Irodalom, helyismeret és -történet, kerékpártúra. Ezeket ötvözi az az új kezdeményezés, amely tavaly indult Szegedről, s idén már Magyarkanizsára is eljutott.

Az elmúlt szombaton szervezte meg a Wemsical Serbia az önkormányzat támogatásával az Irodalom három keréken elnevezésű Tricikli Fesztivált. Partnereik a Fórum Könyvkiadó, a Híd folyóirat, Magyarkanizsa Község Ifjúsági irodája, valamint a Slam Poetry Vajdaság szervezet volt.

A rendezvény olyan jól sikerült, hogy már most biztos, a jövő nyáron ismét megszervezik. Az idei első fesztiválról Vígi Sárát, a Wemsical Serbia vezetőségi tagját kérdezzük.

- Mi is az a Tricikli Fesztivál?

- Tavaly szervezték meg Szegeden első alkalommal a Tricikli Fesztivált, amely keretében három irodalmi helyszínt kötöttek össze. Az ezek közötti távokat kerékpárokkal tették meg a résztvevők, innen a tricikli szójáték. Azután Sepsiszentgyörgy megkereste Szegedet, hogy szeretnének egy hasonló fesztivált, s hogy a hármas megmaradjon, így került bele Magyarkanizsa is a képbe.

- Milyen útvonal volt Magyarkanizsán?

- Olyan tereket kerestünk, amelyekhez irodalmi szövegek kapcsolódnak. Szerencsére Kanizsán ilyenből nagyon sok van. Próbáltunk három olyan fő helyszínt találni, ahol a túrázók meg tudnak pihenni, ahol tudnak reggelizni, ebédelni és vacsorázni. Ezért volt az első megállónk az Art kávézó, onnan rövidebb megállásokkal és olvasásokkal jutottunk el a járáson keresztül a Baráthok kútjához. Ott is volt egy kötetbemutató, majd onnan mentünk a Kiss-Bús tanyára. Szerencsére ott ért bennünket az első eső, úgyhogy be tudtunk húzódni a tető alá. Onnan indult tovább a városi túra, amelynek pont az volt a célja, hogy különböző helyeken álljunk meg és a helyhez kapcsolódó szövegeket olvassunk.

- Egy pékségnél is megálltak. Ott milyen szöveget olvastak?

- T. Kiss Tamásnak a Tükörtestvér című regényében van benne az a helyszín. Az író is jött velünk és ő olvasta fel ezt a szövegrészt.

- Akkor nemcsak irodalom, hanem helyismeret is ez az utazás?

- Igen. Oláh Tamás szervezőtársam nagyon sokat mesélt is arról, hogy ezek a szövegek, hogyan kapcsolódnak ezekhez a helyekhez, vagy valamilyen más szövegekkel hogyan fonódnak össze. Ez a labirintus, alagút jelleg, ami a magyarkanizsai fesztiválnak a szimbóluma volt, az így is megjelent. Több irodalmi szöveg olvasásának a lehetőségét kínáltuk, ezzel is az irodalmi térkép bővülésére próbáltunk rámutatni, s arra, hogy aki szeretné, tovább olvashat, elolvashatja a műveket teljes egészében. A szövegeket egyébként e-mailben is kiküldtük a résztvevőknek, s az volt a visszajelzés, hogy ez nagyon jó volt, mert később is vissza tudják ezeket olvasni, s jó a túrára úgy is emlékezni.

- Talán szívesebben is olvas el az ember egy könyvet, ha a cselekmény részben vagy teljesen a saját településén játszódik.

- Igen. Persze voltak olyan résztvevők is, akik nem kanizsaiak, de az irodalmi műveken keresztül ismerték már ezeket a helyeket.

- Úgy tudom, hogy viszonylag sokan, mintegy hatvanan vettek részt ezen az irodalmi tricikli túrán.

- Több volt a jelentkező, mint amire számítottunk. Nagyjából 35-en túráztuk végig együtt a napot, de 40-45-en vettünk részt az egész fesztiválon. Voltak, akik autóval kísértek bennünket. Vendégekkel, szervezőkkel, önkéntesekkel nagyjából 65-70-en fordultunk meg a fesztiválon az egész nap alatt.

- Lesz-e folytatás?

- Igen, azt tervezzük, hogy jövőre is megszervezzük a fesztivált. Már ketten jelezték nekünk, hogy szívesen beszállnának a szervezésbe, úgyhogy ez nagyon jó, mert erősödik a szervezőcsapat is.