A Rákóczi Szövetség helyi szervezetének és a Délvidéki Kutató Központ szervezésében a József Attila Könyvtár Koncz István termében csütörtökön délután széles érdeklődés övezte Forró Lajos és Molnár Tibor legújabb kötetének bemutatóját, mely a Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizán iratok tükrében címet kapta. A kötet dr. A. Sajti Enikő szegedi történész, a könyv lektora mutatta be.

- Nemcsak az egyén, hanem egy közösség sem tud emlékek nélkül élni, legyen az egy nemzeti közösség vagy bármilyen társadalmi csoport, kellenek azok a kapaszkodók, amelyek csak a sajátunk, megtörtént velünk éppen azért mert az apáinkkal, szomszédainkkal történt. A szerzők a kötet előszavában jelzik, hogy figyelmüket egy jól körülhatárolható közigazgatási egységre Magyarkanizsa községre, a Tisza-mente zömmel magyarok lakta északi részére összpontosították. A könyv nem csupán az áldozatok tragikus életútját kíséri végig, hanem ennél jóval többről szól, bemutatják a 1944 őszi jugoszláv impériumváltást, de írnak a háborús bűnösség megállapítását megelőző feljelentések mechanizmusáról is. A munka öt nagyobb szerkezeti egységre tagolódik, az első Molnár Tibor munkája nemcsak azokat a levéltári forrásokat mutatja be, amelyek bepillantást nyernek a titói korszak megtorlásokkal, gyilkosságokkal teli korai szakaszába, de felvázolják a magyarkanizsai járási népbizottság megalakulását, működését is. Forró Lajos írta a partizán iratok a Vajdasági Levéltárban a likvidálástól a háborús bűnig című fejezetet, melyben a feltárt adatokat az újabb kutatási adatokkal vonta össze. A kötet harmadik része 16 bírósági ítélet nélkül kivégzett személy rövid életrajzát tartalmazza. Élettörténetükből kiderült, hogy volt, akit nyilas párttagsága miatt, másokat viszont szomszédja bosszúja miatt, s volt. akiket a magyar hadsereg bevonulásakor a magyar nemzeti hűséget igazoló szerepük miatt végeztek ki. Az egyes helységek veszteségeit elemző részben összesen 209 magyar, név szerint azonosított áldozatot sorolnak fel.

A kötet nem egy klasszikus történeti monográfia, hanem műfajilag kevert, ez azonban egy tudatosan választott módszer, amire a cím is utal. A szerzők szem előtt tartották a történetírás legfontosabb alapkövetelményét, a forráskritikát.

A szerzők a feltárt iratok alapján cáfolják azt a szakmai berkekben is megjelent nézetet, hogy az új közigazgatás iratait elrejtik, s a hivatalos iratok teljesen alkalmatlanok a valós események feltárására. A szerzők által feltárt és teljesen vagy részben közölt iratok egyértelműen bizonyítják, hogy feljegyzések készültek arról, hogy kit végeztek ki ítélet nélkül, milyen vád alapján mondtak ki ítéletet. A többi vajdasági levéltár anyagának megismerése, de legfőképpen a belgrádi levéltárakban található, még most is nehezen kutatható források feltárása a most elkezdett munka folytatását jelentheti, és minden bizonnyal több történész generációnak is munkát fognak adni. A Forró-Molnár szerzőpáros által elkészült munka azt bizonyítja, hogy ez a tudományos munka nemcsak elkezdődött, de kézzelfoghatóak ennek első tudományos eredményei is – mondta dr. A. Sajti Enikő a kötetet ajánlásakor.

A szerzők szerint fontos lenne a többi vajdasági községekben is kiterjeszteni a kutatásokat, ezért mindazoknak, akik szeretnék követni Forró Lajos történész és Molnár Tibor zentai levéltáros munkáját és feltárni a múltat, készséggel állnak forrásanyagokkal, elérhetőségekkel az érdeklődők rendelkezésére. A könyvbemutatón jelen volt Fodor István, a Zentai Történelmi Levéltár igazgatója, a kötet kiadójaként, a szerzőkkel a beszélgetést Fejős Sándor történész vezette.

M. I.