Tűlevél
Cirkusz, kenyér nélkül
Betűméret:             

Nem panaszkodhatunk, jól elszórakoztatja a nagyközönséget a fekete–vörös koalíció ebben a nyári uborkaszezonban! Remekül eltereli a figyelmet az üres zsebekről és az égető gazdasági kérdésekről. Így hát ahelyett, hogy azt firtatnák az emberek a kormány első születésnapján, hogy miért vagyunk mi a legcsóróbbak az egész térségben, hol maradtak a beígért milliárdos beruházások, és miért nem sikerül legalább megállítani a munkanélküliség csökkenését, mindenki azzal foglalkozik, hogy jól tették-e a haladók és a szocik, hogy kirúgták Mlađan Dinkić gazdasági és pénzügyminisztert. És rajta kívül a régiósok másik két miniszterét. És hogy helyes volt-e meneszteni a miniszterek felét (kilencet a 18 közül), és kiket ültetnek a helyükbe?
A cirkusz bejött, csak a kenyérrel maradtak adósak a népboldogító kormányalakítók.
Ám az unalomig hangoztatott kormányrekonstrukció még korántsem ért véget: július végéig csupán az elmozdítandó káderekről sikerült megállapodniuk a koalíciós partnereknek, az új miniszterekről, úgy tűnik, még sem Ivica Dačićnak, sem Aleksandar Vučićnak halvány sejtelme sincs. Őket a következő hetekben kell kiválasztani a rendelkezésre álló pártkáderállományból vagy esetleg a párton kívüliek vagy a külföldi szakemberek soraiból. Vagyis lesz még bőven izgalom, felkészülhetünk rá, mire végre összeáll a megreformált kormány, és nekifog a temérdek probléma megoldásának.
Az első miniszterelnök-helyettes Vučić, a nagyobbik kormánypárt vezetője valamikor februárban pendítette meg a rekonstrukciót, és örülhetünk, ha szeptemberig befejezik a műveletet. Okkal állapította meg egy szellemes politikai elemző, hogy ezt az évet nyugodtan elnevezhetjük a kormányrekonstrukció évének. Ahelyett, hogy a felemelkedés éve lett volna, ahogyan a haladók propagandája szédítette a híveket a választások előtt.
Aztán azon is jól elszórakozhat az ember, hogy mi is volt az igazi célja a több hónapos kormányátalakítási huzavonának. A legfőbb ok vitathatatlanul a lesújtó gazdasági helyzet, ami miatt Vučićot – mint korábban nyilatkozta – már lidérces álmok gyötörték. A kormány sehogy sem tudott kievickélni a csődközeli helyzetből. Hiába a történelmi áttörés a koszovói ügyben, a brüsszeli megállapodás megkötése és ennek folyományaként az uniós csatlakozási tárgyalások dátumának megszerzése, ha itthon folytatódik a lejtmenet.
De legalább ilyen nyomós okként játszott közre az a körülmény, hogy a haladók támogatottsága mindennek ellenére – józan ésszel felfoghatatlan módon – rekordmagasságot ért el. Ezért Vučićék elérkezettnek látták az időt kormánypozíciójuk megerősítésére: ha már a közvélemény negyven százaléka támogatja őket, gondolhatták, akkor ezt a fölényt sürgősen be kell betonozni.
A haladók úgy képzelték el, hogy a gazdasági pangásért legfelelősebbnek tartott Mlađan Dinkić gazdasági és pénzügyminiszter hatalmát nyirbálják meg, és elveszik tőle a gazdasági tárcát, Ivica Dačić azonban ezt másként oldotta meg: egyszerűen átvágta a gordiuszi csomót, és menesztette Dinkićet, vele együtt pedig a másik két „régiós” (URS) kormánytagot is: Suzana Grubješić integrációügyi kormányalelnököt és Verica Kalanović önkormányzati minisztert.
Hogy Vučić egyetértésével ebrudalta-e ki a kormányfő Dinkićet, vagy az említett csak utólag adta áldását a döntésre, erről megoszlanak a vélemények, de ez most már különben is tökéletesen mindegy. A lényeg az, hogy a harmadik koalíciós partner kirepült a kormányból, így most már csak „október ötödike előtti” erők képviseltetik magukat benne: a radikálisokból haladókká avanzsált Vučićék és Milošević volt szocialistái, Ivica Dačić vezetésével. Mintha 2000 októbere, a demokratikus erők győzelme a kardcsörtető nacionalista rezsim fölött meg sem történt volna!
Azt is sokan találgatják, hogy Dačić miért választotta ezt a radikális megoldást, amikor tulajdonképpen ő segítette kormányzati szerephez a régiósok vezetőjét. Dinkić szerint azért, mert a ravasz szoci politikus saját pozícióját akarta így megvédeni. Ha ugyanis a haladók új választások nélkül is gyarapíthatják befolyásukat olyképpen, hogy megkapják a gazdasági és pénzügyi tárcát, akkor jó időre el lesznek foglalva az égető gazdasági kérdésekkel, és nem jut eszükbe bolygatni a miniszterelnöki poszt kérdését. És mivel aligha fognak egyhamar boldogulni a felhalmozódott problémákkal, Dačić nyogodtan erősítheti pozícióját, miközben a haladók népszerűsége a felvállalt gondok miatt csak csökkenhet.
Az is nagy kérdés, hogy lesz-e megfelelő szakkádere a legnagyobb pártnak, hogy megbirkózzon a nehéz feladattal. Ha az ellenzéki demokratákat hallgatjuk, akkor határozott nem a válasz. Szerintük közismert tény, hogy a volt radiknak nincsenek képzett embereik, a kormány is éppen azért került ekkora bajba. Akár ennek a beismerésének is tekinthető Aleksandar Vučić bejelentése, hogy külföldi szakértőt ültetne a gazdasági és a pénzügyi tárca élére. Már tárgyalnak több neves nyugati szaktekintéllyel, köztük Dominique Strauss-Khannal, a Világbank szexbotrány miatt lemondott volt elnökével. Ha Tomislav Nikolić elnököt kérdeznék, lehet, hogy ő inkább orosz szakértőket alkalmazna a kormányban, de őt most kihagyták a játékból.
Így hát valószínűleg az ismert francia politikust fogják meghívni vagy más nyugati szakembert. Ha felidézzük Vučićék egykori pártja, a radikálisok külföldellenes retorikáját, akkor ez valóságos szentségtörés! Találóan nyilatkozta a napokban egy ismert horvát újságíró, Boris Dežulović egy belgrádi lapnak adott interjújában: Aleksandar Vučić és Tomislav Nikolić akkora politikai fordulaton esett át, hogy az öt évvel ezelőtti Vučić és Nikolić menten halálra ítéltetné és ki is végeztetné őket hazaárulásért.
A szükség azonban nagy úr. Ha már annyi év után sikerült megkaparintaniuk a hatalmat, gondolhatják a haladók, inkább jöjjön Strauss-Kahn, mint hogy a patrióta tömegek kiábránduljanak belőlük, és a legközelebbi választásokon ismét az ellenzék soraiban találják magukat.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban