A magyar nyelv napját ünnepeljük november 13-án. Ez a nap minden évben alkalmat ad arra, hogy a közfigyelem hivatalosan is a magyar nyelvre irányuljon, arra a szellemi és kulturális örökségre, amely identitásunk egyik legfontosabb alapja.

Ezen a napon fogadta el az országgyűlés Pozsonyban az 1844. évi II. törvénycikket, amely a magyar nyelvet államnyelvvé nyilvánította. Addig Magyarország hivatalos nyelve – Európában az utolsók között – a latin volt. A törvény elfogadásával a király az országgyűléssel és a magyar hivatalokkal kizárólag magyarul értekezhetett, az oktatás nyelve is a magyar lett, a kapcsolt részekben pedig a középiskolától felfelé kötelező tantárgyként oktatták. Az országgyűlés hivatalos nyelve szintén a magyar lett, bár a horvátországi képviselők hat évig továbbra is élhettek a latin használatának lehetőségével.

A magyar nyelv gazdagságára és szépségére utal Kosztolányi Dezső gondolata is, aki 1933-ban arról ír, hogy lehetetlen kiválasztani „a legszebb szavakat”, hiszen minden a szavak egymáshoz való viszonyától és az ember pillanatnyi lelkiállapotától függ. Ha azonban játékosan tekintünk a kérdésre, Kosztolányi a következő szavakat találta különösen szépnek: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.