hogy ugyanazt a 4-5 sztereotip kérdést tehetik csak fel minden jelöltnek. Emiatt életszerűtlenek, egy kaptafára készültek és unalmasak voltak a bemutatkozások. Ez így ment a közelmúltig. Ma hála Istennek, nincsenek előre lediktált kérdések. A képviselőjelölt elmondhatja, amit fontosnak tart, az újságíró pedig kérdezhet. A héten történt jó hírrel indítanám a beszélgetést: nyolc év kényszerszünet után nagyon sok ember örömére beindult a személyszállítás a felújított Szabadka és Szeged közötti vasútvonalon. Öt járat indul napjában oda és vissza. Közösségi szempontból ennek miért nagy a jelentősége?

- Azt mondta Lázár János miniszter úr a minap az egésznapos vajdasági programja végén, az óbecsei lakossági fórumon, hogy „azért dolgozunk mi közösen, hogy összenőjön az, ami összetartozik”. A Szeged-Szabadka-vasútvonal pontosan ennek az egyik legjobb bizonyítéka. Összenőtt, ami összetartozik. Nem normális az, hogy Szegedről Szabadkára, vagy Szabadkáról Szegedre nem lehet gyorsan, kényelmesen, biztonságosan, kiszámítható módon eljutni. Az elmúlt években ez volt a helyzet, hiszen 2015-től nem működött a vasúti közlekedés, a személyszállítás a két város között. Volt olyan időszak, amikor busz se járt a két város között, aztán ezt sikerült visszaállítanunk. Nem éppen olyan menetrenddel, mint amit szerettünk volna, de legalább volt valami. Most viszont, ami november 28-a óta van, az teljes mértékben kielégíti az utazóközönségnek az elvárásait. Természetesen semmit nem szeretnék idealizálni, és mindig lehetne több, meg jobb. De az, hogy napi öt vonat jár Szeged és Szabadka között, az hogy már hajnalban el lehet jutni az egyik városból a másikba és vissza, az, hogy az ingázók el tudnak jutni vonattal a munkahelyükre, hogy el lehet menni ügyet intézni, bevásárolni, vagy akár el lehet jutni valamilyen szegedi, vagy szabadkai művelődési programra, annak óriási a jelentősége. Hiszen mi sokat dolgozunk annak érdekében, hogy Szabadkának is olyan vonzó idegenforgalmi és művelődési kínálata legyen, ami akár a szegediek számára is megfelelő kikapcsolódási lehetőséget jelent, és este vissza lehessen menni a másik városba ezeket a programokat követően. Ezek olyan célkitűzések, amelyek a normális XXI. századi életnek az alapfeltételei. Ezeket az alapvető feltételeket biztosítottuk a vonatjáratok beindításával.

A magyar miniszterelnök nélkül nem ment volna…

Ha még hozzátesszük azt, hogy néhány héttel korábban először csak egy, aztán két pár vonatról szóltak a hírek, és ezt sikerült öt pár vonatra felvinni és ezzel elérni azt, hogy hajnaltól késő estig 3-4 óránként legalább járjon a vonat, akkor azt gondolom, hogy ez egy hatalmas siker és ehhez mindenképpen szükség volt arra, hogy november 10-én fogadjon Orbán Viktor miniszterelnök úr Budapesten. Elmondtam a miniszterelnöknek, hogy tisztában vagyok azzal, hogy egy vasúti menetrend megoldása nem egy miniszterelnöki szint és nem túl jó, hogy én őt ezzel terhelem, de mivel én a vajdasági magyar közösséget képviselem és az én feladatom és dolgom, hogy azokat az ügyeket szóba hozzam, amelyek a közösség mindennapjait pozitív értelemben befolyásolhatják, ezért én ezt mégiscsak szóvá tenném és azt kérném tőle, hogy legyen a segítségünkre ez ügyben. Azt mondta, hogy természetesen. Néhány napra rá beszéltem Lázár Jánossal, ezzel párhuzamosan a szerbiai oldalon is intéztük ezeket az ügyeket és november 28-án elindult a vonat olyan menetrenddel, amit megbeszéltünk.

- Bő másfél évvel ez előtt, amikor beindult a közlekedés a Belgrád és Újvidék közötti gyorsvasúton, jöttek a szkeptikusok a kérdéssel, hogy vajon lesz-e elég utas, hogy gazdaságos lesz-e majd az óránként, vagy még gyakrabban induló járatok működtetése. Aztán gyorsan kiderült, hogy igen. A Szabadka és Szeged közötti napi öt járat esetében érdemes-e ezen a kérdésen rágódni?

- Én arra számítok, hogy szépen lassan az emberek először látni fogják azt, hogy ez jó. Másrészt, hogy ez reális alternatívája a közúti közlekedésnek és határátlépésnek. Természetesen minden gyorsabban változik, mint az emberi szokások. Ezért arra számítok, hogy néhány hónapra szükség lesz arra, hogy az emberek valóban elhiggyék azt, hogy ez közlekedik, ugyanis olyan időket élünk, amikor a közösségi hálókon mindent megkérdőjeleznek, még a nyilvánvaló dolgokat is. És folyamatosan elég nagy a hátszél azok részéről, akik semmit nem tudnak hozzátenni pozitív értelemben ezekhez az ügyekhez, de megkérdőjelezik azok létjogosultságát, és olyan hangulatot próbálnak teremteni, hogy az emberek ne higgyék el azt sem, amit a saját szemükkel látnak. De én arra számítok, hogy néhány hét alatt az emberek át fogják érezni ennek a lehetőségnek a jelentőségét és visszaszokunk szépen lassan a vasúti közlekedéshez. Ez nem fog az egyik napról a másikra történni, mert az elmúlt évtizedek arról szóltak, hogy az emberek elszoktak attól, hogy vonattal bárhová el akarjanak indulni.

Ahol a vasút áthalad, ott van fejlődés, ott van élet, ott van mobilitás…

- E tekintetben vannak személyes tapasztalatai?

- Amikor én egyetemista voltam a kilencvenes évek második felében Belgrádban, akkor sem vonattal jártam, hanem autóbusszal, azért mert soha nem tudtuk, hogy elindul-e a vonat, ha elindul, odaér-e, és mikor ér oda, valamint hogy útközben hányszor kell átszállni, vagy lecserélni a mozdonyt. Most a Belgrád és Újvidék között közlekedő vonat esetében látjuk, hogy kiválóan működik a dolog. Látni fogjuk a következő napokban a Szeged-Szabadka kapcsán is, hogy működni fog. Aztán hamarosan látni fogjuk majd ezt Szabadka és Újvidék között is, és utána 2025-től látni fogjuk Belgrád és Budapest között is. És ez egy olyan fejlődési előrelépést fog hozni ennek a mi térségünknek, amivel az elmúlt években nem is voltunk tisztában és nem is számítottunk arra, hogy ez ennyire jó lesz, pontosan azért, mert egyesek igyekeznek mindent megkérdőjelezni és olyan hangulatot teremteni, hogy az emberek azt se higgyék el, amit a saját szemükkel látnak. Be fog az bizonyosodni, amiről mi a VMSZ-ben beszéltünk, már 10-15 évvel ez előtt is, hogy ott, ahol a vasút áthalad, ott van fejlődés, ott van élet, ott van mobilitás. Ezért mondtam azt a palicsi sajtótájékoztatón, miután begördült Szegedről a vonat, hogy ez az élet vonata, az élet vasútvonala. Mert fontos a Belgrád-Budapest is, de sokkal fontosabbnak tartom a Szeged-Szabadka között közlekedő vonatot azért, mert ez a térségben élő, egyszerű falusi embereknek is rengeteget hoz. Ki gondolta volna azt tíz évvel ezelőtt, hogy a mi életünkben még megtörténhet, hogy valaki Hajdújáráson, vagy Királyhalmon felszáll a vonatra és elmegy Szegedre ügyet intézni, és nem kell ezért beutazni Szabadkára, vagy valami más megoldás után nézni. Ez azt fogja eredményezni, hogy az emberek itthon maradhatnak, hiszen nem kell áttelepülniük akkor sem, ha Szegeden szeretnének tanulni, vagy Dél-Magyarországon valahol dolgozni. De ha Pestre, vagy máshová szeretnének utazni, akkor is megtehetik azt pl. egy hajdújárási, vagy egy királyhalmi ember, hogy elsétál a saját településén a vasútállomásra, fölszáll a Szegedre tartó vonatra, onnan átszáll az óránként közlekedő pesti járatra, de akár elmehet Bécsbe és bárhová Európába. Tehát ez azt eredményezi, hogy falun is normális XXI. századi életet lehet élni. Ezért tartom én még fontosabbnak a Szeged-Szabadka közötti vonatot, mint amilyen reményeket fűzünk a Budapestet Belgráddal összekötő vasútvonalhoz.

Három fontos dologban született megállapodás a magyar miniszterelnökkel

- Nagyon fontos üzenet volt a magyar kormányzat részéről a Vajdasági Magyra Szövetség és az itt élő magyarság irányába, hogy alig voltunk túl édesapja, szép emlékű Pásztor István temetésén, Orbán Viktor miniszterelnök máris fogadta Önt. Miről beszélgettek vele a vasút kiépítésén túl, ami majd befolyásolni fogja az itt élő nemzetrész jövőjét?

- Nem volt egyszerű, mert én még a Karmelita kolostorban nem jártam. Apám volt az, aki természetszerűleg a miniszterelnökkel tartotta a kapcsolatot és időről időre találkoztak és megbeszélték azokat az ügyeket, amelyek a nemzetrészünk szempontjából fontosak. Most ebben a hihetetlenül összetett és bonyolult helyzetben édesapám elvesztését követően másnaptól át kellett venni ezeknek az ügyeknek a továbbvitelét annak érdekében, hogy a vajdasági magyar közösség talpon tudjon maradni. És valóban nagyon fontos az, hogy Orbán Viktor miniszterelnök néhány napra rá fogadott engem Budapesten és megerősítettük a szövetséget, a magyar kormány és a vajdasági magyar közösséget képviselő VMSZ között. De úgy is mondhatnám, hogy a Fidesz és a VMSZ között. Ez egy nagyon fontos üzenet volt. Két napra rá mobilon fölhívott Aleksandar Vučić szerb államfő, két dolgot kérdezett, hogy hogy vagyok, és hogy mit mond Orbán Viktor. Ezek olyan új dolgok az én életemben, amelyeket még magamnak is szoknom kell. Mert 16 és fél éve vagyok parlamenti képviselő, meg 22-23 éve vagyok a politikai élet egyik szereplője, de ez most egy teljesen más szint. Viszont az én feladatom, - annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, senki nem tudná ezt a munkát úgy csinálni, ahogy Pásztor István csinálta – hogy ugyanúgy megpróbáljak mindent megtenni annak érdekében, ahogy ő is tette, hogy a lehető legtöbbet a vajdasági magyarság helyzetéből ki tudjunk hozni, s javítani tudjuk az embereinknek az életminőségét, tovább tudjuk építeni az autonómiát. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a miniszterelnökkel. S ez a nagyjából negyven percig tartó találkozó elég volt arra, hogy három olyan konkrét ügyet szóba hozzak, amelyek a legfontosabbak. Az első ügy a már emlegetett Szeged-Szabadka közötti vasúti személyszállítás volt és hogy a megfelelő menetrenddel induljon el a vonat. Ez a találkozó november 10-én volt Orbán Viktorral, november 28-án utasbarát menetrenddel elindult a vonat. A másik téma a közúti határátkelőhelyeknek az átjárhatósága volt és az, hogy hosszabbítsuk meg a Horgos 2 határátkelőnek a nyitva tartását. Ez is megvalósult november 20-án, azóta 24 órán át működik a határátkelő. Az itt a fontos, hogy majd 2024. január 31-ét követően is hosszabbított nyitvatartással működjön. Ehhez két dologra van szükség. Az egyik az, hogy megfelelő számú utas legyen. Én azt gondolom, hogy ez így lesz, mert a minap hajnalban, amikor Szegedre utaztam, szándékosan a Horgos 2-őn léptem át a határt és azt tapasztaltam, hogy vannak gyalogosok, kerékpárosok, motorosok, meg autóval közlekedők is, reggel fél ötkor. Tehát igenis szükség van arra, hogy hosszabbított nyitvatartással működjön ez a határátkelő. Ezeket az utasszámokat azonban produkálni kell január végéig, mert közben utasszámlálás folyik.

Amiben megállapodtak, az 18 nap alatt megvalósult

A másik, ami ugyanennyire fontos, hogy a vajdasági magyar közösségnek a VMSZ képében erős érdekvédelmi képviselete legyen a december 17-ei választások után is, hiszen annál nagyobb lesz a súlyunk és fontosabb lesz a szavunk, minél több ember áll mögöttünk. Ehhez van szükségünk arra, hogy amikor majd január 31-én visszatekintünk, akkor lássuk azt is, hogy 50, 70 vagy 80 ember nevében kérjük ezt. Ezért fontosak ezek a választások többek között. November 23-án pedig az történt, hogy a harmadik célkitűzés is megvalósult. Azt kértem a miniszterelnöktől, hogy három év után írhasson ki új pályázatokat a Prosperitati Alapítvány. Olyan pályázatokat, amelyek a kisvállalkozókat és a kistermelőket célozzák. 13 nap alatt ez is megvalósult, hiszen eljött Magyar Levente külgazdasági és külügyminiszter-helyettes. Közben Juhász Bálinttal, az alapítvány és a külügyminisztérium munkatársaival előkészítettük a pályázati kiírásokat és 23-án bejelentettük a pályázat lehetőségét. Ezzel a budapesti látogatásomnak a három konkrét eredménye megvalósult, 18 nap alatt. És ez így fog menni a jövőben is, abban az esetben, hogy ha a közösségi támogatás megmarad a VMSZ mögött, mint ahogy volt az elmúlt évtizedekben is.

- A VMSZ májusi kishegyesi tisztújító értekezletén, amikor édesapját ötödik alkalommal is megválasztották a szervezet elnökévé, akkor jelezte, hogy a Covid-járvány, ukrajnai háború és a gazdasági válság miatt egyelőre visszafogott ütemben zajlik majd a gazdaságfejlesztési program, de a magyar kormány támogatásának köszönhetően eddig már egy falut kitevő házat sikerült megvásárolni a jövőjüket falun elképzelő fiatal vajdasági magyar családoknak. A támogatás most új lendületet vesz?

Hihetetlen számai vannak ennek a gazdaságfejlesztési programnak 2016-tól errefelé. Legyen szó ház-, vagy földvásárlásról, vagy mezőgépek, munkagépek megvásárlásáról. Nagyon sokan tudtak itthon maradni annak köszönhetően, hogy kezdő vállalkozást tudtak indítani. Az erre vonatkozó adatokat Juhász Bálint, az alapítvány ügyvezetője tudja az éjszaka közepén is felmondani fejből. A legtömegesebb, legszélesebb körű támogatásokat szeretnénk most folytatni első lépésben.

Eddig 14.000 sikeres pályázat a Prosperitati Alapítványnál

Abban maradtunk Orbán Viktor miniszterelnökkel, hogy most olyan pályázati lehetőségek lesznek első lépésben, amelyek a kisvállalkozásokat és a kistermelőket célozzák meg. A kérdésre a konkrét válasz, hogy az eddigi sikeres több mint 14.000 sikeres pályázat mellé még ezer új sikeres pályázót fel tudunk majd vonultatni nagy valószínűség szerint, ennek a pályázati körnek a végén. Aztán pedig remélhetőleg folytatni fogjuk ott, ahol a Covid-járvány előtt abbahagytuk. Az édesapám által megálmodott gazdaságfejlesztési terv a külhoni magyarok szülőföldön maradását segítő legsikeresebb projektumnak számít a Kárpát-medencében.

- Már utalt rá, hogy az előrehozott választások tétje a nemzetépítés folytatása. Hogy ez megvalósulhasson, ahhoz az kell, hogy a VMSZ megkapja a támogatást a választó polgároktól, és hogy a képviselői ott lehessenek a köztársasági és a tartományi parlamentben. Általános vélemény, hogy jó volna, ha a megbízatási időszak végre már négy évig tartana, nem pedig másfél évig, ahogy most is történt. Lát erre esélyt?

- A most leköszönő kormány mindössze csak egy évig volt hivatalban, hiszen tavaly október 26-án alakult meg a kabinet. Nem tesz jót senkinek, hogy egy-két évente újra kell kezdeni mindent. Részben ennek tudható be az, hogy 5-10-15 évbe telik az, hogy megvalósuljon egyik másik kitűzött cél. Összeszámolni sem lehet, hogy az elmúlt 16 évben, amióta parlamenti képviselő vagyok, hány mezőgazdasági minisztere volt az országnak. Mindegyiknél elölről kellett kezdeni a vízlecsapolási illeték elleni küzdelem lényegét, vagy a mezőgazdasági termelők nyugdíjbiztosítási járulékának ügyét. Előbbit sikerült tartósan megoldani. Újévtől nem kell tovább fizetni az illetéket. Ehhez 15 éves küzdelemre volt szükség. Ez annak köszönhető, hogy a VMSZ képviselői kitartók és állhatatosak voltak. Ugyanez meg fog valósulni a nyugdíjbiztosítási járulékra vonatkozóan is, hogy a megvalósított bevételekkel és a megművelt területtel arányosan fizessék ezt a gazdák. Ugyanez a helyzet a kisebbségi érdekvédelem terén is, ezért kell ott lenni a parlamentben és a kormányban, hogy az eredmények megvalósulhassanak, és hogy ezeket az eredményeket ne törölhessék el bármikor egy tollvonással, ahogy arra történt kísérlet a közelmúltban pl. a médiatörvény esetében, amikor a Magyar Nemzeti Tanácstól megpróbálták megvonni azt a kiharcolt és létező jogot, hogy a kisebbségi sajtót a kisebbségek megválasztott képviselői irányíthassák. Ezt kemény közelharc árán sikerrel akadályoztuk meg.

Nem biztos, hogy négy évig tart majd a mandátum…

De ha mi nem vagyunk, akkor a Szeged-Szabadka vasútvonal felújítása és a Ludast Kispiaccal összekötő, vagy a bánáti Hódegyházát Tiszaszentmiklóssal összekötő út sem valósulhatott volna meg, és sorolhatnám még a példákat. Ezek az ötletek nem a belgrádi székhelyű pártok parlamentben ülő képviselőinek, hanem a VMSZ képviselőinek a fejében születtek meg.

Ha a VMSZ meggyengülne, akkor ezek a magyar szempontból nagyon fontos ügyek másként alakulnának. A kérdésére visszatérve: nem biztos, hogy négy évig tart majd a mandátum, annak ellenére, hogy ez lenne az ország és a közösség érdeke is, hogy legyen egy kiszámítható, békés időszak, amikor lehet tervezni és a terveket meg lehet valósítani. Ez azonban nem tőlünk függ. A szerbiai belpolitikában bevált hatalomgyakorlási metódus, hogy sakkban tartják az embereket és évente, kétévente választások vannak. Mi a VMSZ-ben ezt nem tartjuk jó megoldásnak. De ez úgy van, mint a fociban, amikor mérkőzés van, akkor részt kell azon venni. Ha nem futnánk ki a pályára, akkor 0:3-ra az ellenfél nyerné a meccset.

A munka és a közösség szolgálata a legfontosabb

- Édesapja távozását követően nem volt ideje félrevonulni és gyászolni, ahogy arra ilyen esetben minden embernek szüksége van. A temetését követő második napon összegyűjtötték a választási listához szükséges támogatási aláírásokat és beindult a könyörtelen kampány. Szinte mindenütt ott van. Hogy tud a mondanivalójára összpontosítani? Miből meríti az erőt?

- Engem úgy neveltek, hogy a munka a legfontosabb. Nekem apám elvesztését követően arra kellett rájönnöm, hogy sokkal több rokonom van, mint amennyiről tudtam, és ezek nem vérrokonok, hanem olyan emberek, akik az elmúlt hetekben odajöttek hozzám, vagy írtak nekem és azt közölték, hogy Pásztor István olyan volt a számukra, mint hogyha az apjuk lett volna. Ebből rájöttem, hogy elég sok testvérem van. Meg voltak olyanok is, Vajdaságban és a Kárpát-medencében is, mint pl. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, aki úgy fogalmazott, hogy Pásztor István olyan volt, mintha a bátyja lett volna… Tehát engem úgy neveltek, hogy a munka és a közösség szolgálata a legfontosabb. Apám így élt. Én ezt próbálom tovább vinni a legjobb tudásom szerint és az a jó, hogy ez nem egy egyszemélyes küzdelem. Valóban azt érzem nap, mint nap, hogy az egész közösség itt áll mögöttem. És nem csak azok, akik formálisan a VMSZ tagjai, hanem minden jóakaratú vajdasági magyar ember, akinek fontos az, hogy a mi közösségünk politikai értelemben ütőképes maradjon a következő időszakban is.

„A velünk együtt élők az erőből értenek…”

- Mi lesz az új parlamenti ciklus legfontosabb kihívása a VMSZ számára?

- Mi arra készülünk, hogy közösségi támogatással a hátunk mögött azokat az ügyeket visszük tovább, amelyek jellemezték a VMSZ munkáját az elmúlt időszakban is. Az emberek napi, gyakorlati problémáira igyekszünk megoldást találni. Az elmondottak mellett gondoljunk még arra, hogy öt képviselővel sikerült elérnünk azt, hogy pl. öt diákkal lehet osztályt nyitni az iskolákban, és ez évek óta így működik. Ennek óriási a jelentősége a szórványban, mert nagyon fontos az, hogy az ott élő gyerekek magyarként nőjenek fel. Ez megvalósult annak ellenére, hogy a jogszabály értelmében 15 fő lenne a minimum az osztály nyitáshoz. A Kárpát-medencében ezt egyedül nálunk sikerült gyakorlattá tenni. A kisebbségi politizálás, a VMSZ parlamenti képviselőinek a munkája is, gyakorlatilag a veszélyelhárításról szól folyamatosan. Ez azonban csak akkor működhet, ha képviselőink, és államtitkáraink ott vannak a parlamentben és a kormányban és határozottan teszik a dolgukat. Másrészt a jelenlegi magyar-szerb viszonyt, amit nem szeretnék idealizálni, de fenn szeretnénk tartani és tovább szeretnénk fejleszteni a jövőben. Ehhez is az kell, hogy ott legyünk a parlamentben, mert a velünk együtt élők – így van ez minden országban - az erőből értenek. Az erőt meg a politikában szavazatban és mandátumszámban mérik. Helyettünk ezeket az ügyeket más nem fogja felvállalni. Ezen elvek mentén kell majd politizálni, attól függetlenül, hogy hány évig tart majd a következő mandátum.

A magyar-magyar együttműködésről…

- Édesapja bő négy évvel ez előtt a VMSZ doroszlói közgyűlésén arról beszélt, hogy „mindenkire szükségünk van, aki tenni akar a közösség érdekében”. Hol tart most a magyar-magyar együttműködés a Vajdaságban?

- Mindenkire szükség van, aki hozzá tud valamit tenni ahhoz, hogy a vajdasági magyar közösség sikeresebb legyen és a hétköznapjai minél zökkenőmentesebbek teljenek, illetve minél többen itthon képzeljék el a jövőjüket. Én a természetemből fakadóan nem vagyok kizárólagos ember és az elmúlt évtizedek is azt bizonyították, hogy meg tudom találni a közös nevezőt mindenkivel. 1995-96 óta követem a történéseket, tudom, hogy ki milyen nézeteket vallott és ki mit tett errefelé. Vannak olyan dolgok, amelyek felett nem lehet csak úgy átsiklani, mert ezzel azokat köpném szembe, akik sokat tettek az elmúlt évtizedekben is annak érdekében, hogy a vajdasági magyar közösség egy megbecsült politikai közösség legyen és a VMSZ az ország egyik legszervezettebb pártja legyen. Ez a mostani aláírásgyűjtés sikerességéből is jól látszott, és itt szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogatott bennünket aláírásával ezekben a nehéz időkben. Azt, hogy az együttműködésre teljes mértékben kész vagyok, azzal is tudom bizonyítani, hogy két héttel ez előtt a VMSZ, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a Magyar Egységpárt képviselői összeültek Szabadkán. Megbeszéltük, hogy folytatjuk az együttműködést és közösen haladunk tovább az úton. Abban is megállapodtunk, hogy a jövő év tavaszán esedékes önkormányzati választásokon is közösen lépünk fel. A magyar érdekvédelem legfontosabb feladata most az, hogy talpon maradjunk, egységesek legyünk, irányt és erőt mutassunk, hogy világossá tegyük, hogy a vajdasági magyarság jól szervezett és nem védtelen, hogy az itteni magyar közéletnek vannak olyan szereplői, akik konkrét elképzelésekkel rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy mit kell tenni azért, hogy a következő évtizedekben is legyen magyar jövő a Vajdaságban.

^{(Az interjú az Újvidéki Rádió Hangadó szerda c. műsorában elhangzott beszélgetés rövidített, szerkesztett változata.)}