L. Móger Tímea doroszlói költő Sajátfalu című verseskötetét mutatták be csütörtök délután Magyarkanizsán, a József Attila Könyvtárban, a Regionális Kreatív Műhely szervezésében. A könyv a Veszprémi Művészetek Háza gondozásában jelent, a költemények pedig Nyugat-Bácska kis településeinek sokszor komor, mégis élénk életét tükrözik. A szerzővel Bicskei Zoltán beszélgetett, közreműködött Andrea Berendika fuvolán és Ervin Malina nagybőgőn.

A Sajátfalu című kötetemet talán úgy is föl lehet fogni, mint az összes többi eddigi kötetemnek egyfajta folytatását, kiteljesedését, mondta a sajtónak nyilatkozva a szerző.

- Talán ebben a kötetben vagyok a leginkább művelője az alanyi költészetnek, tehát kibontom azt, amit eddig az előző négy kötetben feszegettem. Nem mondanám, hogy csak Doroszlóról szólnak a versek, hanem inkább arról a tájról, közegről, az egyén és a közösség viszonyáról, azon belül pedig nyilván megszólal a szerzői én is a költeményekben, tehát hogy nő vagyok, hogy életközépet élek meg, vagy olykor életközépi válságot. Az is benne van ezekben a versekben, hogy hogyan találja meg az ember magát abban a közegben, amit néha kritikusan is néz, és kell is, hogy kritikusan nézzen, de mégis az övé, és próbálja jobbá tenni a maga módján, alkotói módján, vagy közösségi művelődésszervezőként.

L. Móger Tímea elmondta, hogy sokszor kérdezik tőle, hogy mennyire hat egymásra a művelődésszervezői és a költői munkája. Mindig az a válasza, hogy kiegészítik egymást, tehát azokat a problémákat, amelyeket a verseskötetben is felvet, azoknak a megoldását boncolgatja a való életben is a közösség többi tenni akaró tagjával együtt.

- A kötet tulajdonképpen csaknem három évvel ezelőtt íródott, és nagyon izgalmas számomra, hogy most újra fölelevenedik az útja, és mindig az olvasóban teljesedik ki a könyv. Nagyon sokat jelent számomra, hogy az olvasónak mit üzen, milyenek a visszhangok, és nagyon izgalmas, hogy ilyen hosszú ideig végig tudom követni a könyvnek az ívét ezen író-olvasó találkozókon.

A kötetet bánsági bemutatókon is megismerhette már a közönség, több alkalommal Magyarországon is járt. Most már a következő kötetének a terveit dédelgeti. Igazából készen is van vele, úgyhogy picit már inkább abban a kötetben van jelen, de nagyon izgalmas kaland az is, hogy a Sajátfalu is még mindig él.

- Az a nagyon izgalmas, mert szokták tőlem kérdezni, hogy miről írnék, hogyha nem a településemről, nem a közegemről, nem a tájról szólnának a versek. Erre csak azt tudom mondani, hogy számomra folyamatos ihlető forrás ez a vidék, az első kötettől kezdve megjelentek a szövegekben néprajzi motívumok, a hagyományvilág, ami jellemzi mondjuk Doroszlót. Számomra rettentően izgalmas az is, hogy miként változik a közeg, a település, még hogyha pusztulásról, kiüresedésről, elvándorlásról van is szó. Ezekben az elfogyásokban ugyanis ott van az újrakezdés lehetősége, tehát az, hogy a közösség fejlődni akar, önerőből és önszerveződve akar fejlődni, mert nem jó neki úgy, ahogy van. És ez egy hatalmas erőforrás, és ebből az erőforrásból én is merítkezem.

L. Móger Tímea szerint a szórványban élők saját maguk felelősek saját magukért. Generációkon átívelő ez a felelősségtudat. Talán a legjobb hasonlat erre, amit verseiben is szokott alkalmazni, hogy mint a csiga a házát, úgy viszik magukkal ezt a tapasztalatot, s ez lendíti át a közösséget a problémákon.