Goran Radosavljević közgazdász professzor kijelentette, hogy az összes európai statisztikai mutató szerint Szerbia Európa egyik legszegényebb országa, miközben az élelmiszerek és az üzemanyag árát tekintve a legdrágábbak között van.

Radosavljević rámutatott, hogy az európai statisztikai mutatók szerint Szerbia az Európai Unió (EU) átlagos vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP-jének csupán 49%-án áll. Ennél rosszabb helyzetben csak Észak-Macedónia, Albánia és Bosznia-Hercegovina van.

A tényleges egy főre jutó fogyasztás alapján Szerbia az EU-átlag 55%-át éri el, míg például Montenegró 64%-ot. Az EU-tagállamok túlnyomó többsége 70% felett van – ismételten csak három, a már említett balkáni ország áll rosszabbul Szerbiánál.

Lassú fejlődés, elmaradó életszínvonal

Radosavljević kiemelte, hogy Szerbia nemcsak lemaradásban van, de az elmúlt tíz év fejlődési üteme is az egyik leggyengébb Európában. Például Romániában a GDP aránya az EU-átlaghoz viszonyítva 54%-ról 78%-ra nőtt, Bulgáriában 46%-ról 64%-ra, míg Montenegróban 41%-ról 51%-ra. Ezzel szemben Szerbia szinte stagnált.

Miért ilyen magasak az árak?

A professzor szerint az élelmiszerárak emelkedésének oka a hibás agrárpolitika: a támogatások csökkentése, az állattenyésztés hanyatlása, valamint a korrupció együttesen tették tönkre a mezőgazdaság alapjait. Szerbia exportja főként nyersanyagokra (pl. gabona, napraforgó) épül, nem feldolgozott termékekre.

Az energiaárak növekedése és a helytelen jövedékiadó-politika miatt az országban az egyik legdrágább a dízel üzemanyag Európában, ami csökkenti a mezőgazdaság versenyképességét, és tovább drágítja az élelmiszereket.

Radosavljević szerint a mezőgazdasági termeléshez szükséges dolgok, mint amilyen a műtrágya vagy a mezőgazdasági gépek hazai gyártásának megszűnése, valamint a nem reális devizaárfolyam is hozzájárult ahhoz, hogy az élelmiszerárak három év alatt kétszer gyorsabban emelkedtek az uniós átlagnál. Egyes termékek már most drágábbak a szerbiai boltokban, mint Nyugat-Európában.

„Az elmúlt három évben azonban a kőolajszármazékok árát nem piaci alapon határozzák meg, így a magas árak kizárólagos felelőse a szerb kormány, amely ezeket az árakat megszabja. Ennek eredményeként Szerbia már egy ideje Európa egyik legdrágább dízelüzemanyagával rendelkezik. Mivel a dízelüzemanyag-fogyasztás az összes üzemanyag-fogyasztás mintegy 75 százalékát teszi ki, a magas ár közvetlen hatással van Szerbia összes többi termékének és szolgáltatásának árára is” – mutatott rá a professzor.

Ingatlanárak kontra életszínvonal

A lakásárakat illetően elmondta: Belgrádban egy négytagú család számára egy 70 négyzetméteres lakás megvásárlásához két családtagnak legalább kilenc évig kell dolgoznia, míg Ljubljanában ez öt év, Zágrábban pedig 4,5 év.

Az is nagyon szokatlan, hogy Szerbiában míg az EU-ban a lakásvásárlások többsége hitelből történik, Szerbiában több mint 90%-ban készpénzzel vásárolnak ingatlant.

„Az ország hihetetlenül szegény, az ingatlanvásárlók viszont nagyon gazdagok” – jegyezte meg ironikusan.

Kormányzati felelősség, gyenge intézmények

Arra a kérdésre, hogy vajon ezek a magas árak egy tudatos állami projekt részét jelentik-e, Radosavljević azt válaszolta: az árak inkább az intézményrendszer gyengeségének, a piaci szabályozás hiányának, és a hatóságok tétlenségének következményei.

Más országokban, ha három cég azonos időben emel árat, a versenyhivatal azonnal közbeavatkozik – Szerbiában viszont a versenyt korlátozó mechanizmusok nincsenek jelen.

Ugyanez igaz az adóhatóságra is – ha 90%-ban készpénzes lakásvásárlások történnek, azonnal ki kellene vizsgálni a pénz eredetét.

A következmények: romló életszínvonal és eladósodás

A professzor szerint a jelenlegi tendencia egyre nehezebb helyzetbe hozza a lakosságot. Az alapvető szükségletekre – élelmiszer, lakhatás, rezsi – a jövedelem szinte teljes egésze elmegy, más területekre, mint oktatás, kultúra, utazás, alig marad valami. Ez hosszú távon negatívan befolyásolja az egyén és a társadalom fejlődését.

A lakosság adósságállománya jelenleg körülbelül 14 milliárd euró. Az emberek, hogy fenntartsák az életszínvonalukat, egyre több hitelt vesznek fel. A lakáshitelek az összes hitel 38%-át teszik ki, míg a többi – fogyasztási hitelek, folyószámlahitelek, gyorshitelek – 62%-ot. A rövid lejáratú hitelek háromszorosára nőttek 2013 óta.

„Az emberek hitelből élnek, sokan új hitelből törlesztik a régit, és egyre jobban eladósodnak. A törlesztőrészletek nőnek, a futamidőt hosszabbítják, és sokan már ötéves vagy annál hosszabb futamidejű kölcsönöket vesznek fel. Ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek a hiteleknek a kamatai nagyon magasak, ez az irányzat könnyen a lakosság eladósodásának válságához vezethet a közeljövőben” – figyelmeztetett Radosavljević.