A Szép Amáliák Lovas Ildikó új nagyregényének vagy ahogyan ő nevezi: cselédregényének főszereplői. Nem tudni hány van belőlük, legalább kettő. A szerző a csütörtök esti magyarkanizsai könyvbemutatón sem árulta el, hogy pontosan hány karakter élettörténetén keresztül ismerheti meg az olvasó a térség XX. század jelentős eseményeit. Az biztos, hogy mindegyik Szép Amália 1900-ban született. Azért fontos ez az évszám, mert 1918-ra lettek nagykorúak, amikor az életüket befolyásoló történelmi események bekövetkeztek. Azt is elmondta az írónő, hogy magyar, de sváb Szép Amália is van a szereplők között.

“Feldolgozhatóak-e huszadik századi történelmi traumáink? Megoldható-e, hogy őseink transzgenerációs traumáit – melyet a titoista évtizedek is meghatároztak – ne vigyük tovább? Ez a regény fogódzkodót nyújthat e folyamathoz is. Akár abból a szempontból, hogyan élhető meg a kisebbségi lét sikeresen” - olvasható a Forum Könyvkiadó Intézet oldalán Tóth Eszter Zsófia kritikájában.

Lovas Ildikó szerző közös traumáinkról a következőket gondolja:

- A transzgenerációs traumák, amik érték a Szép Amáliákat vajdasági magyarként, értelemszerűen már az I. világháborúval megkezdődtek, azután, a II. világháborút követően többféle módon is kiteljesedtek ezen traumák a szó rossz értelmében. Az ideológiák, amik folyamatosan el akartak valamit törölni a múltból, olyan traumákat jelentenek, amikkel csak úgy tudunk megküzdeni, ha megpróbáljuk megérteni, megírni a múltat, nem kitörölve, kiretusálva abból embereket, s nem ideológiai szempontból mérlegelve, hogy ki mennyit ér. Ma is létezik a határon túli magyar vagy közép-európai ember traumája, hisz azt tapasztalhatjuk, hogy megvan egyfajta ilyen jellegű lenézés vagy nevezhetjük bármi másnak velünk szemben. Ugyanakkor a mi vidékünkről, lelkünkről, a mi milyenségünkről a cselédsorsba való kényszerítésünk nélkül kell beszélnünk. Mivel A szép Amáliák alcíme az, hogy cselédregény, elég sokat elárul arról, hogy hogyan viszonyultak a délvidéki magyarsághoz ezen korokban. Nemcsak arról beszélek, hogy 1918 vagy 1945 után, vagy 1990 és 2000 után, hanem általában, akkor is, amikor még az I. világháború előtt éltek itt az emberek, s akkor is, amikor már úgy gondolták, hogy minden összeért, s mindenki összetartozik egymással. Ez azonban nincs így és soha nem lesz így! Ebben is tetten érhetőek a transzgenerációs traumák is, ugyanakkor más is tetten érhető, például a mi identitásunk, az, amivé bennünket ez a táj tesz, az amivé az itt élőkkel való közös létezés nemesít.

A regény ugyanakkor foglalkozik a globális és a lokális kérdésével is, mondta Lovas Ildikó.

- Ez szerintem ma meglehetősen aktuális kérdés. Ennek mentén ideológiák, politikák feszülnek egymásnak, emberi sorsok fordulhatnak meg emiatt. Én ilyen vonatkozásban a lokalitás híve vagyok a globalizációval szemben. A lokalitás erényei, előnyei, hátrányai mindenféleképpen megfogalmazásra érdemesek. Ezért bárki lehet olvasója a könyvnek, akár ellenkezik a lokálissal, akár fontosnak tartja azt, hisz vitatkozni és egyetérteni is jó dolog, s mire való egy regény, ha nem erre, hogy vitára buzdítson?!

A magyarkanizsai József Attila Könyvtárban megtartott könyvbemutatón Virág Gábor író, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója beszélgetett a szerzővel. Az elhangzottak felkelthették a közönség érdeklődését, hisz nagyrészük a rendezvény végén megvásárolta a könyvet, hogy elolvassa a Szép Amáliák történetét, s átgondolja a regényben leírtakat.