Macskaköröm
Példaképei(n)k

Példaképem Mindenki, Akitől valaha is tanulhattam bármi követendőt, vagy elvetendőt. Mindannyiuknak hálás vagyok. (Fodor Ákos)

Ha most meg kellene mondanom, ki volt a példaképem kamaszként, nem tudnék egy embert megnevezni. Arra azonban emlékszem, hogy mekkora hatással voltak rám az olvasmányélmények, lévén, hogy akkor még se internet, se Face, se Instagram és Pinterest nem volt, meg bloggerek és vloggerek sem. Amikor elolvastam úgy 11 évesen a Vilma doktorasszony című “csíkos regényt”, menten orvos akartam lenni, habár ez a családi háttér miatt amúgy is foglalkoztatott. Meg volt tévé is. Amikor a belgrádi tévé közvetítette a BITEF-en fellépő budapesti Vígszínház előadását, a Déry Tibor kisregénye alapján készült Képzelt riport egy amerikai popfesztiválrólt, úgy éreztem, ha nem szerezhetem meg a darab zenéjéből készült nagylemezt (Presser és Adamis zenéje és szövege), távolabbi tervként pedig ha nem mehetek el egy Rolling Stones koncertre, akkor örök időkre elvesztek valamit. A lemezt megszereztem, ma is őrzöm, ez utóbbit pedig még ma is így érzem. Jagger már 75, én sem vagyok már csikó, de ez még mindig nem jött össze. Van ez így. És közben szinte észrevétlenül, de magától értetődően ott álltak mögöttem a szüleim, akik pátyolgatták, alkalmanként nyesegették a hóbortjaimat. Az, hogyan ivódott belém a velem szembeni végtelen türelmük, megértésük és szeretetük, sokkal később vált számomra tapinthatóvá. A példaképek mindig is fontos szerepet töltöttek be az emberek életében. Egy jó példa erőt sugároz, pozitív életszemléletet továbbít.

De miért is írom mindezt? A Direct Media és az Ipsos Straregic Marketing közvéleménykutató ügynökségek felmérést készítettek a “like generáció”, vagyis a 2000 és 2013 között születettek körében arról, kik a példaképeik és miért lesznek azzá.

Az 1200 fiatal körében végzett felmérés eredménye azt mutatta, hogy

a „like generáció”, illetve ahogy még nevezik őket, a Z generáció tagjainak 48 százaléka példaképeit a családon belül, vagy közvetlen környezetében leli meg. Ami elgondolkodtató az az, hogy minden harmadik megkérdezett nem lát olyan személyt maga körül, akire azt mondaná, a példaképe lehetne.

A felmérés készítői szerint a sokféleség ezeknek a fiataloknak a legfőbb jellemzője és ez széleskörű érdeklődésükre vezethető vissza.

“Nem általánosíthatunk természetesen egy egész generációt, de – s ez volt a legfőbb szándékunk – megkérdőjelezhetünk bizonyos, nagyon elterjedt előítéleteket és sztereotípiákat a mai tinédzserekről, amelyeket hajlamosak vagyunk fenntartások nélkül elfogadni és terjeszteni”, jelentette ki a felmérés kapcsán Dejan Radosavljević, az IPSOS Strategic Marketing kutatási igazgatója.

Tavaly jelent meg egy másik felmérés, amely 2000 újvidéki középiskolás részvételével kutatta a korosztály ideáljait. Az eredmények szerint a tinédzserek példaképei főként a szüleik, színészek, zenészek és sportolók.

A felmérés arra is fényt derített, hogy a fiatalok egyharmada, ha a viselkedési mintákról van szó, leginkább a szülei mintáját követi, s csak ezután következnek a sikeres emberek és a sportolók. “Ez fontos adat, mert gyakran elhanyagolják azt a tényt, hogy a gyerekek és fiatalok a családból választanak maguknak a leginkább példaképet, onnan, ahol a legnagyobb biztonságban érzik magukat, s gyakran azt, amit otthonról visznek magukkal, azt nem magyarázzák, nem értelmezik, hanem kész tényként kezelik és fogadják el”, olvasható a 12 újvidéki középiskolában végzett felmérés elemzésében. Itt viszont eszembe jutnak azok a sommás vélemények a léha fiatalokról, akikről nem is tudjuk, kire ütöttek, de a “szorgalmas, hűséges, őszinte, kitartó, dolgos, okos” ősökre biztosan nem.

Magyarországon az Új nemzedék jövőjéért program öt évvel ezelőtt végzett ifjúságkutatásából is az derült ki, hogy a kamaszokat a hétköznapi hősök inspirálják. A felméréssel azt igyekeztek kideríteni, hogy milyen értékrenddel bírnak a mai középiskolások és ennek kialakulását milyen tényezők befolyásolják. A kapott eredményekből nagyjából az derült ki, ami az idei szerbiai felmérésből. A fiatalok többsége már nem a sztárokból és időszakosan felkapott celebekből merít ihletet. És az is eltér a velük kapcsolatban kialakított sztereotípiáktól, mert nagyon érett gondolkodásra vall, hogy úgy vélik, ha egy tulajdonság előbbre viheti őket az életben, azt megpróbálják a saját személyiségükre szabni. Az is kiderül, hogy már nem ciki azt mondani, hogy „nekem az anyukám a példaképem, mert kitartó nő”.

A “like generáció”, amelyikről hajlamosak vagyunk azt állítani, hogy egész nap a mobilját babrálja, szelfizik és hasonlókat művel, azt vallja: a kiválasztott ideált nem lemásolni kell, hanem ihletet meríteni belőle. A példakép segít önmaguk és annak megtalálásában, amiben igazán jól lehetnek. Ha pedig megkapják a kellő inspirációt, akkor tudnak majd az életben egyedül boldogulni, fejlődni.

A magyarországi felmérés adataiból az is kiderült, a tinédzserek számára menő dolog az, ha valaki a hivatásában, munkájában sikeres, de igazán vonzó az, aki emellett a családi kapcsolataiban is az. Vagyis, a hétköznapi hősök lettek a “trendik”.

Az is világossá vált, hogy a mi generációnk tagjaitól eltérően, akiket megpróbáltak – jelképesen – a már adott kaptafákra ráhúzni, a mai középiskolások sokkal kezdeményezőbbek és bátrabbak. A többség véli úgy, hogy saját hobbijából is meg tud élni. Bátran használja a közösségi médiát és hisz abban, hogy önálló vállalkozást is képes felépíteni.

A szakemberek szerint nem kell félnünk attól, hogy gyermekünket rossz útra térítik a közösségi oldalak. A fiatalok többsége önkifejezésre használja és arra, hogy megmutassa, mi mindenhez van tehetsége. Ha megkérdezzük a kamaszgyerekünket, hogy miért lóg egész nap a Facen és az Instán, a válasz ez lesz: „azért, hogy képben legyek”.

„A fiatalok sokkal tudatosabban használják a közösségi oldalakat, mint sokan feltételeznénk – mondta akkoriban a kutatás eredményeit bemutató Siklódi Levente László, az Új Nemzedék Központ ügyvezető igazgatója. – Számos előnyt látnak a Facebook használatban, ugyanakkor mintegy generációs kötelezettségként élik meg az aktív jelenlétet.”

A szerbiai és magyarországi felmérések eredményei van, aki számára talán meglepőek. Főként annak, aki leírja a mai fiatalokat, mert “bezzeg az én időmben…” Miközben talpraesett gyerekek, akik tudatosan használják a mindannyiunkat körülvevő digitális világot. És figyelik a hétköznapi hősöket, vagyis bennünket. Sopánkodás helyett legyünk hát inkább pozitív példák.

Náray Éva

A szerző a Vajdaság Ma szerkesztője, rovata, a Macskaköröm, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Diplomák, fedezet nélkül - illusztráció
2019. OKTÓBER 10.
[ 18:26 ]
Isten veled, Németh úr! - illusztráció
2019. OKTÓBER 1.
[ 13:26 ]
74 euró - illusztráció
2019. SZEPTEMBER 19.
[ 12:09 ]
Műanyagvilág - illusztráció
2019. SZEPTEMBER 11.
[ 19:34 ]
Nagyapám, aki a családi történetmesélés szerint három éven keresztül gyalogolt haza Szibériából és amikor Zomborba ért, a család nem ismerte meg. Az egykor hatalmas termetű, bivalyerős kovácsmester 38 kilós volt és nagyanyámnak az orvos azt mondta, nehogy valami “nehéz” ételt adjon neki, mert abba belehal. Nagyapám...
2019. AUGUSZTUS 31.
[ 11:40 ]
Az én generációm áramszüneteken szocializálódott.Tizenéves korunkban megtanultuk, hogy milyen az, amikor naponta 8 órán keresztül nincs áram, nem sokkal később pedig azt is, milyen az, amikor naponta csak 8 órán keresztül van áram. És mivel ezt a “népszokást” főként télvíz idején gyakoroltatta velünk az akkori...
2019. AUGUSZTUS 19.
[ 11:40 ]
Nem árulunk zsákbamacskát: ma van a macskák világnapja. Meg kell róla emlékeznünk, egyfelől, mert ez mégis csak a Macskaköröm, másfelől pedig azért, mert, mióta eszemet tudom, mindig volt körülöttem macska. Az én drága “anyukanagymamám”, aki hét gyereket nevelt fel, meg nem vált volna macskáitól, mondván, nem...
2019. AUGUSZTUS 8.
[ 20:15 ]
Beolvasás folyamatban