Kultúra
Jegyzet: A virágzó barackfáknak

A mai hírekben olvasom (mennyivel jobbak azok a napok, amikor az ember nem olvas napilapot), szóval a mai hírekben első helyen szerepel, hogy az egyik vajdasági magyar párt az Újvidéki Színházban tartotta a választási kampányát. Helyes, mondom magamban.

Némileg persze érintett vagyok a dologban: ebben a színházban kellett volna bemutatni idén ősszel az egyik drámámat (Keszég László rendezésében). Mivel azonban az említett párt nemrég egy új igazgatót helyezett a színház igazgatói székébe, és mivel ennek az igazgatóváltásnak a furcsaságait néhány, egyébként nagyon kevés barátommal (pl. Végel Lászlóval) együtt magam is szóvá tettem, ezért teljesen érthető, hogy az Újvidéki Színházban nemkívánatos alak lettem. Mi sem természetesebb ennél. (Végel Lászlónak nagyobb szerencséje volt: a Neoplanta alapján született előadás még átcsúszott valahogy a résen - és milyen jó, hogy így alakult, mert az elmúlt évek egyik legjobb színházi előadása lett, nem csak tartományi, nem is csak országos szinten.)

Az említett vajdasági magyar párttal egyébként semmi bajom nincsen: nem rosszabb, igaz, nem is jobb a többi balkáni pártnál. És azzal sincs bajom, hogy az íróknak nincs helyük a színházban. Tulajdonképpen úgy gondolom, hogy a rendezők is feleslegesek, a dramaturgok meg pláne. De ami engem illet, igazán el tudom képzelni a színházat színészek nélkül is, sőt néha szerintem is sokkal jobb lenne, ha nem akadékoskodnának folyton az ostobaságaikkal meg a primadonnáskodásaikkal.

Tehát még egyszer mondom, hogy teljesen érthető legyen: nagyon helyes, hogy az Újvidéki Színházban választási kampányokat, pártkonferenciákat, pártkongresszusokat, tisztújító közgyűléseket tartanak. Elvégre, aki a széket adja, teljes joggal kérheti, hogy mi legyen és mi ne legyen a műsor. Elismerem, hogy így van - és ezt a helyzetet elfogadom. A drámámat pedig ma este nyolckor felolvasom az erdő szélén, a szántók határában, a fűszálaknak, a rögöknek, a nyíló rügyeknek, és külön tisztelettel a már teljes pompájukban virágzó barackfáknak.

Danyi Zoltán (danyizoltan.wordpress.com)

Kapcsolódó link:

A valós állítások virágzásáért

Venczel Valentin válasza Danyi Zoltán jegyzetére

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Dombosra járni élvezet - illusztráció
2022. JÚLIUS 1.
[ 17:03 ]
Csuja László és Nemes Anna női testépítőről szóló, Szelíd című alkotását Közép-Európa legnépszerűbb filmfesztiválján, Karlovy Varyban is láthatja a külföldi közönség - közölte a Nemzeti Filmintézet (NFI) pénteken az MTI-vel. Karlovy Varyban péntek és július 9. között 56. alkalommal rendezik meg a film...
2022. JÚLIUS 1.
[ 12:03 ]
Június 29-én, 57 évesen Meghalt Böszörményi Gyula József Attila-díjas író, a Gergő-sorozat megalkotója – tudatta a hírt családja a Facebookon. Böszörményi Gyula 1964-ben született Miskolcon, az írást már tizenévesen kezdte, és a 80-as évektől folyamatosan jelentek meg írásai az Élet és Irodalomban, a Debreceni...
2022. JÚLIUS 1.
[ 10:54 ]
Eddig 440 ezren látogatták a január 22-én nyílt Magyar Zene Házát - mondta el Batta András zenetörténész, a Magyar Zene Háza vezetője csütörtökön az M1 aktuális csatorna és a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában. Batta András az első félév programjainak koncepciójáról kiemelte: a...
2022. JÚNIUS 30.
[ 9:38 ]
Beolvasás folyamatban