Január 25-ét, pálfordulónak is nevezik E napon a tél is az ellenkezőjére fordul: Pál jeget tör, vagy csinál

E nap időjárásáról a termésre, a gazdaság kilátásaira következtetett a régi falu népe. A jó idő jó termést jelent, a köd a jószág pusztulását, a szélvihar háborút... Január végén egymást érik a tél végét és az előttünk álló esztendő időjárását megjósló jeles névnapok. A régi paraszti gazdaságokban szigorúan be kellett osztani a télire eltett eleséget, a tél vége gyakran nélkülözést hozott, s a tavasz közeledése, a természet ébredése jelentette a reményt a túlélésre. Ezért számon tartották a tél fordulópontját, amely a néphagyomány szerint január 25-ére, Szent Pál megtérésének ünnepére esik.
A laikus keresztények ezt a napot népiesen Pál fordulása, pálfordulás néven emlegetik, ezzel a damaszkuszi úton történt csodára utalnak. A keresztények üldözésére induló Saul (római nevén Paulus) egy látomás hatására hitében „megfordult", maga is Krisztus követője lett, s később Szent Péter mellett az ősegyház apostolfejedelmévé emelkedett.
Pálforduló időjárásjósló szerepét a régi kalendáriumok is kiemelik, a négyszáz évvel ezelőtti Csizióban például a következőket találjuk: „Mikor fénylik Szent Pál, minden termés szépen áll; ha pedig havas vagy eső leend, mértékletes esztendőt jelent. Ha felleges vagy ködös, könyörögjünk az Úristennek, hogy hirtelen haláltól minket megoltalmazzon." A „hirtelen halál" régen főként a járványokat jelentette, a pestist, a döghalált, ezt egy másik, dél-somogyi eredetű rigmusból is láthatjuk: „Pál fordulása, ha tiszta, | bőven terem mező, puszta. | Pál fordul köddel, | ember hull döggel."
A Kapolyról származó mondást is Pál napjához kapcsolják, bár általánosabb tartalmú: „Januári meleg esső | okoz néköd szük esztendőt."
Pogányszentpéteren a pálforduláshoz a „fele kenyér, fele széna, fele fa" fogalmak is hozzákapcsolódnak: ha a télire eltett élelemnek megvan még a fele, akkor a család és a jószág már kitelel. Balatonendréden ezt rigmusban is kifejezték: „Pál fordulása | fél tél elmulása."
Pálfordulókor Lábodon, Göllében rostát fordítottak: ollót dugtak belé, két asszony fogta a fogantyúját, közben ezt mondták: „Szent Péter és Szent Pál, mondd meg, férjhez megy-e ez a lány a télen!" Ha a rosta megmozdult, akkor a család eladó lánya számíthatott a férjhezmenésre.
Buzsákon úgy tudják, hogy a hagymát ezen a napon kell a tarisznyába tenni, és a tarisznyát megfordítva kell felakasztani, az így megvarázsolt dughagyma nem magzik fel.
Pálfordulás ha tiszta,
Bõven terem mezõ, puszta,
Ha szeles, jõ hadakozás,
Ha ködös, embernek sírt ás.
Ha pedig havas vagy nedves,
Lesz a kenyér igen kedves.