A csillagászati ősz kezdete nálunk jellemzően szeptember 22-re vagy 23-ra esik, csak kivételes esetekben a megelőző napra. 2023-ban szeptember 23-án kezdődhet meg a csillagászati ősz. Idén az ősz az északi féltekén az őszi nap-éj egyenlőségtől a téli napfordulóig, tehát szeptember 23-tól december 22-ig tart, míg a déli féltekén 2024. március 20-tól június 21-ig fog tartani. Ebben az időszakban az átlaghőmérséklet csökken, érezhetően rövidülnek a nappalok, vagyis később hajnalodik és hamarabb lemegy a nap. Megkezdődik továbbá a költözőmadarak tömeges vándorlása, bár ez évről évre későbbre tolódik a klímaváltozás hatásai miatt.

A nap-éj egyenlőség (latinul aequinoctium) egy csillagászati esemény, amelyben a földi egyenlítő síkja áthalad a Nap középpontján, ez évente kétszer fordul elő március 21-e és szeptember 23-a körül. Nagyjából kétévente változik, hogy szeptember 22-re vagy 23-ra esik-e a nap-éj egyenlőség, nagy ritkán előfordulhat az is, hogy 21-én van.

Az őszi napéjegyenlőség az az időpont, amikor a Nap ugyanannyi időt tölt a horizont felett, mint alatta, így a nappal és az éjszaka hossza megegyezik. A szó jelentésével ellentétben azonban ilyenkor sincs teljes egyenlőség a nappal és az éjszaka időtartama között. A két napszak néhány perccel ilyenkor is hosszabb-rövidebb a másiknál, mégis ezen a két napon közelíti meg egymást legjobban a nappal és az éjszaka hosszának időtartama.

A nap-éj egyelőség után a rövidebb napokban hűvösebb időjárás lesz a jellemző, ennek megfelelően a természet képe is változik. A bundaváltó állatok felöltik a téli szőrméjüket, a lombhullató fákról nagy tömegben hullanak a levelek. Beérnek az őszi termények, gyümölcsök, zöldségek, hamarosan lezárul az aratási, szüreti időszak. Bár ez ma már kevésbé jellemző, ilyenkor tartják az aratási ünnepségeket, szüreti fesztiválokat, búcsúkat is.

Hagyományok és szokások

Sok régi szokás elveszett, de néhány területen még mindig a régi hagyományok szerint ünneplik az őszi nap-éj egyenlőséget. Befejeződnek az utolsó mezőgazdasági munkálatok, betakarítják az utolsó szőlőfürtöket és kukoricacsöveket, megtisztítják és felszántják a földeket, megtisztítják a gyümölcsöseket és szőlősöket, elkészítik a bort, a savanyúságokat, befőtteket.

Régen a háziasszonyok diófa, szilvafa és almafa leveleit vitték a templomba, hogy a mise után megszenteljék. A fiatal lányok virágokból keresztet fontak, és azt vitték a templomba. Ezeket a virágkereszteket szenteltvízzel locsolták meg, majd otthon szentképek keretében, vagy keletre nyíló ablakokban tartották azokat.

A hagyomány szerint ezen a napon szilvát is vittek a templomba, amit megszenteltek, és egy befőttesüvegben, a kamrában tartottak. Télen fejfájás és fogfájás enyhítésére használták.

Levelekből és virágokból kis koszorúkat is fontak, amiket meglocsoltak szenteltvízzel, a szentképek keretében tartották azokat, különböző gyulladások, sebek és fájdalmak enyhítésére használták.

Azt is tartják, hogy az őszi nap-éj egyenlőség napján senkivel sem jó összeveszni. A gyerekeket is tilos megszidni, ha rossz fát tesznek a tűzre, mert ezen a napon arra kell őket tanítani, hogy tiszteljék azokat a jó dolgokat, amelyeket az év során kaptak.

Az őszi nap-éj egyenlőséghez kapcsolódó mítosz

Az őszi nap-éj egyenlőséggel kapcsolatos egyik legrégebbi mítosz Perszephonéhoz kapcsolódik, aki a görög mitológiában a termékenység, a termés istennője, és akit Hadész, az alvilág ura elrabolt.

A legenda szerint Perszephoné Demeter, az aratás istennőjének lánya volt. A különös szépségű Perszephoné felkeltette Hadész, az alvilág, a sötétség és a halál istenének figyelmét. Elrabolta Demeter lányát, és erőszakkal feleségül vette, így a lenti szellemvilág uralkodójává tette.

Hosszú gyász után Demeternek mégis sikerült visszahoznia lányát a holtak világából. Hadész azonban csak kilenc hónapra engedte őt el. Perszephonénak minden évben az őszi nap-éj egyenlőség napján vissza kell térnie trónjára Hadész sötét világába, ahol három hónapig kénytelen maradni.

Ez idő alatt Demeter visszavonul, és az egész természet téli álomba merül, egyetlen növény sem nő, egyetlen fa sem terem gyümölcsöt. Az ókori görögök így magyarázták a tél eljövetelét. Amint Perszephoné visszatért a felszínre és a napfénybe, anyja visszahozta a tavaszt és a meleget, a fák kivirágoztak és minden újra teremni kezdett, egészen az őszi nap-éj egyenlőségig. (pénzcentrum.hu, filantropikum.com)