Egy évvel a tragédia után sincs felelőse a parajdi bányakatasztrófának, miközben a román Országos Sóipari Társaság (Salrom) csak a sürgősségi munkálatok felét végezte el - mutat rá helyszíni riportjában a román Recorder oknyomozó portál.

A Recorder helyszíni riportjában a székelyföldi településen veszi számba a bányakatasztrófa hatásait. Elhangzik: a sóbánya működésekor még évente százezrek által látogatott Hargita megyei településen ma már csak egyetlen szálloda tart nyitva, a panziók, más szálláshelyek és a turizmushoz kapcsolódó, közétkeztetéssel, szuvenírárusítással foglalkozó kisvállalkozások is bezártak.

A parajdi sóbánya elárasztásának - melyet később a Kis-Küküllőn ökológiai katasztrófa követett -, továbbra sem nevezték meg a felelőseit. A Salrom a rábízott sürgősségi munkálatokat sem végezte el teljesen. Ezek közül csak a Korond-patak vízét a bánya fölött átvezető csőrendszer készült el hat hónap késéssel. A patak medrének lebetonozása, mellyel a jövőbeli szivárgásokat kívánják megelőzni, várat magára.

A Korond-patakon megépítendő árvízvédelmi rendszer, a védőgát és záportározó munkálatai a tervek szerint idén kezdődhetnek el. Míg a tavaly májusi katasztrófa után a nemzetközi szakértők részvételével tartott megbeszéléseken a tárnákat elöntő víz kiszivattyúzásának lehetőségeiről is szó esett, mára ez már egyáltalán nincs napirenden - hangzik el a riportban.

A hétfőn este bemutatott riportban a Recorder felidézi a miniszterelnök ellenőrző testületének jelentését, mely szerint a Salrom évek óta tudott a veszélyről, ennek ellenére nem végezte el a szükséges beruházásokat, holott pénzforrásai is voltak.

Constantin Dan Dobrea igazgató jelenleg is hivatalban van, bár Radu Miruta korábbi gazdasági miniszter többször is kérte a lemondását. Miruta elmondta: a román korrupcióellenes ügyészséghez (DNA) fordult a bányakatasztrófa ügyében, és lecserélte a vállalat igazgatótanácsát, melynek az igazgató felelősségét is ki kellett volna elemeznie.

Constatin Dan Dobrea a portálnak elmondta: az árvízvédelmi munkálatok nem tartoztak a Salrom hatáskörébe, és a hatályos törvények szerint a vállalat mindent megtett, ami módjában állt, hogy elejét vegye a katasztrófának. Sorin Randasu, a vízügyi hatóság vezetője azt állítja: a vízügyesek azért nem tudtak beavatkozni, mivel nem kaptak elegendő információt a Salromtól a helyzet súlyosságáról.

Zsombori Csaba, a parajdi sóbánya könyvelője a portálnak elmondta: a 131 alkalmazottból 60-61 hat hónapos kényszerszabadságon van. A bányakatasztrófa nyomán munkanélkülivé vált parajdiaknak olyan régióban kell munkát találni, ahol amúgyis korlátozottak a munkalehetőségek - állapítja meg a Recorder.

A riportban több környezetvédelmi szakember eleveníti fel a sóbányánál végzett munkálatok nyomán bekövetkezett ökológiai katasztrófát. A Kis-Küküllő vízének megnövekedett sókoncentrációja miatt a térségben jelentős számú faj pusztult ki, és több mint 40 ezer ember fél évre ivóvíz nélkül maradt. Az ügyben bűnvádi eljárás indult, mely még az előkészítés szakaszában van a Hargita megyei ügyészségen, míg környezetvédők a legfőbb ügyészségen is bűnvádi feljelentést tettek.

A portál az Európai Unió Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központja tavaly májusi küldöttségének vezetőjét, Gerhard Winters holland hidrológust is megszólaltatta, aki szerint a veszély nem múlt el, nehéz megjósolni, mikor következhet be egy beomlás, egyéb esemény. A felszín alatti nagy mennyiségű sós víz miatt a Korond-patakkal érintkező folyóvizek sótartalma bármikor megnőhet, ami a mezőgazdaságra, a természetre, az ivóvízellátásra is negatív hatással lesz.

A parajdi sóbányát 2025. május 6-án zárták be vízszivárgás miatt, melyet a megelőző napok heves esőzései okoztak, a tűzoltók nagy kapacitású szivattyúval próbálták a vizet kiszivattyúzni. A parajdi vészhelyzeti bizottság május 8-án hirdetett a településen vészhelyzetet, amelyet azóta havonta meghosszabbítottak.

A sóbányába 2025. május 27-én már ömlött a víz, miután az esőzések nyomán megduzzadt a Korond-patak, és megsérült a medrét védő geofólia. Két napra rá fel kellett adni a föld alatti védekezést, a víz teljesen elöntötte a létesítményt.

A sóbánya Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága volt, amelyet évente százezrek kerestek fel, és amelytől nemcsak az ott dolgozó bányászok, hanem a településen és a környékén létrejött több száz vendéglátóhely üzemeltetőinek és alkalmazottainak a megélhetése is függött.