Az Újvidéki Színháznál művészeti munkatársként alkalmazásában álló Lénárd Róbert rendező nevét kezdi megismerni a magyarországi színházi szakma. Idén nyáron a POSZT-on aratott hangos sikert az általa írt Skizopolisz című dráma, majd a budapesti Spirit színház számára rendezett darabot Márai Sándor Eszter hagyatéka című regénye alapján.

Péntek este volt a darab első repríze a budapesti Atrium Film-Színházban, ezt követően beszélgettünk a fiatal rendezővel.

Van-e köze a nyári skizopoliszos sikertörténetnek ahhoz, hogy felkért a Spirit színház erre a rendezésre?

Sokan gondolják, hogy ezek összefüggnek, de valójában egymástól független szálak. Én sem feltétlenül értem hogyan, de egyszer csak minden síkon megindultak a dolgaim. Munkanélküli voltam, amikor egyszer csak két nap alatt két munkát is kaptam. Egy nap különbség telt el, hogy felkérést kaptam az Újvidéki Színháztól és hogy megkeresett a Spirit színház. A Skizopolisz nagyon jól futott a nyáron, jól fogadta a szakma, de az már ez a felkérés után történt és kézzel fogható következménye mostanáig nem volt.

Akkor hogyan kerültél képbe a Spiritnél?

A történet 2008-ban kezdődött, amikor én elmentem Fekete Péter hívására Békéscsabára megtartani egy pár hetes workshopot az ottani végzős színészeknek. Ott dolgoztunk együtt Árva Nóra díszlet- és jelmeztervezővel, aki most a Spirit színháznál tevékenykedik. A Spirit ölébe hullottak a Márai-jogdíjak, készen volt a darab szövegkönyve, és idén színpadra kellett állítsák. Fiatal rendezőt akartak, aki tud lendületet hozni. Így kerültem én a képbe.

Hogy nyúltál a Márai-szöveghez?

Kaptam egy adaptációt, amit egy picit terjengősnek és túl polgári színházasnak éreztem. Kicsit féltem, hogyan csinálok ebből valami kortárs-szerűt. Persze istenigazából kortárs nem lehet, már csak a történetvezetés meg a téma miatt sem, de azon gondolkodtam, hogyan lehetne egy kicsit legalább technikailag lazítani a történetet. Elővettem a regényt, ami egy pozitív sokk volt, lenyűgözött mennyire szűkszavú és pontos, egy nagy bomba, ami jön feléd és egyszer csak robban. Visszafogott próza, nincs túldramatizálva, nincs benne viktor hugós romantika, hanem hihetetlen erő és távolságtartó közlésmód. Ez tetszett meg. Ezt a visszafogottságot akartam felrakni színpadra.

Nem érzed távolinak magadtól Márait?

Igazából nem, örültem ennek a feladatnak. Talán ha én adaptálom, akkor olyan részeket is kifejtek, amelyek engem jobban érdekelnek, például a főszereplő, Lajos politikai működését, amely során szintén azt a kétszínűséget műveli, amit Eszter kirablása során is. Ami ebben a történetben iszonyú izgalmas, hogy van egy nagyon idealista sztori egy nagy, romantikus szerelemről, aminek a kézzel fogható gyakorlati eredménye egy érzelmeken keresztül folyó kizsákmányolás. Erről szól a darab, és ez a kombináció engem lenyűgözött. Nem túl gyakori sem a világ-, sem a magyar irodalomban, hogy ennyire precízen ábrázoljanak egy kirablás történetét, úgy, hogy az végig egy szerelmes történet.

Megkísértett, hogy valami nagyon formabontót hozz ki ebből a klasszikus darabból?

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem.

Mit láttunk volna akkor?

Átnyomtam volna posztdrámába. Sokkal kevesebb tényleges klasszikus drámai szituáció, sokkal több mesélés, sokkal több technikai megoldás lett volna benne. De erről végül letettem.

Miben maradtatok a Spirit színházzal, lesz még közös produkció?

Erről nem tudok beszélni, van róla szó, hogy lesz még valami, de nincs semmi letisztázva. Beszélgetünk róla.

Az Eszter hagyatékát Vajdaságban láthatja a közönség?

Ezt kérdezi tőlem egyfolytában a producer is, de nincs hatalmam e fölött, és nem is akarom, hogy legyen. Mert akkor nem azért kerülne Vajdaságba, mert jó az előadás, hanem csak azért, mert én rendeztem.

A darab címszereplője Huszárik Kata, Huszárik Zoltán legendás filmrendező lánya, akit Balázs Péter nemrég bocsájtott el a szolnoki színháztól, azután pedig ez volt az első szerepe. Érezted rajta a plusz bizonyítási vágyat?

Piszkosul eltalálták, hogy őt hívták meg erre a szerepre. Ő is tudja, hogy ez neki van kitalálva. Ennek megfelelően köpte ki a lelkét, hogy rendesen megcsinálja. Nem hiszem, hogy csak a visszatérés miatt. Ő mindig játszani akar. Ez rá van írva.

Szinte te, a rendező voltál a legfiatalabb a csapatban. Nem szült ez furcsa helyzetet?

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem volt bennem frász előtte, hogy uram isten ezek meg fognak zabálni. Aztán bementem a próbára és rájöttem, hogy mindannyian nagyon nyitottak. Semmit nem tudtak rólam, de fogékonyak voltak az elképzeléseim iránt.

Laskovity Ervin