Az európai tőzsdeindexek ma vegyesen alakultak, miközben a gáz és a kőolaj ára tovább emelkedik a közel-keleti válság és az Irán, valamint az Egyesült Államok és Izrael szövetséges erői közötti konfliktus eszkalációja miatt, amely már az ötödik napja tart.

Az európai Natural Futures Gas egy ponton elérte a 61 eurót megawattóránként, ami az elmúlt három év legmagasabb szintje. A Brent típusú kőolaj ára meghaladta a 84 dollárt hordónként.

Katar hétfőn teljesen leállította a cseppfolyósított földgáz (LNG) termelését, miután iráni dróntámadások érték a Ras Laffan és Mesaid városokban található kulcsfontosságú létesítményeket – jelentette a CNBC. Ezzel a világ LNG-kínálatának mintegy 20 százaléka esett ki a piacról.

Emellett Irán blokkolta az energiahordozók szállítását a stratégiai jelentőségű Hormuzi-szoroson keresztül, ami tovább növelte az ellátás biztonságával kapcsolatos aggodalmakat.

Az európai gáztárolók töltöttsége jelenleg 31 százalékos, ami jóval alacsonyabb a tavalyi azonos időszakban mért 40 százaléknál.

A nyersolaj ára jelenleg 76,186 dollár, a Brent olajé 83,225 dollár hordónként. Az arany ára 5.156,02 dollár trojkaunciánként, a búzáé pedig 5,7226 dollár bushelenként – egy bushel 27,216 kilogramm.

A devizapiacon az euró árfolyama 1,16059 dollár, ami 0,08 százalékkal alacsonyabb a kereskedés kezdeténél.

A világgazdaság a háború örvényében

A közel-keleti konfliktus komoly gazdasági következményekkel járhat, akár súlyosabbakkal is, mint a 2008-as pénzügyi válság idején – mondta az RTS-nek Ljubodrag Savić közgazdász, a belgrádi Közgazdasági Kar professzora.

A szakember szerint a Hormuzi-szoros lezárása – amelyen a világ olajkereskedelmének mintegy 20 százaléka halad át – már most megrázta a globális piacokat. Egyelőre nem vár drámai hatásokat, mivel a komolyabb államok stratégiai tartalékokkal rendelkeznek, de ha a válság elhúzódik, annak globális következményei lesznek.

Savić rámutatott: a kőolaj és a földgáz árának emelkedése minden ágazatban áremelkedést indít el. Inflációs nyomás tehát várható, bár szerinte ez nem egyik napról a másikra következik be.

A professzor szerint a jelenlegi helyzet azért is veszélyesebb, mint a 2008-as válság, mert a világ ma sokkal megosztottabb. Akkor még létezett nemzetközi együttműködés, most viszont blokkok, konfliktusok és eltérő érdekek határozzák meg a nemzetközi politikát.

Geopolitikai szempontból Oroszország erősítheti pozícióját, különösen az európai energiapiacon. Az Egyesült Államok ugyanakkor kedvezőbb helyzetben van, mivel a palagáz-kitermelésnek köszönhetően nettó olajexportőrré vált, miközben a világ olajkereskedelme dollárban zajlik.

Savić szerint Európa a leginkább kitett a kockázatoknak, mivel az alternatív energiaforrások – például az amerikai LNG – jelentősen drágábbak.

Hangsúlyozta: a gazdasági következményeket Szerbia sem kerülheti el. Már a következő üzemanyagár-megállapításkor is várhatók áremelések, ami további drágulást indíthat el más termékeknél és szolgáltatásoknál is.

A kamatlábak emelkedése szintén problémát jelenthet, mert ebben az esetben nőnének a hiteltörlesztések.

A szakember szerint az energiaszektor mellett az ipar, a légi közlekedés és a biztosítási ágazat is megérezheti a válság hatását.

Rakić: Az iráni háború új menekülthullámot indíthat Európa felé

Žarko Rakić külpolitikai elemző szerint az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktus nemcsak gazdasági következményekkel és inflációnövekedéssel járhat, hanem jelentős menekülthullámot is elindíthat Iránból Európa felé.

A Tanjugnak nyilatkozva Rakić úgy fogalmazott: ha a háború elhúzódik, Szerbia akár az egyik fő tranzitútvonallá válhat az Európa felé tartó menekültek számára.

Hozzátette: az eredetileg korlátozott célokkal meghirdetett izraeli–amerikai katonai beavatkozás időközben túlnőtt a kezdeti terveken, ezért a konfliktus hosszabb ideig is eltarthat, ami komoly globális bizonytalanságot idézhet elő.

Rakić szerint a bombázások nem feltétlenül vezetnek a rezsim elleni fordulathoz Iránban. Inkább az történhet, hogy a társadalom összezár, és a harag a támadó országok felé irányul, nem pedig a politikai vagy vallási vezetés ellen.