Immár hetedik éve, hogy a magyarkanizsai Természetjáró Egyesület minden év január második napján megtartja évnyitó gyalogtúráját a Magyarkanizsa-Martonos-Magyarkanizsa távon. A túra útvonalától függően ez lehet 15-16, de akár 20-22 kilométeres gyalogtúra is, az útvonalat pedig leginkább az időjárási körülmények határozzák meg.

Így volt ez a mai napon is, amikor a délelőtt 10 órai rajt idején igencsak esett az eső, a hőmérő pedig plusz 2 fokot mutatott. Ez sem tántorította el azonban a természetjárókat, akik között akadtak gyerekek, fiatalok és idősebbek is egyaránt, sőt, az egyik túrázó, mint mindig, házi kedvencét is magával hozta. Mintegy húszan vállalták be a túra teljesítését a nem mindennapi körülmények ellenére is. A korábbi években előfordult, hogy húsz centis hóban, jeges szélben, mínusz 10 fokos hidegben vagy éppen plusz 12-13 fokos, napsütéses időben sétáltak végig a kijelölt útvonalon.

A csapattal tartott az oromhegyesi Vörös Tamás is, akit hosszútávú kerékpárútjairól ismert meg a világ. Csodálatos, saját kialakítású, villogó fényekkel és zászlókkal feldíszített csodajárgányával megjárta már Romániát, Lengyelországot, Bosznia-Hercegovinát, Montenegrót, hogy az útba eső országokat ne is említsük. Tamás a rajtra szülőfalujából is kerékpáron érkezett, végig verte az eső, de nem tágított. A mai gyalogtúrán Martonosig elgyalogolt ugyan a többiekkel, utána azonban, némi pihenőt követően bringára pattant és Szegednek vette az irányt, mivel holnap reggel kezdődik a tanítás az iskolában, ahova jár. A “csodabogár” fiatalembert már a határon is ismerősként üdvözlik, koleszos társai pedig csodálattal tekintenek rá.

“Reggel 8 körül felhívott Horváth Gergely, a martonosi helyi közösség elnöke, hogy lévén igen esős az időjárás, egyáltalán megyünk-e” - mesélte mosolyogva a túravezető Huszta Erzsébet, a Természetjáró Egyesület elnöke. ”Mi az, hogy megyünk-e, naná, hogy megyünk, egy kis esőtől, de a saját árnyékunktól sem ijedünk meg, főleg most, amikor nincs is árnyékunk, volt a válaszom. Ilyen időjárási körülmények közepette egyetlen lehetőségként az aszfaltutat választottuk, a töltésen illetve a rétben most nagy a sár. Ez némileg meggyorsítja a túrát, de még így is másfél-két órába telik, mire mindenki beér a martonosi Ponty Sporthorgász Egyesület előre befűtött otthonába, ahol zsíros lepénnyel, forró teával és forralt borral várnak bennünket.”

A túrázó társaság jókedvűen, nagszerű hangulatban kelt útra, s elmondásuk szerint így volt ez az egész túra ideje alatt. A bő egyórás martonosi pihenést és szárítkozást követően a természetjárók 13 óra körül indultak vissza Magyarkanizsára, és mintha az eső is heccelődne velük, mire délután 3 óra tájékán visszaértek a rajthelyre, az eső is alábbhagyott.

Bödő Sándor