Budapesten találkozik Donald Trump, az USA, és Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke. Az október 16-án bejelentett hír bejárta a világot, és most talán nagy gyorsan az is megtanulta, hol van Budapest, aki olykor összekeverte Bukaresttel.

Budapest nem sokkal azután került a napi politikai események élére, hogy Ursula von der Leyen Belgrádban az október 15-e látogatása során megismételte dörgedelmes mondatait, miszerint Szerbiának ideje lenne konkrét lépéseket tenni az EU-hoz való csatlakozás ügyében és győztes mosollyal távozott Belgrádból. Másnap este már a hatalmat és erőt mutató kegyes mosoly is lefagyhatott az arcáról, amikor Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy hamarosan, akár két héten belül, Budapesten találkozik Putyin orosz elnökkel, a házigazda pedig Orbán Viktor magyar miniszterelnök lesz. Az az Orbán, akiről az Európai Bizottság elnök asszonya még tavaly júliusban is azt mondta, hogy felesleges volt a moszkvai látogatása, mert az nem is békemisszió volt, s ezzel ellentétben majd az általa forszírozott szakciós politika (per pillanat épp a 19. csomag) térdre fogja kényszeríteni Oroszországot, különösen, ha még több fegyvert is szállítanak Ukrajnának… Most viszont nyilvánvaló, hogy az EU tisztségviselőinek nem osztottak lapot a budapesti találkozóra, vagyis megismétlődik, ami az augusztus 15-ei alaszkai Trump-Putyin csúcs kapcsán is történt: Európát kihagyták. A különbség most annyi, hogy az elemzők máris figyelmeztetnek: a budapesti csúcsnak eredményt kell hoznia, mert Trump elnök nem engedheti meg magának, hogy ezt a találkozót is sikertelenség kövesse, mint az előzőt. Ehhez a feltevéshez kapcsolódik a várakozás, hogy a két államfő Budapesten az ukrajnai háború lezárásának esélyein túlmenően világpolitikai alkukat is köt, beleértve az energiabiztonság kérdését is.

Nem tudjuk előre, mi lesz. Két nagyhatalom ütközteti és egyezteti az érdekeit, megköti az üzleteit. Mi pedig itt élünk Európában, ahol a politikai megosztottság nem csak az EU-n belül – különösen az európai parlamenti vitákban - vetül vissza, hanem az egyes országokban is, beleértve Magyarországot és Szerbiát is. Lám, a várható budapesti csúcstalálkozó kapcsán is mi történik: elismerik, hogy a helyszín megválasztása kétségtelen Orbán Viktor magyar miniszterelnök sikere és ha Európában akarnak szervezni egy ilyen találkozót, akkor az „csakis Orbán Budapestje” lehet, viszont az EU-ból máris szúrtak Magyarország felé. Még aznap, október 17-én, amikor megtörténtek az első előkészületi egyeztetések, az Európai Bizottság eminens tagjai – háttérben maradva - kiállították az újságírók elé egyik szóvivőjüket, a számunkra különleges nevű Anouar El Anounit, aki azt mondta, hogy Magyarország hivatalosan még a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) tagja, és mivel Putyin elnök ellen elfogadó parancsot adott ki eme bíróság, őt Magyarországnak le kell tartóztatnia, amint megérkezik a Trumppal tervezett találkozóra… Pedig közismert, hogy az ICC-ből való kilépést (szerintem elsősorban a zsidó állam kormányfője ellen úgyszintén kiadott elfogató parancs miatt) az „alkotmányos és nemzetközi jogi kereteknek megfelelően” a magyar kormány még ez év április 3-án kezdeményezte, és azt az Országgyűlés május 20-án meg is szavazta. Most azonban Anouar El Anouni azt mondja, egyéves felmondási idő van, tehát jogállamilag Magyarország még tag, vagyis köteles eljárni a bíróság parancsa szerint. Mert a jogállamiság az jogállamiság. (Megjegyzem, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ez év április 3-án kétnapos látogatásra Budapestre érkezett és különgépének ajtajából integetve távozott.)

Ennyire futotta az EU-nak a budapesti találkozóhoz való diplomáciai hozzájárulásából egy olyan pillanatban, amikor a remények szerint a fegyverek helyett a tárgyalások vehetik át a főbb szerepeket nemcsak az orosz-ukrán háború lezárásának kérdésében, hanem olyan „pitiáner” ügyekben is, mint a fizikai biztonságunk és szabad mozgásunk, a mindennapi kenyerünk, a meleg szobánk, az üzemanyaggal teli autónk és ami mindezt megkoronázza, a törvények tiszteletben tartása melletti szabadság és biztonság érzete.

És mi lesz Szerbiával? Ursulánk Belgrádban most is a szokásosat követelte Szerbiától, vagyis a jogállamiságot, választási reformokat, a média szabadságát, és persze az Oroszország elleni uniós szakciók alkalmazását Szerbia orosz partnereivel szemben… Történt ez akkor, amikor a szerbiai, orosz többségi tulajdonú NIS kőolajtársaság elleni amerikai szankciók életbe léptek, a hibrid hadviselés hatásos amerikai eszközeként. Erre az Európai Bizottság elnök asszonya, figyelembe véve az EU-s energiapolitikát, Belgrádban a távolabbi jövőre nézve nem tudott megnyugtató választ adni, pedig egy tagjelöt ország energiaellátásáról van szó. Ezért nem lenne meglepő, ha a tettek mezeje ezúttal is az EU-n kívül lenne található, és ha a budapesti amerikai-orosz csúcsnak az orosz-ukrán háborún kívül eső, globális világpolitikáról szóló tárgyalásai margóján érintőlegesen ez a kérdés is szerepelne. Különösen, hogy az orosz-amerikai csúcs előtt, illetve a most tervezett washingtoni útja előtt Orbán Viktorral Aleksandar Vučić szerb államfő személyesen találkozik Budapesten.