ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
"Egyezzünk meg inkább a magyarokkal..."
Betűméret:
A Damjanich-emlékmű körüli purparlé, mely szemmel láthatóan elsősorban szerbiai napipolitikai célokat szolgál, gyönge Kárpát-medencei visszhangkísérletnek is felfogható azokra a magyarellenes kürtjelekre, amiket már jóideje fúvogatnak a Tátra árnyékában, a Vereckei-hágó környékén, s újabban ismételten Bukarestben is. Voltaképpen nem új jelenség ez.. A magyar szabadságtörekvések nem most váltanak ki riadalmat először a történelem során a szomszédos nemzetek azon politikusai körében, akik sem az egyéni emberi jogok, sem a nemzeti önrendelkezés lehetőség szerint minél teljesebb körű megvalósulásának nem voltak soha igazán hívei.Persze az adai műbalhé másra is rávilágít. Mindenekelőtt arra, hogy 1848 kapcsán ideje volna megszabadulni a történelmi kliséktől, és a szokásosnál árnyaltabban kéne látni a szerb-magyar kapcsolatokat. A történet ugyanis egyik oldalon sem fehér vagy fekete: jócskán szerepet kaptak abban az egyéb színek és színárnyalatok is.
A kérdéses korszak iránt érdeklődő olvasóként, esszéistaként nekem úgy tűnik, még mindkét oldalon van bőven dolguk a történészeknek, de a nagyobb adóssága – s nem szeretnék elfogult lenni – egyértelműen a szerb történettudósoknak van. És most nem csak az etnikai tisztogatások 19. századi balkáni hadviselésének és tragikus következményeinek a feldolgozatlanságára gondolok, pedig egy ilyenfajta, a tényekkel való szembenézés aligha tépázná meg a nemzeti dicsőség babérkoszorúját. A magyar-szerb viszonyt – minden rettenetük ellenére – nem kizárólag a véres események határozták meg. A magyar szabadságtörekvések olyannyira nem voltak népszerűtlenek a szerbség körében, hogy Kossuth zászlaja alatt közel 1500 szerb katona szolgált, közöttük több mint százan (!) főtiszti rangban. A legismertebb, a legnépszerűbb közöttük persze Damjanich volt, aki soha nem tagadta, sőt, büszkén emlegette szerb, vagy ahogyan ő mondta – rác – mivoltát. De nem ő volt az egyetlen szerb főtiszt, akit a magyar szabadság ügyének szentelte az életét. Mihajlo Milutinović, a szlavóniai szerb katonacsaládból származó alezredes 1848. december 5-én a bánáti Tomaševácnál vívott csatában a szerbek ellen harcolva esett el. Bona Gábor történésznek a nyolcvanas évek végén közreadott kutatási eredményeiből tudjuk, hogy a szerb származású magyar honvédtisztekre éppúgy lesújtott az osztrák vérbírák keze, mint a többiekre. Herklović Andrást, az orsovai dandár parancsnokát először halálra ítélik, majd 16 esztendei várfogságra enyhítik a büntetését. Hasonlóan járnak el Bem apó egyik őrnagyával, Jovanovich Miklóssal (Nikola Jovanović), valamint az aradi szerb fölbirtokossal, Csernovics Györggyel és Driska Szilárd (Konstantin) századossal is. De börtönbüntetésre ítélik Vukovich Miháy századost és Damaszkin István őnagyot, Damjanich szerb segédtisztjét is. És mindez csak a jéghegy csúcsa. Nem úgy áll tehát a dolog, hogy egyik oldalon harcoltak a magyarok, a másikon pedig a szerbek. A magyar ügyben igen sok szerb fölismerte az általánosabb vonatkozást, éppen úgy, mint ahogyan mások is (hovátok, németek, örmények, lengylek stb.), de persze voltak a szerb katonák között olyanok is, akik népszerű parancsnokaikat követték, akár a forradalom ellen felkelt saját nemzettársaik ellenében is.
Egyébként a magyar szabadságharc még a szerb ellenfelek felvilágosultabb csoportjaiban is rokonszenvet keltett. Nyilván ezzel, s persze némi reálpolitikai számításokkal magyarázható, hogy amikor már minden elveszett, Kossuth felesége a belgrádi kormány tudtával és segíségével Szerbián keresztül menekülhetett Törökországba. (Knićanin lovagiasságból egész Aleksinácig kíséri – akkor még ott van Szerbia határa.)
És akkor még nem említettük a magyar kormány szolgálatában tevékenykedő, politikai szerepet vállaló szerbeket, Csernovics Pétert a kérlelhetetlen temesvári főispánt, vagy Vukovics Sebőt (ma úgy mondanánk: Sava Vukovićot), aki az emigrációba is elkísérte Kossuthot.
S aztán itt van Jakov Ignjatović, a Petőfi holdudvarához tartozó szentendrei író, a Letopis Matice Srpske későbbi szerkesztője, aki majd Vasa Respekt című regényének középpontjába egy magyar zászlók alatt küzdő szerb katonát állít -- nem csoda, hisz a szabadságharc alatt maga is huszár volt a magyar seregben. Egy évszázaddal később találóan írta róla Herceg János: « Csoda-e, hogy ez a magyar irodalmi példákon nevelődött, huszáros virtusokban tetszelgő szerb író isten kalapjára bokrétául a magyar nép mellé a szerb népet is oda akarta tenni?»
1848 elején talán éppen ezért hisz abban, hogy megbékítheti föllázított nemzettestvéreit. Ahelyett azonban majdnem agyonverik, amikor a szerb Vajdaságot követelő, eltúlzott igényekkel vitázva kimondja egyöntetűen magyarbarát véleményét:
«Miféle Vajdaság? Hagyjuk ezt, egyezzünk meg inkább a magyarokkal, hogy az ő seítségükkel visszakapjuk régi területeinket, s hazatérhessünk oda, ahonnan elindultunk.»
Később, amikor már a nacionalista szerb vezetők is csalódtak a Bécstől kapott álautonómiában, megbocsátották Ignjatović kérlelhetetlen igazmondását.
De szavait nyomban el is temették a kollektív amnézia legmélyebb rétegeibe, hogy több mint egy évszázad se legyen elég a kihantolásukhoz.
Csorba Béla
Egyes kereskedelmi láncok azzal büszkélkednek, hogy nem dolgoznak május elsején, míg mások a vásárlókért versengenek – a munkavállalók jogairól azonban kevesen beszélnek.
Nebojša Atanacković – a munkaadók szemszögből – úgy véli, ilyen esetekben win-win megoldást kell találni a dolgozók és a cégek számára...
2025. MÁJUS 2.
[ 22:14 ]
Százhuszonöt éve, 1890-ben ünnepelték először május 1-jét, amely egy évszázadon át volt a munkások nemzetközi ünnepe, az 1990-es évektől pedig inkább a munkavállalók szolidaritási napja.
Az ünnep előzményei az ipari forradalomig nyúlnak vissza. Az utópista szocialista brit gyáros, Robert Owen 1817-ben javasolta a...
2025. ÁPRILIS 30.
[ 13:38 ]
Miközben a világ figyelme főként Ukrajnára és a közel-keleti válságokra irányul, a Balkánon is egyre fenyegetőbb viharok gyülekeznek. Vlagyimir Putyin orosz elnöktől eszköztárában jól ismert eszköz a nyugati zavarkeltés, most pedig a Nyugat-Balkán került a fókuszába, ahol a boszniai szerb vezető, Milorad Dodik révén...
2025. ÁPRILIS 26.
[ 21:06 ]
Nincs hozzászólás. Legyen az első!