Újabb fordulat történt a katasztrofális választási eredmények után politikai túléléséért küzdő Keir Starmer brit miniszterelnök történetében. A brit Munkáspártban már nemcsak a kormányfő távozása, hanem az Egyesült Királyság Európai Unióba való visszaléptetésének terve is komolyan felmerült a Starmer székére pályázó utódjelöltek között.

Az ügy közvetlen előzménye, hogy a brit kormányfő körül az elmúlt napokban példátlan belső válság bontakozott ki. A Munkáspártra nézve katasztrofális helyhatósági választási eredmények után Starmer saját miniszterei és több tucat munkáspárti képviselő is arra szólította fel a brit miniszterelnököt, hogy mondjon le, vagy legalább jelölje ki távozása menetrendjét.

Egy későbbi beszámoló szerint brit kormányzati források már arról beszéltek, hogy Starmer szűk körben belátta: helyzete tarthatatlanná vált, és a háttérben megindult a helyezkedés az utódlásért. Hétfőn David Lammy miniszterelnök-helyettes igyekezett lezárni a találgatásokat, amikor közölte: Starmer nem mond le, és nem lesz semmiféle menetrend a távozására.

A Bloomberg most arról ír, hogy a Munkáspárt belső lázadása újra felszínre hozta a Brexit visszafordításának kérdését is. A lap szerint két erős kihívó, Wes Streeting múlt héten lemondott egészségügyi miniszter és Andy Burnham, Manchester polgármestere is potenciális utód, akik a párton belül egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy Nagy-Britanniának egy napon vissza kellene térnie az Európai Unióba.

Streeting, aki alig néhány napja hagyta ott Starmer kormányát különösen élesen fogalmazott: a 2016-os kilépést katasztrofális hibának nevezte, és arról beszélt, hogy Nagy-Britannia jövője Európában van.

A volt miniszter szerint az országnak új, különleges kapcsolatot kellene kialakítania az EU-val, sőt hosszabb távon vissza is kellene térnie a blokkba. A politikus nyíltan jelezte, hogy egy esetleges munkáspárti vezetőválasztáson kész lenne megmérkőzni Burnhammel.

Andy Burnham helyzete ennél kényesebb. Az „észak királyaként” emlegetett manchesteri polgármester korábban maga is arról beszélt, hogy lehet érve az EU-hoz való visszatérésnek, most azonban óvatosabb hangra váltott. A Bloomberg szerint hétfőn már azt mondta: a Brexit káros volt ugyan, de szerinte nem szabad újranyitni a régi vitákat, mert tiszteletben kell tartani a 2016-os népszavazás eredményét.

Nem véletlen a visszafogottság. Burnhamnek előbb parlamenti mandátumot kell szereznie a makerfieldi időközi választáson, mielőtt hivatalosan is kihívhatná Starmert. Ez a körzet azonban erősen Brexit-párti volt, és a Nigel Farage vezette Reform UK éppen azt akarja bizonyítani, hogy a Munkáspárt hagyományos északi bástyáit is képes áttörni. Egy túl nyílt EU-párti fordulat ezért nagy ajándék lenne az országos közvélemény-kutatásokat régóta vezető Farage-éknak.

Keir Starmer miniszterelnök eddig azt az irányt képviselte, hogy London közeledjen Brüsszelhez, de ne térjen vissza sem az egységes piachoz, sem a vámunióhoz, sem a szabad mozgás rendszeréhez.

A párt 2024-es választási programja is vörös vonalként kezelte ezeket. Most azonban a belső hatalmi harcok közepette újra előkerült az a gondolat, amelyet a brit választók 2016-ban egyszer már elutasítottak: az uniós tagság helyreállítása.

Az eseményeket a Munkáspárt súlyos választási kudarca indította el. A helyhatósági és regionális választásokon a párt nagy vereséget szenvedett, miközben a Reform UK előretört. A Bloomberg szerint eddig összesen már több mint kilencven munkáspárti képviselő szólította fel nyilvánosan Starmert a távozásra, vagy állt be a nyomásgyakorlók közé.

A választók a bevándorlás, a megélhetési válság és a Brexit utáni gazdasági nehézségek miatt büntették a kormányt, miközben a párt elitjének egy része éppen a hasonló problémákkal küzdő brüsszeli vezetés felé keresné a menekülőutat. Starmer ragaszkodik a hatalomhoz, de kihívói már brit a jövőt tervezgetik.

Az új hírek fényében már nemcsak az a kérdés, hogy Keir Starmer vezető maradhat-e a belső lázadást követően, hanem az is, hogy a Munkáspárt végül kísérletet indít-e a Brexit visszafordítására.