Szent Márton napjához, november 11-éhez számos hagyomány, népszokás kötődik, mindemellett az adventi böjtöt megelőző utolsó nap, s ekkor még szabad jókat falatozni, illetve mulatságokat tartani.

Az asztalról tájainkon nem hiányozhat a hagyományos libafogás és az újbor sem. Ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok.

Ki volt Szent Márton?

Szent Márton Pannóniában született 316 táján, 397-ben halt meg. A magyar kereszténység bölcsője, a pannonhalmi bencés apátság Szent Márton tiszteletére épült a róla elnevezett hegyen, ahol az egyik hagyomány szerint a szent született.

A másik hagyomány Savariát, vagyis Szombathelyet tartja Márton szülővárosának. Az itteni, Szent Márton-templom, mely a régebben különálló Szentmárton falu temploma volt, a hagyomány szerint Márton szülőházának alapjaira épülhetett.

Márton katona volt. Ő az első szentként tisztelt hitvalló, az első nem vértanú szent. Miután az Úr hívását meghallotta, kérte elbocsátását. Ezt a császár gyávaságnak bélyegezte. A legenda szerint Márton erre így válaszolt: „Ha kérésemet gyávaságnak becsmérled és nem hitnek, hát holnap majd védtelenül odaállok a csatasor elé, és Jézus nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok az ellenségen.” Így is történt.

Szent Márton kultusza Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett.

Életét csodák, gyógyulások kísérték, munkáját kitartóan végezte egészen 397. november 8-án Candes-ban bekövetkezett haláláig. Három nap múlva, november 11-én Tours-ban helyezték örök nyugalomba, sírja felett kápolnát emeltek.

Hogyan kapcsolódik Szent Márton neve a ludakhoz?

371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő tiltakozott megválasztása ellen. Alázatból a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől. A legenda szerint a ludak elárulták gágogásukkal, így “kénytelen volt” a püspökséget elvállalni. Fontos hittérítő munkát végzett, a környező pogány falvak nagy részét megtérítette.

Márton és a bor

A magyar nyelvterületen sokfelé elterjedt Szent Márton személyének és a bornak az összekapcsolása.

Márton napjára általában megforr az újbor. Ekkor kóstolták meg, ehhez kapcsolódik a mondás: A bornak Szent Márton a bírája. November 11-én kezdték meg az új hordókat a gazdák, ekkor került az asztalra épp a libasült mellé az úgynevezett Libás-bor vagy sok helyen Márton-bor, aminek még gyógyító hatása is volt a hagyomány szerint.

Bálint Sándor szerint Szent Márton pohara a középkorban szentelmény lehetett, az elnevezés pedig a Márton-napi áldomás és a gyógyító célú borivások emlékét őrzi.

A középkori hagyomány szerint Márton tours-i sírjától a kenyér és bor elfogyasztása után a lázbetegek és az ördöngösök gyógyultan távoztak.

A Nagypoharú Szent Márton kifejezés utal a búcsú napján elfogyasztott Márton-borra.

Szent Márton püspök vesszeje

Ennek eredete egy répcevidéki legendára vezethető vissza, mely szerint egyszer disznóvész dúlt, és az egyik pásztor bement Szombathelyre Mártonhoz segítségért könyörögni. Álmában a szent püspök fehér nyírfaágat adott neki, hogy ezzel vesszőzze meg a beteg jószágot, és így majd meggyógyul.

Márton napján ezért a nyugat-dunántúli falvak pásztorai házról házra jártak, hosszú, lehetőleg dús lombozatú nyírfavesszőkkel.

Ezek közül egyet-egyet a gazdának adtak, akik ezzel hajtották ki tavasszal első ízben a disznókat a legelőre. Ha sok lomb volt a vesszőn, az jó szaporulatot ígért.

A vessző átadásakor köszöntőt mondtak: „Adjon Isten jó estét, meghoztam Szent Márton püspök vesszejét. Annyi malacuk legyen, mint ahány ága-boga van. Adja Isten, hogy több Szent Márton-napot is megélhessünk, s erőben, egészségben eltölthessünk, nem ilyen búval, bánattal. Több örvendetesebb napokat adjon Isten, adjon bort, búzát, békességet, s lelkünknek örök üdvösséget!”

Márton-napi hagyományok, népszokások

Márton-naphoz különösen sok babonát, szokást köt a néphagyomány. A naphoz kapcsolódóan beszélhetünk keresztény és pogány szokásokról egyaránt.

Márton-napi időjárási megfigyelések

Eljött Márton fehér lovon: akkor mondták ezt, mikor Márton-napon havazott, akkor ugyanis enyhe, latyakos télre számítottak.

Ha nem fagyott november 11-én, vagyis Eljött Márton barna lovon, akkor viszont kemény, fagyos tél volt kilátásban.

A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.

„Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél” - szól a népi bölcsesség

A népi megfigyelések szerint "Ha Márton napján lúd a jégen áll, karácsonykor sárban botorkál".

Ha viszont jó az idő Márton napján, nagyon hideg lesz a tél. Az e napi szép időt, Szent Márton nyaraként is emlegetik Baranyában. „Ha a Márton napja ködös, zűrzavaros tél lészen, ha peniglen hideg, száraz tél.”

A galgamácsaiak szerint a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent. Márton napján „ha tisztába mégyen le a Nap, kemény tél, ha homályba, lágy tél lészen”, mondják.

A szőlővidékek némelyikén azt is mondták, ha Márton-napkor még zöld a szőlő levele, bizonyosan enyhe télre számíthatunk.

Csallóközben az aznapi havazás további harminc napig tartó havazást ígért.

Liba csontja, mint időjós

Márton-napján a sült liba mellcsontjából az időjárásra is szoktak jósolni. Megvizsgálják a sült mellcsontját, melyből következtetést vonnak le, megjósolják, milyen idő várható a télen.

Ha a lúd mellcsontja barna és rövid, sáros, esős lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas.

A csontokat kiteszik a tornácra és a mellcsonton keresztül nézik a naplementét. Ha a nap felhőben megy le, akkor a tél lágy lesz, ha pedig tiszta égen, akkor kemény tél várható.

Más időjárási megfigyelésekből a következő évi szőlő- és bortermésre próbáltak következtetni.

Úgy tartották, ahogy Márton napján az ereszcsatornák zúgnak, úgy zörögnek majd a prések jövőre, mondván: “ahány csepp eső hull a szőlőtőkére, olyan sok szőlő lesz rajta ősszel”.

Márton-napi babonák

A jövőt illetően nem csak az időjárás megjóslása lehetséges ezen a napon. Feltehetően népi tapasztalatok alapján egészen abszurd babonák is fonódnak november 11-e köré.

A hiedelem úgy tartja, hogy aki Márton napján spicces lesz a friss bortól, azt elkerüli jövő évben a fej- és gyomorfájdalom, s a közérzete kifogástalan lesz.

Tilos a házimunka: A Márton-nap gonoszjáró nap is egyben. Ilyenkor az asszonyoknak tilos dolgozniuk, főképpen mosni és ruhát szárítani, mert az a marhák közt dögvészt okozna.

Répaevés veszélye: Aki ezen a napon csak répát eszik, ágyba vizelő lesz.

Márton-napi éjszakai álom: Végül, de nem utolsósorban, aki november 11-én éjjel álmodik, boldog lesz - szól a népi bölcsesség.

Egyéb szokások

Püspökfalat: Márton napján, ha libát sütöttek, szokás volt küldeni belőle az egyházi méltóságoknak, a papnak is. Ráadásul a küldött rész leggyakrabban az állat hátsó fele volt, ezért ezt el is nevezték püspökfalatnak.

Parasztújév: November 11-e az ún. parasztújév is. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni.

Lámpás, fáklyás felvonulások: Sokfelé terjedtek el a lámpás, fáklyás felvonulások (Martinsumzug), elsősorban a német nyelvterületeken és Hollandia egyes részein. Van, ahol tüzeket gyújtanak, máshol lampionokkal sétálnak a korán leszálló sötétben, van, ahol egy Mártonnak öltözött lovas vezeti a menetet.

A felvonulást mindig hangos énekszó kíséri a szokásos Márton-napi dalokkal. Ezen a felvonuláson a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatják el az emberekhez, a nap zárásaként pedig libás ételeket, liba formájú süteményeket és forró italokat fogyasztanak.

Szent Márton a népi szólásokban

Olyan kövér, mint Szent Márton lúdja. (Az elhízott emberekre használták ezt a hasonlatot, mivel a libák is Márton-napra érték el a süthető méretet.)

Sok Szent Márton lúdja elkelt azóta. (Régen történt, ami szóba került.)

Aki Márton napján újbort nem iszik, az egész évben szomjazik!

Szent Márton napján, aki nem iszik bort, az szamár, aki túl sokat iszik, az kétszeresen az.

A bornak Szent Márton a bírája. (Az őszi időjárás dönti el, hogy milyen minőségű lesz a bor.)

A Pannonhalma melletti Écs falu regulája szerint: Aki Márton-napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.