„A Sajtószabadság Alapítvány indítványára 2026. május 29-én Szabadkán tanácskozott a vajdasági magyar médiatér legtöbb sajtószervének vezetője és a szakma más jeles képviselője. A tartalmas vitában ellentétes meglátások hangzottak el a közbeszéd állapotáról, de az alulírott résztvevők egyetértettek abban, hogy sokszínű és szakmaiságon alapuló vajdasági magyar médiatérre van szükség, amihez további szakmai megbeszéléseken keresztül kívánnak eljutni”

– ezt a közleményt fogalmazták meg a vajdasági magyar médiaházak képviselői pénteken Szabadkán, a Sajtószabadság Alapítvány által megszervezett Tiszta sor című médiatanácskozáson.

A közleményt huszonketten látták el kézjegyükkel, bár az elsődleges elképzelés az volt, hogy zárónyilatkozatot fogadnak el, amely kimondta volna többek között, hogy a vajdasági magyar médiatérben az elmúlt másfél évtizedben erőteljes hatalmi befolyás akadályozta az objektív és pártatlan tájékoztatást, különösen a közszolgálati médiában, valamint hogy a szakmai normák felülírásának a vajdasági magyar közösség lett a legnagyobb vesztese. A tervezet szerint a valóság eltorzítása a választói döntéseket is befolyásolja, erre vonatkozó állásfoglalás elfogadására azonban végül nem került sor.

A tanácskozás délelőtt kezdődött és a délutáni órákban ért véget. A délelőtti panelbeszélgetésen a médiaházak vezetői szólaltak fel, és már ekkor világossá vált, hogy nem sikerül közös nevezőre jutni, így zárónyilatkozat sem születik. A tervezet ugyanakkor a politikai döntéshozókhoz is intézett volna felhívást, amelyben elvárták volna a szerbiai, a magyarországi és a vajdasági magyar szereplőktől, hogy médiastratégiájukat, fejlesztési programjaikat és forráselosztási elveiket a szakmaiság, az esélyegyenlőség és a közszolgálatiság szempontjai szerint alakítsák. A szöveg szerint a vajdasági magyar közösség csak szabad, hiteles és sokszínű közbeszéddel tud megerősödni.

A vitában Tőke János, a Sajtószabadság Alapítvány ügyvezetője úgy fogalmazott, hogy a „közösséget szolgálni” mottó helyett a „pártot kiszolgálni” lett a vezérelv. Véleménye szerint sok médium azzal indokolja működését, hogy csupán a kormányzati eseményeket követi, illetve a kormányzati kommunikációnak ad teret, holott a sajtó feladata a kérdezés, a tényfeltárás, az oknyomozás és a kritikus szemlélet érvényesítése lenne. Úgy vélte, a kormányzati kommunikáció kritikátlan közvetítése valójában propaganda.

Tőke annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy a magyarországi politikai változások nélkül erre a konferenciára érdeklődés hiányában valószínűleg nem került volna sor.

A délutáni panelbeszélgetésen a médiavezetők mellett egykori ismert újságírók is felszólaltak. Többen a vajdasági magyar média leépülésének okait elemezték, amelyek közül egyesek a kilencvenes évek elejére vezethetők vissza, amikor számos tapasztalt újságíró elhagyta az országot, mások pedig a kétezres évek eleji átszervezéseket emelték ki. Erről beszélt Németh Zoltán, a Magyar Szó egykori újságírója is.

Javaslatként elhangzott az is, hogy a vajdasági magyar média támogatásáról egy Magyarországon működő szakmai testület döntsön. A felvetés szerint ezzel csökkenthető lenne a vajdasági politikai befolyás, ami nagyobb szakmai szabadságot biztosíthatna a médiumok számára.

Bár a zárónyilatkozat végül elmaradt, a résztvevők szerint már önmagában eredménynek tekinthető, hogy különböző hátterű médiumok újságírói és vezetői egy asztalhoz ültek. Többen úgy vélték, hogy az ehhez hasonló eszmecseréket a jövőben is folytatni kellene.