A világ egyik legnagyobb és legszárazabb sivataga ökológiai paradicsommá vált, és olyan szén-dioxid-elnyelő területté, ami többet tart vissza ebből a gázból, mint amennyit kibocsát. A tömeges kínai faültetés a világ egyik legnagyobb zöldprojektjeként a sivatagot burjánzó szén-dioxid-elnyelő tájjá változtatta.

A Takla-Makán sivatag körülbelül 337 ezer négyzetkilométeren terül el Kína északi részén, területének nagy részét mozgó homok borítja. Ez az érdekes természeti képződmény temette be a hajdan virágzó oázist, Niya városát, amely virágkorát a Kr. u. 5. században élte. 1901-ben fedezték fel, és a tudósok egyből az ókori Pompejhez hasonlították, mert tökéletes állapotban maradt tárgyakat, bútorokat, házakat találtak. A homok konzerválta a valaha nyüzsgő várost, még egy buddhista sztúpa is tökéletes állapotban került elő szoborral, fa totemoszloppal.

A Takla-Makán sivatagot magas hegyek veszik körül, amelyek az év nagy részében megakadályozzák, hogy a nedves levegő elérje a sivatagot, rendkívül száraz a klímája, ami a legtöbb növény számára élhetetlenné teszi, úgyhogy nincsenek is jelen itt. Kína azonban néhány évtizede erdőtelepítésbe fogott a területen, ami mára be is ért, írja az Index.

Az erdők fokozhatják a szén-dioxid-megkötést még a legszárazabb tájakon is, demonstrálva a sivatag szén-dioxid-elnyelővé alakításának és az elsivatagosodás megállításának lehetőségét. A projekt és eredményei túlzás nélkül nevezhetők csodának, mert a Takla-Makán sivatag több mint 95 százalékát mozgó homok borítja, ezért „biológiai űrnek” is nevezik. 1978-ban Kína elindította a Három Északi Védőöv Programot, egy hatalmas ökológiai mérnöki projektet, amelynek célja az elsivatagosodás lassítása volt.

Ezen belül a Nagy Zöld Fal kezdeményezés azt tűzte ki célul, hogy 2050-re több milliárd fát ültessenek az országban. Kína legnagyobb faültetési kezdeményezése 1978-ban kezdődött, célja a sivatagok terjeszkedésének lassítása volt. Az elmúlt évtizedekben segített abban, hogy az erdőborítottság 1949-es mintegy 10 százalékáról mára több mint 25 százalékra nőjön. Tavaly a kormányzati képviselők bejelentették, hogy az ország befejezte legnagyobb sivatagának beültetését, de folytatja a fák ültetését az elsivatagosodás megfékezése érdekében.

További nagyszabású kínai zöldregenerációs projektek közé tartozik a Gabona a Zöldért Program és a Természetes Erdők Védelmi Program, mindkettő 1999-ben indult. A Gabona a Zöldért Program ösztönzi a gazdálkodókat a termőföldek erdővé és gyepterületté alakítására, míg a Természetes Erdők Védelmi Programja tiltja a fakitermelést a védett erdőkben, és elősegíti az erdőtelepítést.

Eddig több mint 66 milliárd fát ültettek, és a Takla-Makán fásítása tavalyelőtt be is fejeződött.

A kutatók szerint az erőfeszítéseknek köszönhetően stabilizálódott a homokdűnék helyzete, és az ország erdőborítottsága az 1949-es 10 százalékról mára több mint 25 százalékra nőtt. Most az is kiderült, hogy a Takla-Makán peremén burjánzó növényzet több szén-dioxidot nyel el a légkörből, mint amennyit a sivatag kibocsát.

A kutatók az elmúlt 25 évben elemezték a különböző növényzetborítás-típusokat, a csapadékmennyiséget, a fotoszintézist és a szén-dioxid-koncentráció műholdas adatait. Eredményeikhez a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) Carbon Tracker-rendszerét is felhasználták, ami globálisan modellezi a szén-dioxid-forrásokat és -elnyelőket. A vizsgálati időszakban a Takla-Makán a júliustól szeptemberig tartó periódusban 2,5-szer csapadékosabb volt, mint korábban.

Az eső fokozta a növényzet burjánzását, zöldülését és a fotoszintézist, így csökkent a sivatag szén-dioxid-szintje.

Korábbi kutatások arra utaltak, hogy a sivatag szén-dioxid-megkötő lehet, de az új tanulmányok a sivatag homokja által elnyelt CO2-re fókuszáltak. A homok nem stabil szén-dioxid-megkötő, mert a melegedés a homokban lévő levegő tágulását okozhatja, ami extra CO2-t szabadít fel. A tanulmány eredményei alapján a Takla-Makán sivatag széle az első sikeres modell, amely bemutatja a sivatag szén-dioxid-elnyelővé alakításának lehetőségét.

A Nagy Zöld Fal projekt nem biztos, hogy képes lassítani az elsivatagosodást, de szén-dioxid-elnyelőként jó példa lehet más sivatagi régiók számára.