A brandenburgi Turnow-Preilack közelében ismeretlenek több házilag készített szerkezetet irányítottak a nagyfeszültségű vezetékek felé. Ezek vezetőképes anyagot juttattak a vezetékek közé, rövidzárlatokat idézve elő.

A támadás érintette a Jänschwalde erőművet az országos hálózattal összekötő rendszert: az egyik erőművi blokk ideiglenesen leállt, az áramszolgáltatás azonban nem omlott össze. Jan Redmann brandenburgi belügyminiszter egyértelműen szabotázsnak nevezte a történteket. A rendőrség további fel nem robbant gyújtó- és robbanószerkezeteket is talált.

Botorkálás a bizonytalan tényezők között

Egyelőre nincs szilárd bizonyíték arra, hogy a hálózati támadások összefüggnek egymással, és arra sem, hogy Oroszország állna mögöttük. A Berlin elleni közvetlen csapásra vonatkozó „orosz felszólításokat” megbízható forrásból nem sikerült igazolni; mert ha el is hangzottak ilyen mondatok orosz propagandistáktól vagy katonai bloggerektől, azokat nem szabad hivatalos moszkvai fenyegetésként bemutatni.

Ugyanakkor a jelenség létezik és nagyon veszélyes. Jan Redmann brandenburgi belügyminiszter egyértelműen szabotázsnak nevezte a történteket, és a rendőrség további fel nem robbant gyújtó- és robbanószerkezeteket is talált.

A nyugat-németországi Bergheim egyik alállomásán ugyancsak szándékos külső beavatkozás történt. Az Amprion hálózatüzemeltető szerint rövidzárlat következett be, az RWE pedig átmenetileg összesen 4200 megawattnyi ligniterőművi kapacitást kapcsolt le. A regionális ellátás és a hálózat stabilitása mindvégig fennmaradt. A hatóságok a rongálás pontos módszerét egyelőre nem közölték.

A két esemény időbeli közelsége természetesen felveti az összehangoltság lehetőségét, de ezt a nyomozás jelenlegi szakaszában sem a rendőrség, sem a hálózatüzemeltetők nem állították. A lipcsei ügy különálló, bár a biztonságpolitikai környezet szempontjából fontos előzmény.

A német kormány hírszerzési és kriminalisztikai eredményekre hivatkozva Oroszországot tette felelőssé az augusztus 4-i, robbanóanyaggal felszerelt drónnal végrehajtott támadási kísérletért. A szerkezetet egy ukrán Antonov teherszállító közelében találták meg a Leipzig/Halle repülőtéren. Moszkva visszautasította a vádat, és példátlan eszkalációnak nevezte Berlin válaszlépéseit.

Kik támadhatják a német elektromos hálózatot?

A hatóságoknak ezúttal legalább két, egymástól nagyon eltérő elkövetői körrel kell számolniuk. Az egyik a szélsőbaloldali, rendszerellenes és radikális klímaaktivista közeg, amely Németországban korábban is támadott energetikai és közlekedési infrastruktúrát. A legismertebb szereplő a Vulkangruppe, amely több akcióját az ipari társadalom, a fosszilis energia és a nagyvállalatok elleni harcként próbálta igazolni.

A csoporthoz köthető berlini hálózati támadás 2026 januárjában napokra áram nélkül hagyta a főváros egyes részeit. A német Szövetségi Bűnügyi Hivatal 2025-ben 321, kritikus infrastruktúrát érintő feltételezett szabotázscselekményt tartott nyilván, bár ezek súlya és indítéka nagyon különböző volt.

A másik lehetőség valamely külföldi állam – a jelenlegi európai helyzetben elsősorban Oroszország – közvetett részvétele. A brandenburgi belügyminiszter ezt sem zárta ki, de bizonyítékot nem ismertetett. Az európai titkosszolgálatok szerint az orosz szervek az utóbbi években egyre gyakrabban alkalmaznak helyben toborzott közvetítőket: alkalmi bűnözőket, radikálisokat vagy pénzért megbízásokat vállaló embereket, akik nincsenek a hatóságok látókörében. Ez lehetővé teszi, hogy egy művelet ne vezessen közvetlenül Moszkvához, az elkövetők pedig sokszor ne is ismerjék a megrendelő valódi kilétét.

A Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete, az IISS 2022 és 2025 közepe között több mint ötven, valószínűsíthetően Oroszországhoz kapcsolódó európai szabotázsakciót vagy kísérletet azonosított. A célpontok között fegyvergyárak, raktárak, vasutak, energia- és távközlési létesítmények szerepeltek. Ez azonban csak a tágabb fenyegetési környezetet bizonyítja, nem azt, hogy a mostani német hálózati akciók mögött is orosz szolgálatok álltak.

Mi lehetett a cél?

Egy ilyen akcióhoz nem feltétlenül szükséges egész országrészeket sötétségbe borítani. Az elkövetők tesztelhetik a hálózat védelmét, a rendőrség reakcióidejét, a tartalék útvonalak működését és azt, hogy egy sérült csomópont kiesése milyen láncreakciót indít el. Az incidens így egyszerre lehet tényleges rombolási kísérlet, felderítő művelet és pszichológiai támadás.

A kis költség is vonzóvá teszi az elektromos hálózatot célzó szabotázst. Házilag készített szerkezetekkel vagy néhány könnyen beszerezhető eszközzel olyan berendezések működése zavarható meg, amelyek javítása esetenként hónapokig tarthat. A nagy transzformátorokat nem lehet egyszerűen leemelni egy raktári polcról: drágák, egyedi kialakításúak, gyártási idejük hosszú, szállításukhoz pedig különleges járművek és útvonalak szükségesek.

A támadó politikai célja az is lehet, hogy bizonyítsa: az állam nem képes megvédeni a lakosság legalapvetőbb ellátását. Egy hosszabb áramszünet nemcsak a világítást kapcsolja le, hanem érinti a mobilhálózatokat, a vasúti biztosítóberendezéseket, az üzemanyagkutakat, a fizetési rendszereket, a vízellátást, a kórházakat, az adatközpontokat, sőt az oktatást és a szórakoztatóipart is. A közvetett gazdasági kár ezért sokszorosan meghaladhatja a megrongált berendezés értékét.

Hogyan lehet védekezni?

A teljes elektromos hálózat fizikai őrzése gyakorlatilag lehetetlen: Németországban alállomások, távvezetékek és kapcsolóberendezések ezrei helyezkednek el gyakran lakatlan vagy erdős területeken. A védekezés ezért több rétegből állhat. A különösen fontos csomópontokat kamerákkal, mozgás- és rezgésérzékelőkkel, drónfelderítéssel, erősebb kerítésekkel és gyors rendőrségi reagálással kell védeni.

Ugyanilyen fontos a tartalék transzformátorok és javítóelemek készletezése, valamint olyan hálózat kialakítása, amely automatikusan más útvonalra tereli az áramot, ha egy csomópont kiesik.

A hírszerzési védelem legalább ennyire lényeges. A hatóságoknak össze kell kapcsolniuk a fizikai rongálások, a kibertámadások, a drónfelderítések és a közösségi médiában megjelenő szélsőséges kommunikáció adatait. Egy alállomás környékén hetekkel korábban észlelt drón, egy ellopott karbantartói igazolvány vagy az interneten közzétett részletes létesítménytérkép külön-külön jelentéktelennek tűnhet, együtt azonban már egy készülő támadás jele lehet.

Mi az európai veszély?

A német hálózat nem elszigetelt rendszer, hanem az összekapcsolt kontinentális európai villamosenergia-hálózat talán legfontosabb központi eleme. Egy helyi meghibásodást a rendszer általában képes kiegyenlíteni, de több összehangoltan kiválasztott csomópont egyidejű megtámadása már határokon átnyúló frekvencia- és ellátási problémákat okozhat.

Ennek veszélyét növeli, hogy Európa a megújuló energiaforrások terjedésével egyre inkább támaszkodik a nagy távolságú áramátvitelre: amikor az egyik térségben nincs elegendő nap- vagy szélenergia, azt más országok termelésével kell kiegyensúlyozni.

Az európai hálózat összekapcsoltsága ugyanakkor védelem is. Az országok és titkosszolgálataik kölcsönösen kisegíthetik egymást, és egy-egy kieső erőmű vagy vezeték teljesítménye más útvonalakról pótolható. A mostani német incidensek valódi tanulsága ezért nem az, hogy Európa villamosenergia-rendszere az összeomlás szélén áll, hanem az, hogy a kritikus infrastruktúra a hibrid hadviselés könnyen elérhető célpontjává vált. A hálózat műszakilag ellenállónak bizonyult, de az elkövetők egyúttal megmutatták, milyen kevés eszköz kell ahhoz, hogy több ezer megawattnyi kapacitást legalább átmenetileg ki kelljen kapcsolni, írja az Euronews.