A katolikus temető kápolnájának falán álló emléktáblán, amelyet 1998-ban, a Magyar Forradalom és Szabadságharc 150. évfordulóján a község polgárai és az önkormányzat állított fel, tíz magyarkanizsai forradalmár neve áll. Id. Apró Mózes, Bálint Mózes, Dobó Pál, Kafga Gyula, Kávai Ferenc, Mészáros Ignácz, Mihály Sándor, Ozoray Árpád alias Ninchich Tóbiás, Remete Lukács és Tóth Miklós mellett azonban - a tábla tanúsága szerint - nem csak ennyien, hanem jóval többen voltak a Tisza-parti hősök, akik előtt, a jól ismert forradalmárokkal együtt, a ma délutáni megemlékezésen névtelenül is tisztelegtek a magyarkanizsaiak.

Miután a Cifraszűr Vegyeskórus elénekelte a Himnuszt, Kávai Szabolcs, az önkormányzat oktatási tanácsosa mondott ünnepi beszédet, amiben kiemelte, hogy a bécsi udvar csak cselszövéssel és orosz segítséggel tudta elérni a szabadságharc leverését.

“A népek tavaszán Franciaországtól Magyarországig megmozdult az addig rabigában sínylődő Európa. Az abszolutizmus megbukott. A magyar forradalmat általában március idusához és a márciusi ifjakhoz szokták kötni, de az óriási változásokat hozó sorozat már a korábbi pozsonyi országgyűlésen elkezdődött. Kossuth Lajos kiváló érzékkel olyan törvényeket fogadtatott el, amelyek garantálták a feudalizmus eltörlését, és a modern, polgári társadalom alapjainak megteremtését, ezzel együtt biztosították Magyarország függetlenségét és szabadságát. Ezeket koronázta meg március 15-én a pesti forradalom. A Habsburg kormányzat, lévén, hogy egész területén forrongások törtek ki, jobbnak látta elfogadni a követeléseket. Akkor még nem lehetett sejteni, hogy csak a kedvező alkalmat várja a rebellis magyarok megzabolázására. (...) Bécs nagyon jól alkalmazta az oszd meg és uralkodj elvét, ami alapján egymásnak ugrasztotta a Kárpát-medencében élő népeket, nevezetesen a magyarokat, a románokat, a horvátokat és a szerbeket, valamennyit a 48-as forradalom és szabadságharc ellen fordítva” - hallottuk a tanácsostól.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök levelét dr. Szegedi Piroska, a Szabadkai Magyar Főkonzulátus konzulja olvasta fel, majd részletek hangzottak el Petőfi naplójából a kiskunhalasi II. Rákóczi Ferenc Katolikus Szakközépiskola két növendékének tolmácsolásában. Dr. Zapletán Géza esperes plébános egyházi szertartását és az emlékhely megáldását követően a megjelentek az emléktáblához helyezték koszorúikat.

A temetői megemlékezés után Március 15-e valamint Magyarkanizsa és Kiskunhalas testvérvárosi kapcsolatának 50. évfordulója tiszteletére a Dobó Tihamér Képtárban megnyílt a halasi, 16 évvel ezelőtt elhunyt Berki Viola festőművész A boldogság felé elnevezésű kiállítása, a színházteremben pedig Szalmalángoszlop – 1848 emlékezete címmel ünnepi összeállítást nézhetett meg a közönség.

A megjelenteket elsőként Fejsztámer Róbert, Magyarkanizsa polgármestere köszöntötte, kihangsúlyozva, hogy a községben hagyománya van a nemzeti ünnepek megünneplésének.

“Nemzeti ünnepünk legfontosabb eleme az, hogy ezekkel a forradalmi eszmékkel nem csak a fiatalság, hanem minden korosztály azonosulni tud. A nemzeti közösség megszilárdításának a fontosságát, a polgári értékeket nem kérdőjelezheti meg senki, aki megmaradását és fejlődését szeretné elérni. Az pedig egyenesen nyilvánvaló, hogy erős nemzeti közösség nélkül nem számíthatunk hatékony érdekérvényesítésre. (…) Ma egy másik hagyományt is ünnepelünk, mégpedig Magyarkanizsa és Kiskunhalas testvérvárosi kapcsolatainak fél évszázados jubileumát. A kapcsolatot az első naptól kezdve aktívan, a kölcsönös megbecsülés és tiszteletadás mellett tartjuk fenn az oktatás, a művelődés, a környezetvédelem, a sport és a civil szerveződések terén egyaránt. Sőt, nem csak fenntartjuk, hanem meg is éljük ezt a hagyományt.”

A köszöntő után Fejsztámer Róbert és Fülöp Róbert, Kiskunhalas polgármestere is egy festményt ajándékozott a testvéri önkormányzatnak, majd Juhász Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökségi tagja szólt az ünneplőkhöz.

“Honfitársaink éppen szülőfalum, Kishegyes határában vívták meg az 1848/49-es forradalom utolsó győztes csatáját, bár valamivel később Komáromnál is sikeresen kitörtek az ellenség gyűrűjéből. Mi helyiek büszkék vagyunk erre és még büszkébbek lennénk, ha – bár lovasság és tüzérség hiányában – nem csak a Ferenc-csatornáig üldözték volna hős forradalmáraink Jelasics hadait. Március 15-e a legszebb ünnepünk. Egyszerű és igaz. Egyszerre történelmi jelképe a magyar nép nemzetté válásának és gyönyörű példája annak, hogy tud magyar és nem magyar egy akaraton a közös célért küzdeni. Szabadság, egyetértés és béke. Ma is megkérdőjelezhetetlen értékek, amelyekért eleink küzdöttek.”

“Március 15-e máig ható üzenetében a fiatalság, a nagykorúvá váló társadalom ünnepe. A márciusi fiatalok többsége, csakúgy mint ünnepi összeállításunk szereplői, nem volt harminc éves. Olyan fiatalok voltak, akiket az elkötelezett hazafiság jellemzett, de változtatni akartak életükön, tenni mertek az elnyomás ellen, saját maguk és népük szabadságáért. Milyen lehet a viszonyunk a forradalomhoz a 21. század embereként? Mi maradt meg a márciusi ifjak, a szabadságharcosok és gondolkodók, a hősök és mártírok szellemiségéből?” - kérdezte Vranić Váradi Lívia műsorvezető, felkonferálva ezzel a Gondolat-Jel Társulat, a horgosi Bartók Ifjúsági Néptánc Együttes és a Gubanc – Vajdaság közös műsorát, amelyben a fiatal művészek ezekre a kérdésekre igyekeztek választ adni a korabeli és kortárs szerzők műveinek felhasználásával készült összeállításukkal, természetesen az irodalom, a népzene és a néptánc univerzális nyelvén.

Bödő Sándor