Az 1944 őszén Zentán elkövetett magyarellenes atrocitások áldozataira emlékeztek ma este a Tisza-parti településen, ahol a Szent István-templomban megtartott gyászmise után az emlékező gyülekezet a Tisza-hídnál elhelyezett emlékkopjafához vonult, ahol Molnár Tibor levéltáros, helytörténész, a Zentai Történelmi Levéltár munkatársa mondott történelmi bevezetőt, aki hangsúlyozta, hetven évvel ezelőtt olyan véres dráma játszódott le Zentán, amely sok ember életét követelte.

– A bebörtönzöttek közül szinte senki nem tudta, mivel vádolják, és miért tartják bent. Azt pedig még kevésbé, hogy milyen sors vár rájuk. Az új hatalom ezzel megteremtette a rettegés légkörét. A vallatók nem találomra szedték össze az embereket. Érkeztek feljelentések, aminek alapját a leggyakrabban csupán az emberi gonoszság és rosszindulat képezte. De letartóztatták azokat is, akik 1941–1944 között tisztségeket töltöttek be a városi közigazgatásban, vagy a közösség jeles személyiségei voltak. Kezdetben a városi bizottság azon az állásponton volt, hogy a letartóztatottak ügyeit bíróság elé kell vinni, de később – valószínűleg felsőbb utasításra – eltekintettek ettől. A fogvatartottak sorsáról gyorsan döntöttek: akik börtönben voltak, azokra halál várt. A halálra ítélteket átkísérték a járásbíróság fogdájába, majd november 9-éről 10-ére virradó éjszakán ide, a Tisza-partra vezették őket, itt került sor a kivégzésre. A hozzátartozókat nem értesítették arról, hogy szeretteiket meggyilkolták. Csak annyit mondtak, hogy nem kell már élelmet hozni. A kérdésre, hogy miért, hazugság volt a válasz: elszállították őket, mondták az illetékesek, voltak, akik elhitték ezt, és sokáig várták szeretteiket, mindhiába. Aztán negyvenöt év hallgatás következett. Hogy az 1944. november 9-én végrehajtott zentai tömeggyilkosság mennyire igazságtalan és törvényellenes volt, igazolja az a tény is, hogy a kivégzettek közül mára már többeket rehabilitált az illetékes független bíróság, kimondva, politikai és ideológiai indíttatású üldözés áldozataivá váltak – magyarázta Molnár Tibor, hozzátéve, nehéz és rögös ennek az eljárásnak az útja, de nem szabad feladni, hiszen – ahogyan fogalmazott – minden zentainak kijár a rehabilitáció.

Az emlékkopjafánál megtartott alkalmi műsorban közreműködött a zentai Tópart vegyes kórus és Dévai Zoltán, a Zentai Magyar Kamaraszínház színművésze, majd az egybegyűltek elhelyezték az emlékezés virágait is. Zenta község önkormányzata nevében Ceglédi Rudolf, a Vajdasági Magyar Szövetség nevében Göblös Anita és Szegedinszki Krisztián, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nevében Berze József és Somorai Zsuzsanna, a Zentai Gazdakör nevében Kalmár Antal és Polyák András, a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre nevében pedig Molnár Tibor és Sándor Valéria koszorúzott.

H. G.