Fények és árnyak meglepő játéka, amelyek kulisszaszerű látványt nyújtanak a romos épületeknek, sok mindent átélt, vén fák, amelyek göcsörtös törzséről meglepő arcok néznek vissza a szemlélőre.

A horgosi Berényi Szalma Kornélia szívesen készít mesebeli, szürreális fotókat, a különleges látásmódban készített faarcok szinte életre kelnek. A groteszket egy leheletnyi sötét fantáziával fűszerezi, mintha a Gyűrűk urának titokzatos erdőjébe kívánná elkalauzolni a tárlat látogatóit.

Tárlata a hónap végéig tekinthető meg a horgosi művelődési házban. A kiállítás kapcsán beszélgettünk Berényi Szalma Kornéliával.

- Profin megszerkesztett képek, pedig amatőr fotósnak mondja magát. Mióta foglalkozik fényképezéssel?

- Körülbelül másfél éve kezdtem mobiltelefonos fotózással foglalkozni, teljesen autodidakta módon. Elsősorban arra éreztem késztetést, hogy a környezetemet, a szülőfalumat, Horgost valamilyen módon megörökítsem. Néhai édesapám festőművész volt, én pedig fiatal koromban Szabadkán, irodalmi szárnypróbálgatásaim során, verseimmel, novelláimmal részt vettem a kulturális életben. Tehát mindig az életem része volt a művészet. Most a fotózásban találtam meg a lehetőséget.

- A Kamarás erdő épületeit, a horgosi vasútállomást ismertem fel a fotókon. Az emblematikus épületekre helyezi a hangsúlyt?

- Először csak kattintgattam mindarra, ami tetszett nekem. Nagyon hamar, pár hét után rájöttem, hogy én nem édes kiscicákat és kutyákat rózsaszín masnival, meg virágokat fogok fotózni. Megtaláltam magamat a szürrealista és dadaista fotózásban. Ez azt jelenti, hogy például adott egy természeti kép vagy egy fa és én azt át akarom alakítani egy nemlétező világgá. Energiát szeretnék megmutatni, mert én érzem az energiát ezekben a természeti helyekben vagy régi épületekben. A romfotózás lett az egyik kedvencem, a másik pedig a fotógrafika. Ezekben találtam meg magam. A képeimet tehát olykor alakítom. Nekem nagyon tetszik a Gyűrűk ura világa, mert olyan meseszerű, szürrealista. Ilyen hatást akarok elérni velük.

- Öreg, göcsörtös törzsű fákat is fényképez, amelyeken szinte emberi arcok bújnak meg. Ezekbe a képekbe is belepiszkál, hogy ilyenek legyenek?

- Ezekbe a képekbe egyáltalán nem nyúlok bele. Mindig volt bennem egy vágy, hogy dolgokat lássak bele vagy láttassak bele a tárgyakba. Nem tudom, hogy ez hogyan alakult ki bennem. Amikor lett mobiltelefonom, akkor úgy éreztem, hogy ezeket az elképzeléseimet meg tudom mutatni az embereknek. Úgy érzem, hogy sikerül is, bár el kell mondani, hogy csak egy amatőr fotós vagyok. A valódi fotóművészek biztos találnak hibákat a képalkotásban, a fókuszálásban, de én úgy érzem, hogy látok magamban lehetőséget a további fejlődésre.

- Sokáig kell bolyongani a természetben, hogy felfedezzen egy arcot a fakérgen?

- Nagyon jó dolog a természetjárás, bár most, hogy nagyon sok idegen tartózkodik a faluban, kicsit veszélyes ez a nők számára. A munka mellett egyébként is kevés időt tudok a természetben tölteni. Néha azonban feltör bennem egy erős, inspiratív érzés, késztetés, hogy nekem igenis el kell mennem és például azt a bizonyos romot lefotózni. Mégpedig több szögből is, mert úgy érzem, hogy ezek a romok ezt kérik. Van, amikor csak 10-15 percet tudok kint lenni, van azonban, amikor egy egész órát is fotózok.

- Mondta, hogy amatőrként alkot. Esetleg próbál-e tanulni, hogy egyszer elismert fotósként dolgozhasson?

- Természetesen próbálok. A fotóimat a Facebookra raktam fel, mert kíváncsi voltam, hogy milyen lesz az emberek reakciója. Azt tapasztaltam, hogy 99,9 százalékban pozitív véleményeket kaptam. Egy idő után elmerészkedtem fotóscsoportokba is, s azokba is pozitív fogadtatásban részesültem olyan emberektől, akik valóban értenek hozzá: hivatásos fotósok, szobrászok, grafikus művészek... Van egy nagylétszámú magyarországi fotós csoport és ott nemrégen az egyik fotóm a fa kategóriában második helyezést ért el. Zsűritagnak is beválasztottak ebben a csoportban, ami számomra nagy megtiszteltetés. Úgy érzem, hogy mindazt, ami velem született módon bennem van, tovább fejleszthetem tanulással. Ja, és egy igazi fényképezőgépet is szeretnék majd szerezni.

Berényi Szalma Kornélia tárlata november 26-áig tekinthető meg a horgosi művelődési házban.