Az előző, füstös intermezzo után folytatnám a légúti fertőzésekkel kapcsolatos cikkezést. Ennek második részeként a latinul pneumoniának nevezett tüdőgyulladást választottam, mégpedig abból az okból, hogy a páciensek nagy része nem veszik elég komolyan! Főleg a fiatalabb felnőtt korosztály, de sok esetben az idősebbek sem. Pedig ez épp nem az a fajta betegség, amit majd otthon csak kifekszünk, és elmúlik.

A tüdőgyulladás az elhalálozási statisztikákban az élén jár. A harmadik világban a kisgyermekeknél ez a vezető halálok. A világ összlakosságára vonatkoztatva hetedik, a fejlett országokban pedig a tizedik helyet foglalja el azzal, hogy az össz fertőző betegség közül ebben halnak meg legtöbben.

Normál esetben, a légzőszervrendszerünk gége alatti részében nem találhatók mikroorganizmusok. Ha pedig épp bekerülnének, az egészséges védelmi rendszerünk gyorsan-frissen kiiktatja: az immunrendszer sejtjei, vagy az ellenanyagok elpusztítják, a nyálkahártya csillószőrei pedig mozgásukkal felfelé hajtva azokat eltávolítják. A probléma ott kezdődik, ha nagyszámú kórokozó jut be, és/vagy az immunrendszer annyira gyenge, hogy nem tudja legyőzni őket mielőtt megtelepednének, szaporodni kezdenének tüneteket okozva.

A pneumónia a szűkebb értelemben vett tüdőszövet betegsége: az alveolusok (léghólyagocskák) falában, és/vagy azok közötti kötőszövetben jelentkezik a gyulladás, de ennek a folyamatnak a váladéka a hólyagocskákat is megtölti.

A klasszikus tüdőgyulladásra jellemző a hirtelen jelentkező magas láz, sápadtság, gyengeség, köhögés és kiköhögés, hátfájás, hasi fájdalom és akár a hányás is. Súlyosabb esetben nehézlégzés, légszomj, magas légzésszám és szapora pulzus kíséri. Kisgyermekek és idős, legyengült személyek esetében azonban a kórkép eltér a fenn említettől. A csecsemők esetében figyelmeztető jel lehet az étvágytalanság és a súlyos elesettség, hőemelkedés, de akár hőmérséklet-csökkenést is jelentkezhet. Az idősekre sem jellemző a magas láz. Náluk is vezető tünet az erőtlenség, ágyban maradás, akár zavartság, félrebeszélés is jelentkezhet.

Bármely korú betegre vonatkozik: ha efféle tünetek jelentkeznek, tessék kezelőorvoshoz fordulni. Másrészt, vannak dolgok, amiket mi magunk is megtehetünk (még mielőtt a doktorhoz kerülünk). Egyik ilyen a lázcsillapítás. Recept nélkül megvásárolható akár szirup, akár végbélkúp vagy tabletta formájában, tessék ezt otthon tartani szükség esetére! Ha a mellékelt leírásból nem egyértelmű az alkalmazása, mindig fel lehet hívni telefonon az ügyeletet és segítséget kérni. Ugyanilyen fontos a langyos vízzel történő tusolás, vizes borogatás, és az elégséges folyadékpótlás. A víz, a langyos tea, és a gyenge leves kiváló erre a célra.

Az orvosnál az általános vizsgálatot vér analízis követi, majd tüdőröntgen. Bár ez utóbbi a betegség kezdetétől 24-48 órán belül ritkán ad jelet a felvételen. Az idősebb, más krónikus betegségben is szenvedők esetében szükséges tudatni az orvossal, mely gyógyszereket szedi nap mint nap a beteg.

A tüdőgyulladásban szenvedő gyógyulásához ágynyugalomra van szükség. Megfelelő táplálás, elégséges folyadékpótlás, a tünetek kezelése, valamint a kórokozó elleni gyógyszer mindenképpen szükséges. A pneumóniák mintegy 20-30%-ért tehetők felelőssé a baktériumok. Ilyenkor akár kettős antibiotikumos kezelés is szükséges lehet. A vírusokra, mint azt már többször említettem, az antibiotikum nem hat (a következő cikkben erről részletesen szólok majd); mégis, a tüdőszövet vírusos fertőzése kiváló talaj a bakteriális felülfertőződésre, így sok esetben mégiscsak szükség van antibiotikum kúrára. Súlyosabb esetekben (főleg gyerekeknél, idős személyeknél, vagy krónikus betegeknél) szükség lehet kórházi felügyeletre, kezelésre.

A tüdőgyulladás lehet önálló, hirtelen jelentkező betegség (baktérium, vírus, gomba vagy parazita is okozhatja). De gyakran jelentkezik szövődményként, például influenza után, vagy a krónikussá vált, nem kezelt arcüreg-, garatgyulladás váladékának belégzésével.

Hatalmas tévhit (pedig ebbe szívesen fogódznak a dohányosok), hogy a cigizés segít felköhögni a váladékot! Épp ellenkezőleg: hosszú időre megbénítja a kis csillókat, melyek így nem tudják eltávolítani a váladékot. Statisztikailag is gyakoribb, súlyosabb lefolyású a tüdőgyulladás a dohányosok esetében.

S ha már a váladéknál tartunk, meg kell jegyezni, hogy a gyerekek és a nők általában nem köpik ki, hanem lenyelik. Egyrészt diagnosztikai értékkel rendelkezik (színe, szaga, állaga), mely az orvos számára lényeges információkat hordozna; másrészt ez egy nagyon nehezen emészthető anyag, felesleges a szervezetet erre kényszeríteni (sokszor ezért is kerül kihányásra). Vagyis, ha csak lehet, papír zsebkendőbe köhögjük bele, s nézzük is meg, milyen.

Végezetül már csak annyi, hogy sajnos e betegség sem múlik el mindig nyomtalanul, s itt nem csak a röntgenfelvételen akár évekig látható szöveti elváltozásra gondolok. Súlyos (vagy nem kikezelt!) esetek szövődménye lehet a mellhártyagyulladás, a tüdőtályog, vagy a légmell. A kórokozók véráramba jutásával pedig akár szisztémás fertőzés, szepszis is kialakulhat. Vegyük komolyan a tüdőgyulladást!

Dr. Popov Farkas Beáta