A környezetszennyezés integrált megelőzéséről és ellenőrzéséről szóló törvény módosítására készül a Környezetvédelmi Minisztérium, amelynek célja az ipari eredetű szennyezés csökkentése. A törvénytervezetről szóló konzultációk december 15-ig tartanak.

A két évtizede elfogadott jogszabály alkalmazásáról készült elemzésében a Megújuló Energia- és Környezetvédelmi Szabályozási Intézet megállapította, hogy Szerbiában a legnagyobb környezetszennyezők kétharmada integrált engedély nélkül működik, a szennyezőkkel szembeni büntetési politika pedig nem megfelelő.

Az ipari szennyezés a lakosság egészségére gyakorolt negatív hatásai révén rontja a termelékenységet és károsítja a gazdaságot.

„Európában megállapították, hogy az ipari szennyezés által okozott külső költségek évente akár a GDP 2 százalékát is elérhetik. Ha ugyanezeket a paramétereket Szerbiára alkalmaznánk, ez 1,5–2 milliárd eurós veszteséget jelentene. Alacsonyabb termelékenységet, alacsonyabb gazdasági növekedést, miközben ezeket a költségeket a vállalatok nem viselik, mert a törvényt sem alkalmazzák” – mondta Slobodan Minić, a Fiskális Tanács tagja.

Az integrált engedély olyan állami jóváhagyás, amelyet nagy létesítmények kaphatnak meg, ha a lehető legjobb elérhető technológiákat alkalmazzák, és megfelelnek a szigorú környezetvédelmi követelményeknek. Egyesíti a levegő, a víz és a talaj védelmére, a zajvédelemre, a hulladékkezelés ellenőrzésére és a balesetek megelőzésére vonatkozó előírásokat. A 20 éve elfogadott törvényt többször módosították, illetve halasztották a határidejét annak, ameddig az ipari létesítményeknek be kell szerezniük az integrált engedélyt.

„A jelenleg is érvényes törvény alapján minden, integrált engedélyre kötelezett üzemnek 2024. december 31-ig kellett volna megszereznie az engedélyt. Mintegy 150 létesítmény ezt nem tette meg. Elemzésünkben azt állapítottuk meg, hogy elsősorban az ellenőrzési felügyelet mondott csődöt. Megállapítottuk, hogy a határidő lejárta után, tehát 2025-ben a felügyelőség 25 ellenőrzést hajtott végre, de csak azoknál az üzemeltetőknél, akik rendelkeznek integrált engedéllyel. Nem mentek el azokhoz, akiknek nincs” – emelte ki Mirko Popović, a Megújuló Energia- és Környezetvédelmi Szabályozási Intézet munkatársa.

A legnagyobb szennyezők közé tartoznak a hőerőművek, a vegyipari üzemek, a nagy bányászati komplexumok, a cementgyárak, a nagy farmok, az élelmiszeripari termelők stb. A törvény alkalmazásáról készült elemzés kevés ellenőrzésre és enyhe büntetésekre figyelmeztet.

A törvénytervezet tartalmazza a „szennyező fizet” elvet is. Ez azt jelenti, hogy ha egy vállalat tevékenysége miatt veszélybe kerül a környezet, a szennyező köteles viselni a kárfelszámolás és a terület helyreállításának költségeit az üzem bezárása után. Ez eddig többnyire nem történt meg.