Átadták Csíkos Zsuzsának, az Újvidéki Rádió nyugalmazott szerkesztőjének az idén 11. alkalommal odaítélt Napleány-díjat a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban, ugyanakkor a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének szakmai díjait is kiosztották.

Dr. Dévavári Zoltán, a Dévavári család által alapított Napleány-díj kuratóriumának elnöke beszédében elmondta, sötétség, melankólia jellemzi mindennapjainkat, számos problémával szembesül a kisebbségi újságírás nap mint nap, nagyon sokszor slendriánságot, hanyagságot figyelhetünk meg a médiumokban, de mégis vannak sokan, akik a gondok, nehézségek ellenére bátran merik vállalni hosszú évtizedeken át a kisebbségi sorsról való híradást, ami egyben a közösségről szóló történetírás is. Mint mondta, ezért megérdemlik, hogy évente egyszer meg is nevezzük őket, hiszen ők azok, akik magukra vállalják a kisebbségi újságírás minden gondját, de mégis olyan színvonalon teljesítenek, amely méltó az egyetemes magyarsághoz is. A péntek este kiosztott díjak és elismerések visznek fényt a sötétségbe, szögezte le Dévavári Zoltán, s reményét fejezte ki, hogy a színjátszás és az újságírás ismét egymásra talál, akárcsak 1924-ben.

A VMÚE idén negyedszer osztotta ki szakmai díjait. Tóth Lívia, az egyesült elnöke elmondta, jóval több kolléga érdemli meg az elismerést, mint ahány díjat kiosztanak, ugyanakkor megjegyezte, egyesületük igyekszik a hagyományost meg az újat, a kísérletezőt is kiemelni.

Az egyesület Varga Horgosi Ildikót, a Hét Nap hetilap nyugalmazott lektorát életműdíjjal jutalmazta. Az őt méltató Bencsik István, a Szabadkai Rádió szerkesztő-műsorvezetője elmondta, a sajtó esetében általában az újságírókról, a jó tollú újságírókról esik szó, holott vannak más személyek is, akik szerves részét képezik a szerkesztőségnek: ők a lektorok. Külön örömének adott hangot, amiért ezt a díjat egy lektor kapta, aki nagy elődök, így akár Kosztolányi, vagy éppen Dévavári Dér Zoltán hagyatékát ápolta munkájával.

Elektronikus sajtó kategóriában idén a Pannon Rádió Pannon reggeli című reggeli műsorát díjazták. Bodzsoni István, a Pannon RTV igazgatója méltatta a műsor öt szerkesztőjét, s kifejtette, manapság a humor és a jókedvkeltés nagyon nehéz szakma, főleg a rádióban. Mint mondta, szerinte azért is számít nagy dolognak az, hogy egy ilyen műsor létrejött, mert Szabadkán egy kis médiaházban valósul meg napról napra. Ennek az öt fiatalembernek sikerült ismét meghonosítaniuk ezt a műfajt, amely az utóbbi időben nem volt jelen Vajdaságban – mondta Bodzsoni.

Az írott sajtó kategóriában kitüntetett Fodor Istvánt, a Magyar Szó újságíróját, szerkesztőjét Léphaft Pál karikaturista méltatta. Kifejtette, Fodor István önmagával, emberi mértékkel méri nemcsak a tájat, a riportalanyokat, hanem a nyelvét, a saját anyanyelvét, amelyet olyan mívesen szerkeszt és ír a szövegeiben, hogy abból a hozzáértő és mindenki más is tanulhat. Ha az újságíró őszintén, hitelesen készíti el írását, képét, rajzát a társadalomnak, akkor talán lesz, aki kitapossa előtte az utat a hóban – mondta Léphaft egy korábbi riport emlékét idézve.

A pályakezdőknek járó díjat ezen az estén Gyurkovics Virág, a Hét Nap újságírója vehette át, aki a Vajdaság Mánál kezdte meg újságírói pályafutását miután 2008-ban különdíjban részesült a padéi Takáts Rafael Magyar Kultúrkör Közegellenállás című riportpályázatán. Gyurkovics Virág szövegeiről Molnár Krekity Olga, a Hét Nap szerkesztője elmondta, olyan, mintha írásaiban magából is felfedne valamit, nyitott, kíváncsi szellemmel fordul az események felé, pozitív értelemben vett maximalista, ugyanakkor nem tűri el a sémákat és megkötöttségeket.

Gyurkovics Virág a Vajdaság Mának adott nyilatkozatában nem tudott különbséget tenni a két médiumnál eltöltött idő és megszerzett tapasztalat fontosságát tekintve, s kifejtette, a mostani díj arra ösztönzi, hogy ezután is ugyanazzal az alázattal és szeretettel álljon hozzá a munkához, amivel – úgy véli – ezt az elismerést is kiérdemelte.

Szórvány kategóriában Kónya-Kovács Otíliát díjazták, aki többek között a Vajdaság Ma közép-bánáti tudósítója is. Tóth Lívia, a Hét Nap főszerkesztő-helyettese méltatásában kifejtette, Kónya-Kovács Otília azok közé tartozik, akik nem hagytak fel az újságírással azt követően sem, hogy a tanulmányaik után hazaköltöztek szülőhelyükre, ami esetében Muzslya. Munkáját eddig szabadúszóként végezte, az ő segítségével értesülhetünk nemcsak a szórványban történő eseményekről, hanem bemutatja az ott élők mindennapjait is. Tóth Lívia leszögezte, a szórványban élőknek minden esemény, megmozdulás fontos, mert ezzel küzdenek a fennmaradásért, ezért is fontos, hogy Kónya-Kovács Otília hírt ad róluk.

A 11. alkalommal odaítélt Napleány-díjjal kitüntetett Csíkos Zsuzsát Kabók Erika, a Magyar Szó szerkesztője méltatta előbb Kosztolányi szavait idézve, majd szakmai munkájának mérföldköveit említve leszögezte, Csíkos Zsuzsa az az újságíró, akit bárhol Vajdaságban felismernek, ha arcról nem is, de nevéről és karakteres hangjáról biztosan. Csíkos Zsuzsa köszönőbeszédében hangsúlyozta, azért is örül az elismerésnek, mert pályája során nem kényeztették el díjakkal, ugyanakkor reményének adott hangot, hogy a díj jövőben is megtalálja azokat, akik különösen érdemesek rá.

A díjátadót követően Béres Márta és Mészáros Gábor Két karodban - Ahogy Radnóti Miklós szeretett című előadóestjét láthatta az újságírás napját és a díjazottakat ünneplő, nagyrészt sajtómunkásokból álló közönség.

Rizsányi Attila