A néphagyomány egyik jeles napja november 30-a, András napja. A Kárpát-medencében számos népszokás és hagyomány kapcsolódik ehhez a naphoz, amelyek közül a leggyakoribbak a házasságjóslás és az időjóslás.

Az András-nap Szent András apostol ünnepe. A népi kalendáriumban ennek kapcsán november hónapot is Szent András hava néven illették. A november 30-hoz legközelebb eső vasárnap az egyházi év, az advent kezdete.

Szent András apostol az első században élt, Jézus első tanítványa, Simon Péter testvére volt. A testvérek a halászéletet otthagyva életük végéig tanúságot tettek szerte a világon, és Jézus Krisztus mellett életük árán is kiálltak. A hagyomány szerint Kr. után 60-ban Petra városában egy átlósan ácsolt kereszten halt András apostol mártírhalált. Innen az „András kereszt“ elnevezés.

Szent András napja a magyar néphagyományban

November 30-a több szempontból is különleges a magyar néphagyományban. Egyrészt ez a nap jelezte az advent kezdetét, ugyanakkor a mulatságok befejezését.

Szent András apostolt a magyar néphagyományban nevezik disznóölő Szent Andrásnak, időjósoló Andrásnak, disznóröfögtető, de még hegedűnémító Andrásnak is.

Férjjósló praktikák

A legismertebb hiedelem az András-napi férjjóslás. András napján a lányok arra voltak kíváncsiak, ki lesz a jövendőbelijük, mikor fognak férjhez menni. Jósoltak is jóformán mindenből: gombócból, ólomból, almamagból, disznóröffenésből, még a zsúpfedélből először a köténybe pottyanó magból is.

Sokfelé járta az a szokás, hogy a lányok gombócot vagy derelyét főztek. Kilenc fiúnevet papírszeletekre írtak, összehajtogatva, tésztába gyúrva gombóccá formálták. Egyszerre a forrásban lévő vízbe süllyesztették, s amelyik először jött a felszínre, azt kikapták, megnézték a bennelévő nevet, s olyan nevű lesz a jóslást végző lány jövendőbelije.

Az András-napi férjjóslás másik módja az ólomöntés. A forró ólmot vízbe öntik és megnézik, hogy milyen szerszámhoz hasonló forma jön ki. Amit a megdermedt ólom ábrázolt, olyan lesz a lány jövendőbelijének a foglalkozása.

Az András-pogácsa készítése szintén párjósló cselekmény volt. Három pogácsát sütöttek, mindegyikbe egy-egy férfinevet rejtettek. Kitették a küszöbre, s amelyiket a legkésőbb vitte el a kutya, az mutatta meg a jövendőbeli nevét.

A szalmakoszorú dobálás szintén a férjjóslás szertartásai közé tartozott. A lányok szalmakoszorút készítettek és megpróbálták feldobni a fára, ahányadik dobásra fennakadt, annyi év múltán mehet férjhez a lány.

A hallgatózásból jóslásnak legismertebb formája volt az ól rugdosása, mely nemcsak András-napkor szokásos praktika. Úgy vélték, az ólajtó rugdosására ahányat röffen a disznó, annyi év múlva mennek férjhez. Ha nem ébred fel a disznó, a lány még abban az évben férjhez megy.

A Zempléni-hegység falvaiban még tovább mentek és azt is figyelték, hogy anyadisznó röffen-e először, mert az özvegyet jelzett, a malac pedig legényt.

A lányok a falu határában magasodó dombra, vagy a kert végében levő trágyadombra állva, azt figyelték, honnan hallani kutyaugatást, mert úgy gondolták, hogy abból az irányból jön majd a jövendőbelijük.

De ez még mindig nem minden. A kíváncsi lányok további furfangos módszerekkel próbálták kideríteni, ki lesz a jövendőbeli, de főleg, mikor. Ismert az András-kalendárium használata is, mely az előző praktikához hasonló céllal volt szokásban: a leányok 24 fiúnevet írtak fel 24 cetlire, befőttes üvegbe helyezték őket, jól megkavarták a lapokat, majd karácsonyig minden nap egyet húztak az üvegből. A hiedelem szerint, helyenként december 24-én, máshol december 25-én, az utolsónak húzott cetlire írt név mutatta leendő férjük nevét.

És ha mindez nem járt eredménnyel, még mindig maradt az ereszrázás. A zsúpfedeles házak ereszét megrázták, s a kötényükbe hulló magból jósoltak. „Ha a lány kötényébe búzamag hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik.”

A szerelmi jóslatok éjszakája

Próbáltak álomból is jósolni, és egész nap böjtöltek a lányok. Az ünnep előtti böjti napnak a népi hitvilág mágikus erőt tulajdonított. A vélt varázserőt a fiatalság igyekezett is kihasználni minden vidéken vallástól függetlenül.

Szatmárban András-napkor a református lányok is böjtöltek. Este a favágó tőkére kendermagot vetettek s ez mondták: „András, neked kendert vetek, mondd meg nekem, kihez megyek!"

Ahogy Katalin-napkor a legények női ruhát, András napján a lányok a párna alá férfiruhaneműt rejtettek, és egész nap böjtöltek. A jövendőbeli megálmodására utal a hajdúszoboszlói mondás:

"Aki böjtöl András napján,

Vőlegényt lát iccakáján."

A doroszlói lányok úgy próbálták kideríteni a jövőt, hogy cédulára irták fel a számba jöhető legények nevét; a cédulákat, valamint egy fésűt és tükröt betettek a párnájuk alá. Ha a cédulán levők valamelyikével álmodtak, úgy tartották, az lesz a férjük.

Az almamagot szintén jóslóeszközként használták. András-nap előtt nagy előszeretettel ették a lányok az almát és számolták a magokat. Ha olyan almát találtak, amelyben 7 vagy 9 mag volt, akkor a magokat papírba csomagolták, András-nap estéjén a párnájuk alá tették, hogy megálmodják a férjüket.

Ha András napján a vízbe állított gyümölcsfaágak kirügyeztek, az több vidéken farsangi férjhezmenetelre utalt.

Az Ipoly mentén a lányok gyertyát is öntöttek András-napkor: ha a vízbe öntött gyertya alakja egyenes volt, akkor egészséges vőlegényt találtak, ha azonban a viasz cikcakkos alakot vett fel, akkor beteges vőlegényük lett.

Az András-napi férjjóslás olyannyira ismert volt és maradt a XX. század második felében, hogy Szabó Magda Abigéljében is ekkor akartak jósolni maguknak a lányok, de még idő előtt lebuktak.

András-napi hiedelmek

A moldvai és Gyimes-völgyi magyarok ezen a napon a farkasok ellen megfokhagymázták az ajtókat, hogy ne vigyék el a jószágot. E célból összekötötték az ollót, mert ha nyitva maradna, a farkasok elvinnék a juhokat.

A háziférgek kiűzésének napjaként is ismeretes ez a nap. A bánátiak kotlót, fát ültettek, disznókat párosítottak ezen a napon.

András-napi időjóslás

Mint a legtöbb jeles napon, így Andráskor is következtettek a várható időjárás alakulására.

A népi megfigyelés szerint: „Fehér András – rossz év, Víg András – víg év.“

Eleink úgy tartották, ha András napján esik az eső vagy a hó, ezt követően 40 napig esik. Megfigyelték, ha András napján fagy, akkor a karácsony esős lesz.

Sok helyen gyümölcsfaágat is virágoztattak, hogy megtudják, milyen lesz az időjárás. A gyümölcsfa ágát vízbe tették, és bevitték a szobába, a kemence mellé. Az ág a melegben karácsonyig kivirágzott. Ha az alsó részén jelentek meg a virágok, az azt mutatta, a tél eleje lesz kemény. Ha a közepén, akkor a január lesz hideg, ha az ág hegyén jelent meg a virág, úgy a tél vége lesz fagyos, havas.

A Maros-parti öregek kimentek a víz partjára, vágtak egy fűzvesszőt és leszúrták a földbe. Leültek és megvárták a napkeltét. Ha úgy találták, hogy a víz feljebb áztatta a vesszőket, mint amikor leszúrták, akkor tavaszra áradást, árvizet vártak.

Disznóölő Szent András

András-napkor kezdődtek a disznóvágások, disznótorok, ezért nevezték disznóölőnek is. Általában ilyenkor fordult olyan hűvösre az idő, hogy el lehetett kezdeni a disznóöléseket.

Régen e naptól kezdve egészen farsangig mindig akadt egy ház, ahol disznó sivítása verte fel a csendet, és kezdődött a disznóölés, amihez mindig kértek rokoni, baráti segítséget. Ilyenkor már nem igazán tarthattak zajos disznótorokat vagy vidám, hangzavarral járó nagy lakomákat, zenés mulatságokat, mert András-nap jelezte a csend, a várakozás, a lelki felkészülés idejének beköszöntöttét. András napján éjfélkor befejeződtek a mulatozások, beállt a csend ideje, az advent.

Az András-napkor vagy néhány nappal előtte vagy utána született kismalacokat András-malacoknak mondják és azt tartják, hogy belőlük lesz a jó hízó.

Hegedűnémító Szent András

Az Ipoly mentén élt az a mondás, hogy ilyenkor „kellett a muzsikát bezárni, mert utána már az Úrjövet volt”, vagyis elkezdődött a karácsonyi böjt időszak.

Andrással befejeződnek a zajos mulatozások, a néphit úgy tartja, "András zárja a hegedűt".

Legfeljebb az András utáni szerdán, kukaszerdán lehetett még otthon muzsikálni, de másutt nem.