A Kishegyesi Csépe Imre Könyvtár rendezvénytermében a Kishegyesi Digitális Archívum Visszapillantó című kiállításának megnyitójára került sor pénteken este. Számos korabeli fotó másolatát állították ki, valamint egy kisfilm részleteit is levetítették, mely 1999-ben és 2000-ben készült, és a hegyesi csata emlékművének felállítását dokumentálja.

Kishegyesen a falunapi ünnepségsorozat keretében régi fotók másolataiból állítottak össze és nyitottak meg egy kiállítást. A múltban számos fénykép készült, melyeket szemlélve most bepillantást nyerhetünk a letűnt idők embereinek mindennapjaiba. Két kishegyesi származású fiatal, Tóth Árpád és Csernik Márton létrehozták a Kishegyesi Digitális Archívumot, azzal a nem titkolt céllal, hogy a múlt lenyomatait elérhetővé tegyék, megőrizzék az utókornak. Az archívum a kishegyes.net címen érhető el a neten, és több mint hétezer fényképet tartalmaz, melyek a múlt században készültek. A kiállított képeket Tóth Árpád válogatta össze. A kishegyesiek lapjában, a SzóBeszédben is megjelent a közelmúltban egy válogatás a képekből. A tárlat megnyitóján a SzóBeszéd főszerkesztője, Csőke Márk szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt dr. Virág Gábor helytörténész egy kötetet adott ki Virtuális séta az eltűnt időben - szubjektív válogatás régi kishegyesi fotográfiákból címmel. A kötet összegyűjtötte a legrégebbi „hegyesi” képeket 1945-ig, a második világháború végezetével bezárólag.

- Az idő kíméletlen vasfoga azonban arra sarkall minket, hogy még mielőtt túl késő lesz, az azt követő időszakból is minél több képet összegyűjtsünk, mert településünk változik. Az új épületek, új hidak, új karók, új utak, új lakók, új életstílus elhomályosítják azt a világot, amely az itt kiállított képeken is látható. Azt tudjuk, hogy Kishegyes legelső szakképzett fotográfusa Kirka Anna volt, aki a századfordulón az akkori törvényszabta keretek miatt még nem nyithatott műhelyt, mert a férje is iparos volt. Utána Rigó Lajos 1908-ban váltotta ki a fényképész ipart, és 1933-ig aktívan dolgozott. Neki már volt műterme, de emellett házról házra is járt, és úgy fényképezett. Az első kimondottan olyan, aki fényképész műtermet tartott itt Kishegyesen, Lénárt Dezső volt, és 1938-ban nyitotta meg műtermét. A technológia fejlődése azonban az 50-es, 60-as években már lehetővé tette, hogy ne csak a fényképészek, hanem a magánszemélyek is megengedhessék maguknak, hogy fényképezőgépet vásároljanak. Ez a folyamat a korábbi statikus, beállított fényképeket dinamikussá tette. A legújabb korunkban pedig már bármikor egy kattintással jobbnál jobb fényképeket tudunk készíteni, egy másik kattintással pedig meg tudjuk osztani, vagy örökre kitörölni. Száz évvel ezelőtt a fényképeknek lelke volt, és fontos része volt a családi legendáriumokban is, hogy az ősöket látva fel tudjuk őket ismerni. Ma már a fényképek tömkelege teszi olcsóvá és sekélyessé a pillanat megörökítését. Vannak kutatások erre vonatkozólag, és nagyon érdekes abba belegondolni, hogy a századelőn az átlagember napi audiovizuális adatfeldolgozása, vagyis hogy mennyi képi és hangadat éri el az átlagembert, csak néhány megabájtnyi volt, vagyis a fényképek és az újságcikkek jelentették ezeket a forrásokat. A televízió és a rádió megjelenésével ez nőtt. A mai kor embere egy napi internetezéssel eltöltött idővel több audiovizuális forrást dolgoz fel, mint száz évvel ezelőtt egy egész életen át. Egy Facebookos görgetés, ismerősök képei, egy felugró hír, egy videó igen sok ingert vált ki az agyban, és ez a borzasztó adatmennyiség hatással van az agy működésére. Folyamatosan elveszítjük azokat a képességeinket, hogy elmélyülten tudjunk gondolkodni. Az ötperces „tiktokos” videók korában egyre gyakoribb a figyelemzavar mind a gyermekek, mind a felnőttek körében. A figyelemzavarnak pedig hosszú távon következményei lesznek. A mai generációk már egy olyan ingergazdag világba születtek bele, hogy számukra már elképzelhető, de meg nem tapasztalható lesz egy olyan világ, amit az itt bemutatott képek korát is jellemezte. Valószínű, hogy egy átlagos mai fiatal egy perc alatt végigfutna a mai kiállításon. Ezek a képek ugyanis nem váltanak ki olyan ingereket, mint a mozgóképek. Nem mozognak, nem zenélnek, nem villognak, ami gondolkodásra és tűnődésre sarkallná az elmét. De erről nem a mai fiatalok tehetnek. Ez nem egy értékítélet. El kell fogadni, hogy változik a világ és vele mi is változunk. A kiállított fényképeket Tóth Árpád válogatta, abból a több ezer képből, amit a kishegyesiek digitalizálásra átadtak nekik. Az itt kiállított fényképeket Kurin Ákos, Márkovity Radmila, Virág Gábor, Fülöp Valentin, Kókai Jolán, Matisa Angéla, Nemes Fekete Edit, Pakai Lívia, Tóth Gizella és Vígh Rudolf adományozta. Bátorítom az itt egybegyűlteket, hogy a jövőben is keressék a Kishegyesi Digitális Archívum működtetőit, Csernik Mártont és Tóth Árpádot bizalommal – mondta el többi között Csőke Márk a kiállítás megnyitóján.

A kishegyesi falunapi rendezvénysorozat keretében a színház előcsarnokában ma este a Dévics Imre Szabad Alkotóműhely Tavaszi tárlat című kiállítása nyílik meg, majd a színházteremben az ünnepi műsor következik a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezésében, melynek keretében átadják a köszönőleveleket is.