Tűlevél
Kiállás egy kétes hírű háborús kalandor ügyében
Betűméret:             

Még el sem kezdődött az újesztendő (mármint a Gergely-naptár szerinti új év) első munkahete - a Julián naptár követői, mint tudjuk, még a karácsonynál tartanak -, máris újabb vita robbant ki Belgrád és Zágráb között. Nem, nem a naptár és nem is Šešelj vajda miatt – akinek két hónappal ezelőtt sikerült összeveszítenie a két szomszédot -, hanem Dragan kapitány, alias Dragan Vasiljković miatt. Annak apropóján, hogy kinek adja ki Ausztrália a háborús bűnökkel vádolt volt zsoldosvezért: a horvát vagy a szerb igazságszolgáltatásnak?

Lám, a húsz évvel ezelőtti háborús konfliktus szereplői még most is képesek viszályt kavarni a két volt „testvérnemzet” viszonyában!

Közismert tény, hogy a horvátok azzal vádolják Vasiljkovićot, hogy az 1991-95 közötti szerb-horvát háborúban a belgrádi állambiztonság támogatásával félkatonai alakulatot létesített Kninben, és vörös sapkás martalócaival számos háborús bűncselekményt követett el: utasítására a „knindzsák” horvát katonákat és civileket kínoztak meg és öltek meg, az elmenekült lakosok házait kifosztották. Mindezt a Belgrádból vezényelt etnikai tisztogatás keretében tették, hogy helyet teremtsenek az úgynevezett Krajinai Szerb Köztársaságnak. A szerb köztudat viszont Dragan kapitányt a krajinai nemzettársak védelmezőjeként, nemzeti hősként tartja számon. Horvátország azért kéri kiadatását, hogy számon kérje a gaztetteket és ítélkezzen felette, Szerbia pedig ezt szeretné mindenáron megakadályozni.

Az ügy akkor vett nem várt fordulatot, amikor Nikola Selaković szerb igazságügyminiszter az óév utolsó napjaiban nagy meglepetésre azzal a kérelemmel fordult az ausztrál igazságügyi hatóságokhoz, hogy ne Horvátországnak, hanem Szerbiának adják ki Dragan kapitányt. Azzal érvelt, hogy a szerb igazságügy képes tárgyilagosan ítélkezni a szerb-ausztrál kettős állampolgárságú vádlott felett, szemben Horvátországgal, ahol kellő bizonyítékok híján minden bizonnyal igazságtalan verdikt születne. Mindezt azzal próbálta nyomatékosítani, hogy a horvátoknak való kiadatás „nyugtalanságot okozna Szerbiában”.

Selaković fellépésére azonnal megérkezett a válasz Zágrábból: Ivan Crnčec horvát igazságügyminiszter-helyettes azzal vágott vissza, hogy „Szerbia nincs abban a pozícióban, hogy felülbírálja a horvát igazságszolgáltatást, mert a dolog pont fordítva áll”. A zágrábi tisztségviselő emlékeztet arra, hogy Szerbiának az uniós csatlakozási folyamatban még nem sikerült megnyitnia az igazságszolgáltatásról szóló 23. tárgyalási fejezetet, amit Horvátország az unióba történt belépéssel már régen lezárt. Tehát Horvátország van abban a helyzetben, hogy mint uniós tagállam, felülbírálja a szerb bíráskodási gyakorlatot.

Ám felmerül a kérdés: valóban akkora az aggodalom Szerbiában Vasiljkovićért, hogy Zágrábnak való kiadatása nyugtalanságot idézne elő? Tényleg szívügyüknek tekintik az emberek Dragan kapitány védelmét? Attól kellene tartanunk, hogy tömegek vonulnak az utcára, és nagygyűlésen tiltakoznak érdekében? Egyáltalán emlékeznek még az emberek Dragan kapitányra?

Aki ilyet feltételez, aki utcai megmozdulásokat vizionál az egykori médiahős érdekében, az vagy teljesen elvesztette a realitásérzékét, vagy valamilyen hátsó szándék miatt próbál hatásos indokot találni.

Hiszen nagyobb kaliberű „nemzeti hősök” kiadatása miatt sem került sor tüntetésekre, sem más megmozdulásokra. Sem Slobodan Milošević, sem Radovan Karadžić, sem Ratko Mladić Hágába küldése nem váltott ki népfelkelést, pedig akkor tényleg sokan jósolták ezt. Így alighanem Dragan kapitány esete sem okozna semmiféle zűrt, a közvélemény eléggé elfásult már az effajta patrióta vitézekkel kapcsolatos mesék iránt, kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy napi megélhetési problémái közepette egy volt zsoldos sorsa miatt aggódjon. Azt sem hiszem, hogy az átlagpolgárok körében különösebb visszhangja lett volna Vasiljković siránkozásának, ami az egyik belgrádi esti lapban jelent meg a napokban, és amelyben arról próbálja meggyőzni a szerb közvéleményt, hogy élete kerül veszélybe, ha a horvát hatóságok kezébe kerül. Ezért kéri Szerbia illetékeseit, hogy akadályozzák ezt meg.

„Nem tudom felfogni, hogy Szerbia leírt engem. Horvátországban meg fognak ölni, ha nem segítetek...A szerb kormány közbenjárását várom, mert megígérték, hogy segítenek” – olvasható levelében, amelyben azt is megemlíti, hogy Ivica Dačić külügyminiszter volt az, aki támogatást ígért neki a kormány nevében.

Ám lehetséges, hogy nem is a kétes hírű zsoldos sorsa miatt aggódik a buzgó igazságügyi miniszter. Dragan kapitány ugyanis nem az a sziklaszilárd jellemű hazafi, akiben feltétlenül meg lehetne bízni. Elvégre egy világot járt kalandorról van szó, nem éppen szeplőtelen előélettel. Belgrádból került ki Ausztráliába még gyermekként, majd katonai kiképzőként dolgozott Dél-Amerikában és Afrikában, Melbourne-ben prostituáltak futtatásáért ítélték el, amikor pedig kitört a délszláv háború, visszatért régi hazájába, és felajánlotta szolgálatait a szerb szabadcsapatok szervezőinek.

„Krajina Köztársaság” bukása után, a háború befejeztével újra Belgrádban tűnt fel, és az ellenzéki megmozdulások hatására hátat fordított volt gazdájának, Slobodan Miloševićnek. Mi több, még tanúskodott is ellene 2004-ben a hágai Nemzetközi Bíróságon. Megjelenése a horvát bíróság előtt azzal a veszéllyel járhat, hogy ismét megfordul, lemezt vált, és hogy mentse a bőrét, kitálal a szerb állami vezetés háborús szerepéről Horvátországban. Elmondhatja például, hogy miként szervezték Belgrádból a krajinai félkatonai alakulatokat, hogyan fegyverezték fel őket az állambiztonság közreműködésével. Ezzel pedig rengeteget árthat a szerb ügynek a hágai Nemzetközi Bíróság előtti perben, amelyben Horvátország népirtással vádolja Szerbiát.

Az egész ügyben az a legvisszásabb, hogy a Vasiljković érdekében történt fellépéssel a mostani szerb vezetés felvállalta a miloševići agresszió örökségét, tulajdonképpen vállalta a felelősséget az elkövetett háborús bűnökért. Pedig azt hihettük, hogy ezen már túltette magát a belgrádi kormány, eltökélten halad az európai felzárkózás útján, és tartja magát ahhoz a horvát kormánnyal kötött megállapodáshoz, hogy a háborús múltat átengedik a történészeknek, a háborús bűncselekményeket pedig az igazságszolgáltatásnak.

Summa summarum: a szerb igazságügyminiszter buzgólkodása egy kétes múltú háborús kalandor ügyében így, az év elején nem a legjobb ajánlólevél a tárgyalási fejezetek megnyitásához az uniós csatlakozási folyamatban.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban