Tizenöt hónappal a 2025. március 15-i belgrádi tüntetés után ismét a „hangágyú” ügye került a szerbiai politikai viták középpontjába. A Belgrádi Felső Ügyészség ezúttal azt vizsgálja, volt-e olyan terv, amelynek célja a „hangágyú” használatának szimulálása lett volna a tüntetésen.

Az ügyészség szerint a gyanú alapját olyan dokumentáció képezi, amelyet a Bölcsészettudományi Kar átkutatása során foglaltak le egy márciusi haláleset után. A közleményben azt állítják, hogy a Diákok blokádban nevű szervezet biztonsági munkacsoportjának januári ülésén szó volt a „hangágyúról”, és arról is, milyen választ válthatna ki az ügy Brüsszelből.

A 021.rs ismertetése szerint az ügyészség azt gyanítja, hogy egyes személyek később olyan lépéseket tettek, amelyekkel a március 15-i belgrádi tüntetésen a „hangágyú” állami használatának látszatát akarták kelteni. A hatóságok ezért információgyűjtést rendeltek el, és többek között azt is vizsgálnák, kik vettek részt az említett ülésen, kik beszéltek nyilvánosan a „hangágyú” állítólagos használatáról, és milyen információkra alapozták állításaikat.

A Danas megszólaltatottjai szerint azonban nem egyszerű nyomozati fordulatról, hanem politikai kommunikációs hadműveletről van szó. Úgy vélik, a hatalom a „hangágyú” ügyét most a saját értelmezésében próbálja újranyitni, hogy hiteltelenítse a tiltakozó diákokat, az ellenzéket és azokat a polgárokat, akik szerint a 2025. március 15-i tüntetésen valamilyen akusztikus vagy más speciális eszközt vethettek be.

Zdravko Ponoš, a Szerbia Központ (SRCE) vezetője a Danasnak azt mondta, szerinte kísérlet zajlik arra, hogy a politikai ellenfeleket terroristáknak és az alkotmányos rend megdöntésére törekvő szereplőknek állítsák be. A lapnak nyilatkozó Zoran Lutovac politológus ugyanakkor úgy fogalmazott, a „hangágyúból” mára „propagandaágyú” lett: szerinte az üzenet az, hogy nem az számít, mit éltek át az emberek a helyszínen, hanem az, amit az intézmények utólag hivatalos igazságként közölnek.

Dragomir Anđelković politikai elemző a Danasnak ennél is élesebben fogalmazott: szerinte az új narratíva a tiltakozásokban részt vevők megfélemlítését és a jövőbeli választási időszak előkészítését szolgálhatja. A lap megszólaltatottjai közül többen úgy vélik, a „terrorizmusra” és „polgárháború előidézésére” utaló kijelentések alkalmasak lehetnek arra, hogy a tiltakozásokat ne társadalmi elégedetlenségként, hanem állambiztonsági fenyegetésként mutassák be.

A háttérben továbbra is a tavaly márciusi belgrádi tömegtüntetés áll. A Szabad Európa Rádió korábbi összefoglalója szerint a Milan király (Kralja Milana) utcában, az újvidéki áldozatok emlékére tartott 15 perces csend idején a tömeg egy része hirtelen megriadt és futni kezdett, miközben sokan erős, szokatlan hangról, vibrációról, testi nyomásérzetről és későbbi egészségügyi panaszokról számoltak be. Hivatalosan azóta sem született minden fél által elfogadott válasz arra, mi okozta a jelenetet.

A szerbiai hatóságok következetesen tagadták, hogy a rendőrség „hangágyút” használt volna. A Szabad Európa Rádió ugyanakkor felidézte, hogy a hatósági kommunikáció néhány nap alatt változott: előbb azt állították, hogy a rendőrségnek nincs ilyen eszköze, majd később Ivica Dačić belügyminiszter bemutatott akusztikus eszközöket, de azt mondta, azokat soha nem vetették be a tüntetők ellen.

Nemzetközi szinten is többféle értelmezés jelent meg. Az Al Jazeera korábbi beszámolója szerint a Genasys, az LRAD típusú akusztikus eszközök gyártója azt közölte, hogy az általa látott hang- és videófelvételek nem utalnak LRAD használatára. Ugyanakkor a cikk felidézte az Earshot nevű hangvizsgálati szervezet megállapítását is, amely szerint a felvételeken hallható hang inkább más típusú, lökéshullámot keltő eszközzel lehetett összefüggésben.

Az ügy nemzetközi jogi szálat is kapott. Az Amnesty International korábbi tájékoztatása szerint az Emberi Jogok Európai Bírósága ideiglenes intézkedésben jelezte a szerb kormánynak, hogy meg kell akadályoznia hangkeltő eszközök tömegoszlatási célú használatát nyilvános gyűléseken. A kérelmezők azt is kérték, hogy a hatóságok ne üldözzék azokat, akik nyilvános vitában vesznek részt a március 15-i eseményekről, és folytassanak hatékony vizsgálatot az állítások ügyében.

A mostani fordulat ezért jóval túlmutat azon, hogy mi szerepelt egy januári diákülés jegyzőkönyvében. A kérdés az, hogy az ügyészségi vizsgálat valóban a történtek tisztázását szolgálja-e, vagy – ahogy a Danas megszólaltatottjai állítják – a hatalom a „hangágyú” ügyét politikai fegyverként használja fel a tiltakozó diákok, az ellenzék és a kritikus nyilvánosság ellen.

A történet továbbra is nyitott: a hatóságok a „szimuláció” gyanúját vizsgálják, a tiltakozók és az ellenzék egy része viszont továbbra is azt várja, hogy független és hiteles vizsgálat adjon választ arra, mi történt 2025. március 15-én Belgrád központjában.