Sarlós Boldogasszony napja fontos katolikus ünnep, amely gazdag hagyományokkal és népszokásokkal rendelkezik. Az ünnep Szűz Mária életének egyik jelentős eseményére emlékezik, és számos országban megünneplik.

A Sarlós Boldogasszony ünnepeként ismert esemény a Biblia szerint így történt: az idős Erzsébetnek nem volt gyermeke. Gábor angyal megjósolta férjének, hogy fiúgyermekük fog születni. Fél évre rá Gábor angyal Szűz Mária előtt is megjelent, hírül adta, hogy Isten fiával várandós, s hogy idős rokona is fiúgyermeknek (Keresztelő Szent Jánosnak) fog életet adni. Mária ekkor elindult, hogy meglátogassa Erzsébetet.

A Sarlós Boldogasszony ünnepén - július 2-án - ezt a látogatást ünnepeljük. Az ünnep történelmi gyökerei a középkorig nyúlnak vissza, és azóta is fontos része a katolikus vallási életnek.

Ez az időpont különleges jelentőséggel bír a népi kultúrában is, mivel az aratási időszak kezdetéhez kötődik, lévén, hogy az evangéliumi történet szerint Szűz Mária látogatása éppen az aratási időszakban történt, és ezért az ünnep összekapcsolódott a mezőgazdasági munkák kezdetével. A “sarlós” kifejezés is erre utal, hiszen a sarló az aratás jelképe, ami a mezőgazdasági munkák kezdetét és az érett gabona betakarítását szimbolizálja, de azt is, hogy valamikor a nők voltak azok, akik sarlóval aratták a búzát.

A naphoz kötődő aratási népszokások

Sarlós Boldogasszony napjához számos érdekes és színes népszokás kapcsolódik, amelyek különböző tájegységeken eltérő módon valósultak meg. Ezek a hagyományok a mezőgazdasági munka és a vallási élet szoros összefonódását mutatják.

A nap elnevezése utal az aratás egykori módjára, amikor még a nők arattak sarlóval. Tápén e hagyomány emlékére ezen a napon gyógyfüveket vágtak le sarlóval, amit azután megszenteltettek. Szokás volt az aratás szertartásos megkezdése is, hogy azután másnap ténylegesen hozzáfogjanak a munkához. Például Szil faluban (Rábaköz) elmentek a misére, az aratószerszámokat a templom falához támasztották. Ezután kimentek a földekre, a búzában vágtak egy rendet, majd hazamentek.

Elszórt adatok utalnak arra, hogy ezen a napon is tilos volt a kenyérsütés, például Zagyvarékason, Doroszlón.

Az aratás megkezdése előtt a gazdák gyakran keresztet vetettek a földeken, kérve Mária áldását és védelmét a termésre. Az aratás első kévéjét különleges tisztelettel kezelték, gyakran az oltárhoz vitték és megáldották.

Sarlós Boldogasszony napján számos helyen körmeneteket és ünnepi miséket tartanak, ahol a hívők közösen imádkoznak és adnak hálát a termésért.

Kévekötés

Az aratás során különleges jelentősége volt az első és utolsó kévének. Az első kévét ünnepélyesen kötötték, és gyakran az oltár elé helyezték. Az utolsó kévét pedig díszesen feldíszítették, és ünnepélyesen vitték be a faluba.

Búzakalász gyűjtés

A fiatal lányok búzakalászokat gyűjtöttek Sarlós Boldogasszony napján, hogy azokból koszorút készítsenek. Ezt a koszorút az otthonokban helyezték el, hogy védelmet és bőséget hozzon a családnak.

Általában a legszebb darab búzát hagyták utoljára. Ebben kereste meg a gazdasszony azt a búzatövet, amelyen három egyforma növésű, szép, egészséges kalász termett. Ezeket összekötötte piros szalaggal. Ez lett a Jézus, amit otthon a falra akasztottak és őriztek következő vetésig. Ekkor kimorzsolták a szemeket és a vetőbúza közé keverték.

Áldomás

Az aratási munka megkezdése előtt a gazdák áldomást tartottak, ahol a közösség együtt imádkozott és kért áldást a munkára.

Sarlós Boldogasszony napi mondások

„Ha Sarlós Boldogasszony napján eső esik, akkor négy héten át esik.”

“Sarlós Boldogasszony napi eső Lőrinc-napig tart.”