Elhunyt Bánszky Mária etnológus, a Vajdasági Múzeum nyugalmazott munkatársa.

Törökkanizsán született és a Belgrádi Egyetem Bölcsészettudományi Karának Néprajz Tanszékén szerzett oklevelet 1971-ben. 1972. február 1-jén kezdett el dolgozni a Vajdasági Múzeumban Újvidéken. Eredetileg úgy tervezte, később visszamegy Belgrádba, mert számára mindig az jelentette az igazi nagyvárorst. Azután megszerette a múzeumot, a gyűjteményt, a tárgyakat, és ott maradt nyugdíjazásáig.

A ház- és lakberendezési gyűjteményt, azaz a népi architektúra szakosztályát vezette a múzeumban. Nevéhez fűződik a múzeum páratlan, üvegre festett ikonokból álló gyűjteményének begyűjtése és feldolgozása.

A hetvenes években a Jugoszláviai Néprajzi Atlasz készítése során a magyarlakta falvakban ő végezte az anyaggyűjtést. A múzeumban eltöltött négy évtized során több ezer érdekes, régi tárgyat gyűjtött be. Sokat foglalkozott az ún. komáromi ládákkal is. Szerbia összes múzeumába ellátogatott, azonosította ezeket a ládákat, és kiderítette, hogy e bútordarabok a Duna mentén terjedtek el.

Legutóbb Törökkanizsán, Dudás Szabolcs Sarmatia című fotókiállítását nyitotta meg, ez alkalommal az egykoron ezen a vidéken élő szarmatákról beszélt, majd a kiállítás során előadást tartott a vajdasági keresztekről, a fotóművész képeinek gyakori motívumáról.

Munkája során szívós alapossággal dolgozta fel az érdeklődése középpontjába kerülő témákat, legyen szó a népi kerámiáról, az üvegképekről, vagy éppenséggel a csokoládé itteni elterjedéséről. Bánszky Mária szorgalmas, kitartó és hozzáértő munkájának eredménye a vajdasági kultúra szerves részévé vált.