A kishegyesi Hegyalja utcában az elmúlt héten ismét megigézte az embereket a hely szelleme. A zárónapon Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák adott koncertet, majd a fesztivált a Bashelán zárókoncertje búcsúztatta. A meleg éjszaka ellenére a tábortűz sem maradt el. Sokan egészen a hajnali órákig ott voltak a Hegyalja utcában.

Az idei, XXVI. Dombos Fest június 25. és 28. között zajlott Kishegyesen, a löszfalak árnyékában. A szervezők a „4 nap újratervezés” mottó köré építették a fesztivált, amely egyszerre kínált magas színvonalú zenei programokat, irodalmi beszélgetéseket, képzőművészeti eseményeket, filmvetítéseket és közösségi találkozásokat. A központi témák között szerepelt a klímaváltozás, a vízhiány, a közösségek jövője és a művészet társadalmi szerepe.

Horváth László, a Dombos fest fő szervezője elmondta, hogy ez már ugyan a 26. a sorban, miközben mindegyik más, de ugyanakkor mindegyiknek megvan a sajátos hangulata.

- Kísérletezünk folyamatosan, az emberek pedig kíváncsiak erre, ezt bizonyítja a látogatók száma is. Láthatóan mindenki élvezi ezt a korzót, a fényeket, a hangulatokat, a zenéket. Mi vállaljuk, hogy először hozunk el olyan magyar produkciókat, amelyek talán érdekességnek számítanak, nem csak itt, hanem a magyar zenei iparban is. Az idei fellépők között is számos ilyen van. A japán gitárvirtuóz például olyan produkciót adott elő, amire tényleg mindent fesztivál büszke lehetne. A sokszínűség megmaradt, hiszen itt volt a felvidékről Szarka Tamás, Erdélyből Koszika, Japánból pedig ez a Hayashi. Láthatóan mindenki élvezte, annak ellenére, hogy a kánikula, ami számunkra is probléma volt, mert a 40 fok körüli hőmérsékletek megviseltek mindenkit. A Dombos Remix is jó neveket hozott el. Az üzenetünk pedig az volt a politikum felé, hogy nyugodtan meg lehet kérdezni, hogy a Dombos szeretne-e bármit fejleszteni. Mert, ha Topolyának van fociakadémiája, akkor nekünk is lehetne egy Dombos Akadémiánk. Nagyon sokszínű fejlesztéseket tudnánk megvalósítani, és úgy tűnik, hogy ezt az emberek élveznék – fogalmazott.

Azt is hozzátette, hogy a jövőre nézve nem tartja elképzelhetetlennek a koncepcióváltást sem. Akár a térség országainak nagy múltú zenekarait is el tudnák hozni, olyanokat, melyekre sok ezren váltanának jegyet. A technikai stáb kész erre, a terület is adott rá, ha netán kapunk erre a bátorítást, akkor be is vállalnák. Külön megköszönte a MOL Európa Alapítvány támogatását, amelynek a képviselője személyesen is itt volt és láthatta, mire költötték el a pénzt. Végül, de nem utolsó sorban azt is kiemelte, jó érzéssel tölti el az, hogy továbbra is ennyit gyereket látni a Hegyalja utcában futkározni.

A fesztivál zenei kínálata idén is rendkívül sokszínű volt. A világzene, a népzene, a jazz és az alternatív könnyűzene egyaránt helyet kapott. Fellépett többek között Szarka Tamás, a már említett erdélyi Koszika, a japán gitárművész Kenta Hayashi, a Besh o droM, a Fokos és a Tokos közös produkciója, valamint a zárónapon BashElán és Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák. A koncertek mellett minden este látványos fényfestészet, a Löszvarázs előadásai tették különlegessé a hangulatot. Legalább ilyen fontos szerepet kapott a Dombosi történetek – Remix irodalmi program, ahol ismert írók és költők – köztük Tompa Andrea, Grecsó Krisztián, Bognár Péter és mások – beszélgettek műveikről, miközben workshopok, filmvetítések és képzőművészeti kiállítások is színesítették a kínálatot.

A beszámolók és a szervezők értékelése alapján a Dombos Fest idén is megőrizte azt a családias, közvetlen légkört, amely évek óta a fesztivál egyik legnagyobb vonzereje. A nyitónapon sok látogatót vonzott az óriásbábos felvonulás és az utcabál, az esti koncertekre pedig megtelt a Hegyalja utca. A borudvar, a kemencés ételek, a hosszú esti beszélgetések és a tábortüzek ismét azt az érzést erősítették, hogy a Dombos nem csupán koncertsorozat, hanem közösségi találkozóhely is. A visszajelzések szerint ezúttal is jól működött az a koncepció, hogy a nappali, elmélyültebb kulturális programok és az esti koncertek természetesen kapcsolódtak egymáshoz. A fesztivál így egyszerre szólt a szórakozásról, a közös gondolkodásról, miközben megmaradt annak a különleges vajdasági kulturális eseménynek, amelyet sokan évről évre visszatérve keresnek fel.