Amikor a politika rátelepszik a sportra, az érem helyett hamar a lojalitás kerül mérlegre. A szerb női röplabda-válogatott Európa-bajnoki bronza után most nem a pályán elért siker, hanem az Aleksandar Vučić államfőnél tartott fogadáson tanúsított viselkedés került célkeresztbe, a Szerbiai Röplabdaszövetség pedig már következményeket helyez kilátásba.

Ivan Knežević, a Szerbiai Röplabdaszövetség főtitkára csalódottságának adott hangot amiatt, ahogyan a női válogatott tagjai viselkedtek Aleksandar Vučić államfő fogadásán, és közölte: a szövetség vezető testületei elemezni fogják a történteket, majd „megfelelő lépéseket” tesznek. A kijelentés újabb vitát indított arról, meddig terjedhet egy sportszövetség elvárása a válogatott játékosokkal szemben egy politikai intézményben tartott eseményen. A 021.rs a Sportalnak adott interjúból idézte Knežević szavait.

A szerb női röplabda-válogatott szeptember 8-án vett részt az államfői fogadáson, miután bronzérmet szerzett az Európa-bajnokságon. A Szerbiai Röplabdaszövetség hivatalos beszámolója szerint a találkozón a szövetség vezetői, sportvezetők és kormányzati tisztségviselők is jelen voltak, a csapat nevében Zoran Terzić szövetségi kapitány szólalt fel, Maja Ognjenović csapatkapitány pedig a játékosok aláírásával ellátott labdát adott át Vučićnak.

A fogadáson készült felvételek azonban hamar nagy visszhangot váltottak ki. A közösségi médiában sokan arra figyeltek fel, hogy több játékos komor arccal állt, és nem tapsolt az államfő beszéde után. A 021.rs már az esemény napján arról írt, hogy a felvételek alapján szokatlanul visszafogott volt a hangulat egy olyan fogadáson, amelyet egy frissen megszerzett érem apropóján rendeztek.

Knežević a Sportalnak azt mondta, nem kívánja kisebbíteni a játékosok sportteljesítményét, ugyanakkor szerinte nyíltan ki kell mondani, ha valami nem volt megfelelő. Úgy fogalmazott: aki a szerb válogatottat képviseli, annak nemcsak a címert, a zászlót és a himnuszt, hanem az állami intézményeket, köztük a köztársasági elnököt, a kormányt és a minisztériumokat is tiszteletben kell tartania. Hozzátette, hogy a szövetség korábban még nem találkozott hasonló helyzettel.

A főtitkár azt is közölte, hogy a játékosoknak természetesen joguk van politikai véleményhez, de szerinte amikor a nemzeti válogatott tagjaként jelennek meg, egyéni álláspontjuknál többet képviselnek. Knežević szerint ezért a szövetség legmagasabb testületei áttekintik a történteket, és döntéseket hoznak annak érdekében, hogy hasonló eset ne ismétlődjön meg. Azt ugyanakkor nem részletezte, milyen konkrét intézkedések jöhetnek szóba.

A történtek kapcsán korábban Zoran Terzić szövetségi kapitány is megszólalt. Az Insajder televíziónak azt mondta, szerinte a játékosok láthatóan nem érezték jól magukat a fogadáson, de úgy vélte, ennek hátterében inkább a közösségi médiától és a későbbi támadásoktól való félelem állhatott, nem pedig valamiféle egységes politikai állásfoglalás. Terzić ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez a saját benyomása, és nem a játékosok hivatalos álláspontja.

Knežević kijelentésére politikai reakció is érkezett. Dragan Đilas, a Szabadság és Igazságosság Pártjának elnöke elfogadhatatlannak nevezte, hogy a szövetség esetleges lépésekkel fenyegeti a játékosokat. A Beta szerint Đilas azt mondta: minden sportolónak joga van eldönteni, részt vesz-e az államfő vagy a miniszterelnök fogadásán, és szerinte korábban sem kötötték az állami jutalmak kifizetését az ilyen fogadásokon való részvételhez.

A vita azért is kapott nagy nyilvánosságot, mert a szerb női válogatott az elmúlt évek egyik legsikeresebb nemzeti csapata: az idei Európa-bajnoki bronz újabb érem volt a hosszú sikersorozatban. A szövetség hivatalos közlése szerint a csapatot hazatérésekor külön ünnepségen is köszöntötték, ahol a férfiválogatott tagjai és a szövetség vezetői fogadták őket.

Egyelőre nincs nyilvános információ arról, hogy a szövetség pontosan milyen következményeket mérlegel. Az biztos, hogy Knežević szavai után a vita már nem csupán a fogadás hangulatáról szól, hanem arról is, milyen magatartás várható el a válogatott sportolóktól az állami protokolláris eseményeken, és hol húzódik a határ intézményi elvárás és az egyéni véleménynyilvánítás között.