Adán az utóbbi években nagymértékben megszaporodtak a betörések, az erőszakos bűnesetek. Az emberek válaszokat és hatékony változtatást várnak.

Június 15-én, az esti órákban megtelt a községháza díszterme. A fórumot Ada polgárai kezdeményezték az önkormányzat illetékesinél és az adai rendőrállomás vezetőségénél. A szerb és magyar kétnyelvű lakossági összejövetel témája a közbiztonság romlása volt a környéken.

Moholon, de a szomszédos Ada településen is sokan voltak rablások elszenvedői. A betörők egyre gátlástalanabbak, az erőszakos tetteket az idősebb, magányos és magatehetetlen emberek otthonaiban követik el. A polgárok félnek, s valós védelmet szeretnének a rendőrségtől, és segítséget a védekezésben.

A teremben megjelentek sajnálattal vették tudomásul, hogy az adai rendőrállomás képviselői nem jelentek meg és nem is indokolták távolmaradásukat, noha a meghívót még június 8-án átvették.

A beszélgetésen Rákos József és Dragan Milutinović adai polgárok felolvasták Vastag János újságíró összefoglaló írását, amely az Adai Körképben jelent meg, s amely részletesen bemutatja ezt a szomorú helyzetet. A cikk címe: Rettegni saját otthonunkban.

Eszerint az írás szerint Szerbiában a biztonsági helyzet stabil, a polgárok biztonságban érezhetik magukat, a bűnözés csökkenőben van, Szerbia a Balkán legbiztonságosabb állama. Ezt hangoztatják nap, mint nap a magas rangú politikusok. Ami lehet, hogy például az országos statisztikákat tekintve, így is van. De sovány vígasz a problémás helyeken. Ilyen település Mohol is, ahol egy hónap alatt tíz brutális betörés történt. S mindezekről az esetekről csupán a közösségi oldalakon, vagy beszélgetések során értesülhettek az emberek. A rendőrség nem tájékoztat semmiről, mélyen hallgat. Akaratlanul is felmerül az emberekben a kérdés, hol maradt el a rendőrség reagálása, tájékoztatója?

Napjainkban egyébként sem beszélhetünk a rendőrség és a polgárok szoros együttműködéséről. Az utcákon nem látni járőröző rendőröket, nincs személyes kapcsolatuk a lakossággal. A bűnözők éppen a hiányosságokat használják ki, hiszen tudják, hogy nem üldözi őket senki. Egyre agresszívebb bűncselekményeket követnek el. Pénzt, és értéktárgyakat keresnek. Szerencsés az, aki a betörés idején nem tartózkodik otthon. Az egyik ilyen esetben például, az áldozatnak az életéért kellett könyörögnie.

Az emberek tanácstalanul egymást biztatják, összefogásra és egymás megsegítésére szólítanak fel.

A rendőrség képviselőinek távolmaradása ellenére, a fórum szószólói felolvasták a lakosok írásban átadott kérdéseit. Ezek például:

Mivel szabad védekezni, ha a tulajdonos észreveszi, hogy tolvaj van a házban? Engedélyezett-e a paprikaspray és a sokkoló használata? Vagy a kisfeszültségű áram használata? Mikor tekinthető bizonyítéknak a kamerafelvétel? Kötelező-e kitenni a Kamerával megfigyelt terület táblát? Szükséges-e ehhez engedély? Önkéntesek milyen formában járhatják az utcákat? Kinek telefonálhatnak? Honnan kaphatnak segítséget? Mi történik, ha a sértett megsebesíti a betörőt? A rendőrség miért nem állít csapdát a „maszkosoknak” nevezett bandának Moholon? Ha egy lopás során elvesznek a hivatalos dokumentumok is, miért a sértettnek kell megfizetnie az újat? Miért nem büntetik a tilosban parkolókat és akik korzó területére, vagyis az autómentes övezetbe hajtanak?

Tájékoztatást várnak arról az ügyről is, amikor kilenc roma személy megtámadott egy 20 év körüli lányt, s a segítségére siető két férfit is megtámadták, egyiküket megverték. A sérüléseket szenvedett férfi, fényképes bizonyítékokkal a közösségi médiában, és a Večernje Novostiban számolt be részletesen a támadásról. A férfit megfenyegették, és lőfegyverrel többször rálőttek. Az érintett személy a csütörtöki lakossági fórumon szintén elmondta azt, mi történt vele. Nyilatkozatában a médiát hívja segítségül, mivel a rendőrségtől nem kapott megfelelő figyelmet és orvoslást sem erre a megdöbbentő bűnesetre.

Ezután még többen felszólaltak és beszámoltak az őket ért inzultusokról. Szinte minden ügynél a rendőrségi eljárás hiányosságát, felületességét is kiemelik. A sértettek nem számíthatnak sem rendes feljelentésre, sem hivatalos büntetőeljárásra, sem kártérítésre. Elbagatellizálják és elhallgatják az ilyen ügyeket. A fórumon Vastag János újságíró személyesen is felszólalt. Beszélt a békésebb időkről, amikor szoros kapcsolat volt a rendőrség és a helybeliek között, s a sajtó rendszeresen tájékoztatott az ilyen esetekről.

Az elkeseredett községbeliek válaszokat és segítséget várnak. De tulajdonképpen egyszerű dolgokat követelnek, azt, hogy mindenki végezze el a munkaköri feladatait, azt a munkát, amiért felveszi a fizetését. A település polgárai hangsúlyozták, hogy a végsőkig elmennek, s nem csak a szerbiai felsőbb fórumokon, hanem külföldről is kérnek segítséget.

Rúzsa Mária