Európa-szerte több ezer vadon élő méhkolónia él odúkban, faüregekben és más természetes rejtekhelyeken, éppúgy, mint őseik millió éve. Most először azonban ezek a vadon élő mézelő méhek hivatalosan is felkerültek az Európai Unió veszélyeztetett fajainak listájára, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) frissen frissített Vörös Listáján.

A nyugati mézelő méh (Apis mellifera) évezredek óta él együtt az emberrel: már az ókori Egyiptomban is tartották őket méztermelés céljából. A modern méhészet azonban, a hordozható kaptárakkal és a kereskedelmi beporzással, gyökeresen átalakította életüket.

A vad méhek és a kutatás új iránya

Ma a faj két formában létezik: az ember által kezelt kaptárakban és a természetben szabadon élő populációkban. Bár mindkettő ugyanahhoz a fajhoz tartozik, életmódjuk és túlélési esélyeik élesen eltérnek. A kaptárban élő méhek a 2000-es évek óta számos problémával küzdenek – a hirtelen kolóniaösszeomlás jelenségével, parazitákkal és betegségekkel –, ám a vadon élő rokonaikról sokáig alig tudtunk valamit.

Az utóbbi években európai kutatók – többek között Írországban, Franciaországban, Németországban, Svájcban, Lengyelországban és Olaszországban – kezdték vizsgálni azokat a vad méhkolóniákat, amelyek önállóan élnek és szaporodnak, emberi beavatkozás nélkül. A kutatások szerint ezek a populációk létfontosságú genetikai és ökológiai tartalékai lehetnek a faj fennmaradásának.

A veszélyeztetettség hivatalos elismerése

A mézelő méhek sosem voltak valóban háziasítva, mivel a kaptárakban élő kolóniák mindig is keveredtek a vad populációkkal. Emiatt a kutatók nem genetikai, hanem ökológiai kritériumok alapján határozták meg, mi számít „vadon élő” méhnek: azok a populációk, amelyek emberi irányítás nélkül élnek, és önfenntartó módon képesek fennmaradni, anélkül hogy új kaptárakból származó méhek utánpótlására szorulnának.

E definíció segítségével az IUCN és a belga Mons Egyetem kutatói 14 szakember közreműködésével újraértékelték a faj európai helyzetét. Az adatok szerint Európában a vad méhkolóniák száma folyamatosan csökken a természetes élőhelyek pusztulása, az invazív paraziták, betegségek és az ember okozta génkeveredés miatt.

Az eredmény egyértelmű: a vadon élő mézelő méhek hivatalosan is veszélyeztetettnek számítanak az Európai Unió területén. Bár a kontinens keleti és északi régióiban – így a Balkánon, a Baltikumban és Skandináviában – még hiányoznak a részletes adatok, a trend aggasztó.

A vad méhek védelme nemcsak egy ikonikus faj megőrzéséről szól, hanem az élelmiszer-biztonság, a biodiverzitás és a jövő ökológiai egyensúlyának kérdése is. A természetben túlélő populációk génállománya olyan ellenálló tulajdonságokat hordoz, amelyek nélkülözhetetlenek lehetnek a betegségeknek és klímaváltozásnak kitett méhészetek számára is.

A mostani döntés nemcsak figyelmeztetés, hanem felhívás a védelemre: a vadon élő mézelő méhek az európai fauna elválaszthatatlan részei, és ha most nem cselekszünk, könnyen végleg eltűnhetnek.