Felbolydult méhkashoz hasonlít a magyar politikai élet. A győztes Tisza párt úthengerként robog előre, a népszerűsége már az egekbe szökött. A közvélemény a kormány szinte minden lépését elfogadja, köztük azokat is, amelyek a törvényesség szempontjából erősen megkérdőjelezhetőek. A parlament ülései a legnépszerűbb tévéműsorok, hiszen Magyar Péter politikája olyan színházi előadás, amelyben részt akarnak venni az emberek. S miközben az új hatalom ezzel a lendülettel mindent átrendez, és folyamatosan az előző rendszer hibáit állítja a középpontba, addig a Fidesz a választási vereség után még mindig keresi a választ Magyar Péter konfrontatív politikai stílusára.

A magyarok csak kapkodják a fejüket. Magyar Péter kormánya elképesztő sebességgel bontja le Orbán Viktor 16 év alatt felépített rendszerét. Egymás után fogadják el az új törvényeket, legutóbb például eléggé vitatható módon Orbán Viktorra szabva egy alkotmánymódosítással visszamenőleg két ciklusban, nyolc évben maximálták a miniszterelnöki tisztségben eltölthető időt. Magyar Péter nem mondott le a köztársasági elnök felmentéséről sem, Sulyok Tamás azonban egyelőre ellenáll a rá nehezedő nyomásnak. Csak kevesen jegyzik meg, hogy a hivatalban lévő, legitim parlamenti döntéssel megválasztott vezetők alkotmánymódosítással történő eltávolítása – még akkor is, ha megtehető – ellentétes az alkotmányosság szellemével.

„Ha nem is Brüsszelben – ott hirtelen demokratikus lett Magyarország -, de egyes nyugati lapokban már meg-megpendítik a kibontakozó autoriter tendenciákat”

A Die Welt cikke szerint például Magyar Péter kormánya az EU-s források felszabadítására hivatkozva olyan törvénycsomagot terjesztett elő, amely jelentősen korlátozza a parlamenti demokráciát. A szerző, Hubertus Knabe történész bírálja a gyorsított eljárást és párhuzamot von Rákosi Mátyás diktatúrájával. Mint kiemeli, a lépések túlmutatnak az EU korrupcióellenes követelményein, veszélyeztetve Magyarország demokratikus működését. Hasonló aggályokat fogalmaz meg a Neue Zürcher Zeitung is, amely figyelmeztet arra, hogy a Tisza Párt első nagy alkotmánymódosítása veszélyes precedenst teremthet, hiszen a szabályozás több demokratikus és jogállami kérdést is felvet.

„A cél a cselekvőképesség demonstrálása és a társadalom, valamint a politikai elit megfélemlítése”

A kormány közben szintén ennek, és az elszámoltatásnak a jegyében célkeresztbe vette a leggazdagabb magyarokat, megpróbálja visszaszerezni a törvénytelenül szerzett vagyonokat, csökkentette a képviselők és a polgármesterek fizetését, átalakítja a közmédiát. Nincs az életnek szinte egyetlen szegmense sem, amelyet ne érintenének a változások. A társadalom többsége eközben mindent elfogad, amit az új hatalom tesz, köztük az egyértelműen autoriter lépéseket is.

„A kormány közben megegyezett az Európai Bizottsággal a Magyarországnak járó pénzek – első lépésben több mint 16 milliárd euróról van szó – hazahozatalának menetrendjéről, feltételeiről. Ez jó hír, kérdés, hogy milyen politikai árat követel mindezért Brüsszel”

A kormány minden esetre azonnal megkezdte a Brüsszel által szabott előfeltételek törvényi alapjának megteremtését. Ennek jegyében bejelentette csatlakozási szándékát az Európai Ügyészséghez, elkezdte a kifogásolt közérdekű vagyonkezelő alapítványok, valamint a Szuverenitásvédelmi Hivatal felszámolását. A legtöbben attól tartanak, hogy a migráció kérdésében is engednie kell majd Budapestnek. Varázsütésre rendeződött a magyar-ukrán viszony is, és miután Kijev megígérte a kisebbségi jogok visszaadását, Magyarország zöld utat adott a csatlakozási tárgyalások megkezdésének. Magyar Péter közben hangsúlyozza, hogy Ukrajna európai integrációja azért hosszú időt vesz igénybe, és szó sem lehet annak felgyorsításáról. Közeledik Magyar Péter és Volodimir Zelenszkij találkozója is, amely azért több kérdésre is választ ad majd. A kormányfő eddigi külföldi útjai – Varsó, Bécs, Párizs, Brüsszel – inkább azt mutatják, hogy az európai fősodor udvariasan, ám határozottan igyekszik a „jó” irányba terelni Magyar Pétert.

„Az ellenzéki oldalon közben recsegve-ropogva omlik össze minden, így a Fidesz média birodalma, vagy az előző rendszer által kiépített intézetek”

Ezt a hirtelen jött pénztelenséget látva jegyzik meg sokan, hogy Orbánék a lopott pénzt is ellopták. A tét immár a párt fennmaradása. A párt elnöke Orbán Viktor maradt, ám a megújulás jelei egyelőre nem igazán látszanak. Orbán ezzel megtartotta a Fideszt, ám nem mutatott kiutat.

Ez egyben azt is jelenti – mutatott rá mások mellett Nagy Attila Tibor politológus is -, hogy a Fidesz elsősorban a kormányzó erő hibáiban bízhat, sorsa így a Tisza párt kezében van. Ám ha a kormány által felállított vizsgálóbizottságok sikeresen ráégetik a Fidesz-brandre az ipari mértékű lopást, és akkor ezen a néven többé nem lehet választást nyerni. Nyilván eljön majd a pillanat, amikor a Tisza népszerűségén is meglátszanak a kormányzás nehézkes hétköznapjai. A 60 százalék feletti támogatottság hosszabb távon nem tartható fenn, a politikai riválisok számára a nagy kérdés az lesz, hová vándorolnak azok, akik elhagyják a Tiszát?

„Egyelőre azonban erről szó sincs, Magyar Péter nem engedi el a Fidesz torkát, a volt kormánypárt beleszorult az Orbán-rendszer védelmezőjének szerepébe, ami jelenleg kedvez a Tisza politikai stratégiájának”

A Fidesz és a KDNP számára most az a legnagyobb kihívás, hogy kitörjön a folyamatos védekezésből és saját politikai kezdeményezésekkel álljon elő. Ennek kapcsán jegyzik meg elemzők, hogy a hosszú kormányzásnak hosszú az árnyéka, és most ezt kénytelen megtapasztalni a Fidesz. Az Országgyűlés ülésnapjain az új kormánytöbbség minden alkalmat megragad arra, hogy az előző tizenhat év fideszes kormányzásának vélt vagy valós hibáira, mulasztásaira és bűneire emlékeztesse a választópolgárokat.

A legnagyobb újdonság most az, hogy a performatív politika uralja a közbeszédet, amelynek jegyében a parlamenti ülések is előadássá, színre vitt folyamattá váltak. A felszólalások, a személyes összecsapások és a médiában jól értékesíthető pillanatok nagyobb jelentőséggel bírnak, mint maguk a szakpolitikai viták. Ez az érzelmekre épülő performatív politika lényege, amely megmagyarázza a Netflix-sorozattá váló kormányzást.

„Mint elemzők rámutatnak, egy olyan világban, ahol minden eladásra szánt termékké válik – legyen szó tárgyról, emberről, ideológiáról vagy akár körömgombakrémről -, végül maga a politika is performativitássá válik”

A performatív politika lényege, hogy nem egyszerűen szakpolitikai programokból és marketingüzenetekből áll, hanem előadássá, színre vitt folyamattá válik. Kiss Viktor politológus szerint ez összhangban van azzal, hogy az emberek médiaeseményeken keresztül élik át a politikát, inkább érzelmileg kapcsolódnak hozzá, mint racionálisan, és résztvevőként akarnak belépni a folyamatokba. Azt állítja, hogy a performativitás végigkísérte az Orbán-mítoszt leromboló Magyar Péter kampányát, és ez jellemző most a kormányzására is. Mint a politológus megjegyzi, Magyar Péter kétféle illúziót kínál. A Covid-generáció számára a cselekvés illúzióját adja a tehetetlenség szorongásával szemben.

„Egyfajta felszabadulást kínál az orbáni állampárti politika fullasztó légköre és a digitális fogyasztói társadalom individualista szabadságélménye közötti szakadékból”

A „nagy tett illúzióját” nyújtotta a fiatalok számára a NER elzavarásának lehetőségével. Egy egész nemzedék követte a Puzsér-féle rendszerbontó koncertet és élte át az eksztázist a választások éjszakáján. A társadalom egésze számára pedig annak az illúzióját kínálja fel, hogy a politika továbbra is potens dolog lehet. Attól még, hogy megszabadulunk Orbántól, nem leszünk kiszolgáltatottak, gyengék és tehetetlenek. Mint rámutat, ez szükségszerű volt, mert korábban Orbán is a potens és erős ember képének köszönhette sikerét. De Magyar Péter számára az lesz az egyik legnagyobb kihívás, hogy hogyan tudja hosszabb távon is fenntartani az értelmes cselekvés lehetőségének ígéretét.

(A cikk eredetileg németül az Apolut.net portálon jelent meg.)