Az albérletárak Újvidéken az elmúlt években látványosan emelkedtek, miközben a jogszabályi környezet nem ad lehetőséget a lakbérek korlátozására vagy befagyasztására.

Európa több országában – Spanyolországtól Ausztriáig – már bevett gyakorlat a bérleti díjak plafonálása vagy növekedésük szabályozása, Szerbiában azonban jelenleg nincs ilyen eszköz.

A korábbi ellenzéki javaslatok a maximált lakbér bevezetésére nem kaptak parlamenti támogatást, így a kérdés továbbra is politikai döntésen múlna. Jogi szempontból a helyzet egyértelmű: a lakbérek korlátozására kizárólag törvényi úton lenne lehetőség. Az önkormányzatnak nincs hatásköre a magántulajdonban lévő ingatlanok bérleti díjának szabályozására.

Emellett a bérlők jelentős része írásos, hitelesített szerződés nélkül lakik albérletben, ami tovább gyengíti a jogbiztonságot. A gyakorlatban így nem a szabályozás, hanem a kereslet és kínálat viszonya határozza meg a feltételeket, közölte a 021.rs portál.

A fizetésekhez képest magas terhek

Egy 540 fő részvételével készült felmérés szerint a válaszadók 80 százaléka túlzottnak tartja az újvidéki lakbéreket. Több mint negyedük havi 350 eurónál is többet fizet albérletre, minden ötödik válaszadó körülbelül 300 eurót, míg 16 százalék 250 eurót. Nem ritkák az 500 euró körüli bérleti díjak sem. Ehhez társulnak a rezsiköltségek: a résztvevők közel fele havi 12 ezer dinárnál többet költ számlákra.

A lakhatási költségek sok esetben a jövedelem jelentős részét felemésztik. A megkérdezettek 27 százalékánál a fizetés 30 százaléka megy el lakbérre és rezsire, egyötödüknél ez az arány 40 százalék, míg közel 17 százalék a havi bevétele felét költi el pusztán a lakhatásra. Különösen érintettek azok, akik egyedül keresnek a háztartásban.

Újvidék helyzete sajátos: egyetemi központként folyamatos a hallgatói kereslet, emellett a város évek óta pozitív migrációs mérleggel rendelkezik, vagyis többen költöznek ide, mint ahányan elmennek. Ez tartós keresletet generál az albérletpiacon, ami felfelé hajtja az árakat.

Szabályozás vagy szabad piac?

A jelenlegi rendszerben a lakbérek alakulását gyakorlatilag a piac szabályozza. Ingatlanszakértők szerint ha egy tulajdonos túl magas árat kér, a lakás üresen marad, és idővel kénytelen csökkenteni az összeget. Ugyanakkor jogi szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a bérlők és bérbeadók viszonya nem mindig kiegyensúlyozott, és a szabályozás hiánya egyes helyzetekben kiszolgáltatottságot eredményezhet.

Az állami beavatkozás kérdésében megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint a lakhatási válság kezelése nem hagyható kizárólag a piacra, és szükség lenne szociális bérlakásprogramokra, támogatott lakhatási modellekre vagy akár jogszabályi korlátokra. Mások úgy vélik, az árplafon sértené a magántulajdonhoz való jogot, és torzítaná a piacot.

Európai példák ugyanakkor azt mutatják, hogy több országban – például Bécsben – az állam aktív szerepet vállal a bérlakáspiacon, akár közvetlen tulajdonosként is. Spanyolország 2023-ban szigorú lakhatási törvényt vezetett be, amely egyes zónákban befagyasztja a lakbéreket, és korlátozza azok éves emelését.

Szerbiában egyelőre nem látszik politikai szándék átfogó beavatkozásra. A kérdés így nyitott marad: meddig bírja a lakosság jövedelme az emelkedő lakhatási költségeket, és mikor válik a lakhatás nemcsak piaci, hanem egyértelműen szociális kérdéssé is?