Száznégy éves korában elhunyt Edgar Morin francia szociológus és filozófus, az úgynevezett összetett gondolkodás elméletének megalkotója - tudatta családja szombaton az AFP hírügynökséggel.

A baloldali beállítottságú gondolkodó egy világszerte elismert életművet hagy maga után, amelynek lényege a hagyományos szociológiával szemben a tudomány adatai alapján folytatott elmélkedés az emberről. Módszere a tudás összekapcsolására (relience) törekszik, elutasítva a tudományok merev szétválasztását.

"Edgar Morin egészen az utolsó napig figyelemmel kísérte a világot, másokat és azokat a nagy emberi kihívásokat, amelyek foglalkoztatták a gondolkodását" - írta felesége, Sabah Abouessalam Morin közleményben.

Idős kora ellenére Edgar Morin részt vett a közéleti és szellemi vitákban, rendszeresen jelen volt a francia médiában.

Emmanuel Macron francia elnök közleményben emlékezett meg Edgar Morin "egyetemes szellemiségéről", aki "az Ellenállás katonája, aktivista és szabadgondolkodó, a század írója és gondolkodója, a természet és a népek védelmezője" volt, aki "önmagában volt a humanizmus".

"Jóságával, kíváncsiságával folyamatosan felvilágosított minket" - írta az államfő.

A magát "a tudás orvvadászként" jellemző gondolkodó elutasította az ismeretek szétaprózását, a kulturális és tudományos multidiszciplináris látásmódot hirdette annak érdekében, hogy szembe tudjon nézni "a valóság összetettségével", írja az MTI.

"Planetáris gondolkodónak" nevezték, mert az "összetett gondolkodás" fogalmán keresztül arra törekedett, hogy "összekapcsolja mindazt, ami a megszokott észlelésünkben nem kapcsolódik össze".

Edgar Morin úgy vélte, hogy minél súlyosabbá válnak a válságok kockázatai, annál nagyobbak a megoldások esélyei. A kérdésre, amelyet nagyon gyakran tettek fel neki, hogy optimista vagy pesszimista-e, 2005-ben így válaszolt: "Optipesszimista vagyok (...), remélek a kétségbeesés hátterében."

A szociológus-filozófus, eredeti nevén Edgar Nahoum, egyedüli gyermekként született 1921. július 8-án Párizsban, egy, a görögországi Szalonikiből származó világi zsidó családban, 1941-ben csatlakozott a Francia Kommunista Párthoz, és Morin álnéven tagja lett a náci Németországgal kollaboráló Vichy-rezsimmel szembeni ellenállásnak.

Az 1959-ben megjelent Autocritique (Önkritika) című műve - amelyben beszámolt a Francia Kommunista Pártból történő kizárásáról, amelynek egyik vezetője volt, és a sztálinizmussal szembeni saját vakságáról - óriási hatást gyakorolt a francia értelmiségre. Ebben az időszakban az Algéria elleni háborúval szembeni értelmiségi bizottság egyik alapítója volt.

A "jelen szociológiájának" egyik úttörőjeként olyan jelenségekre összpontosított munkásságában, amelyeket a szociológia korábban még nem vizsgált, így például a mozi, az új technológiák, a sport vagy a vidék átalakulása.

Fő művében, a monumentális hatkötetes La Méthode (A módszer) ötödik kötetében fogalmazta meg: "Minél jobban ismerjük az embert, annál kevésbé értjük meg. A tudományágak közötti szétválasztások széttöredezik, kiüresítik életből, testből, összetettségből, és egyes, humánnak nevezett tudományok pedig még magát az ember fogalmát is kiüresítik".

A sokáig Párizsban élő gondolkodó, akinek két lánya van, az utóbbi éveket a dél-franciaországi Montpellier-ben töltötte.