Százéves korában meghalt Alan Greenspan, az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve korábbi elnöke, aki csaknem két évtizeden át irányította az Egyesült Államok monetáris politikáját – írja a CNBC.

Greenspan 1987 és 2006 között állt a Fed élén, Ronald Reagan, George H. W. Bush, Bill Clinton és George W. Bush elnöksége idején. Hosszú hivatali ideje alatt az amerikai gazdaság több nagy válsághelyzeten is átment, köztük az 1987-es tőzsdekrachon, az ázsiai pénzügyi válságon, a dotkomlufi kipukkanásán és a 2001. szeptember 11-i terrortámadások utáni bizonytalanságon.

A „Maestro” néven emlegetett közgazdászt sokáig a modern amerikai pénzügypolitika egyik legnagyobb tekintélyének tartották. A CNBC felidézi, hogy Greenspan különösen nagy befolyást gyakorolt a piacokra: a befektetők, elemzők és politikusok gyakran aprólékosan elemezték minden mondatát, mert nyilatkozatai a kamatpolitikára és a gazdasági kilátásokra vonatkozó jelzésként is hathattak.

Nevéhez fűződik az „irrational exuberance”, vagyis az „irracionális túláradás” kifejezés is, amellyel 1996-ban a részvénypiacok túlzott optimizmusára figyelmeztetett. A mondat később a tőzsdei buborékok és a piaci eufória egyik legismertebb megfogalmazásává vált.

Greenspan megítélése ugyanakkor a 2008-as pénzügyi válság után jelentősen árnyaltabbá vált. Kritikusai szerint a túlzott dereguláció támogatása, a pénzügyi piacok önszabályozásába vetett bizalma és a tartósan laza monetáris politika is hozzájárulhatott azokhoz a folyamatokhoz, amelyek végül a lakáspiaci buborék kipukkanásához és a globális válsághoz vezettek.

A Guardian emlékeztet arra, hogy Greenspan később elismerte: hibázott, amikor úgy gondolta, hogy a bankok és pénzügyi intézmények saját érdekükből képesek lesznek megfelelően korlátozni a kockázatvállalást. Ez az önkritika azonban nem zárta le a róla szóló vitát: támogatói továbbra is a stabilitás és a növekedés korszakának egyik fő alakját látták benne, bírálói viszont a 2008 előtti pénzügyi túlkapások egyik szellemi előkészítőjeként tekintettek rá.

Greenspan pályája nem közgazdászként indult. Fiatalon zenét tanult, klarinétozott, majd szaxofonozott is, mielőtt végleg a gazdaság és a pénzügyek felé fordult. Később tanácsadóként, elemzőként és gazdaságpolitikai szakemberként épített karriert, mielőtt a Federal Reserve élére került.

A Reuters szerint felesége, Andrea Mitchell újságíró közölte, hogy Greenspan otthonában halt meg Parkinson-kór szövődményei következtében. A Fed közleményben méltatta egykori elnökét, hangsúlyozva, hogy szigorú elemzői gondolkodást vitt a monetáris politikába, és hozzájárult az amerikai jegybank hitelességének megerősítéséhez.

Alan Greenspan öröksége így egyszerre szól kivételes befolyásról és vitatott döntésekről. Kevés jegybankelnök formálta annyira a globális pénzügyi gondolkodást, mint ő, és kevés közgazdász pályája vált ennyire szorosan összefonódottá a modern piacgazdaság sikereivel és válságaival.