A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Tanulságok Európának
Mi is eljuthatunk a felszabadultságnak arra a szintjére, amely nem elválaszt, hanem összeköt
Betűméret:
Az Új Flamand Szövetség (ÚFSZ) belgiumi választási sikere, nem csak Flandria, még csak nem is Belgium, hanem egész Európa vonatkozásában új helyzetet teremthet. A mindegyre kiújuló vallon–flamand konfliktus miatt Belgium államisága ugyan már jó ideje kérdéses, de először történik meg, hogy a választásokat olyan párt nyerje, aely a flamand függetlenedést tűzte zászlajára.Az Új Flamand Szövetség (ÚFSZ) belgiumi választási sikere, nem csak Flandria, még csak nem is Belgium, hanem egész Európa vonatkozásában új helyzetet teremthet. A mindegyre kiújuló vallon–flamand konfliktus miatt Belgium államisága ugyan már jó ideje kérdéses, de először történik meg, hogy a választásokat olyan párt nyerje, aely a flamand függetlenedést tűzte zászlajára.
Igaz, a függetlenedés az UFSZ felfogásában sem lenne azonnali, ahogy azt a kommentátorok emlegetik, Belgiumnak fokozatosan kell elpárolognia a térképről. A párt kezdetben laza államszövetségre gondol, amelyben csupán a biztonság és a külpolitika maradna a szövetségi kormány hatáskörében.
A belga Alkotmány a kiválás lehetőségét kétharmados törvényhez köti. S mert a flamandok részaránya 60 százalék, a szétválást nemcsak minden flamandnak, de a vallonok egy részének is helyeselnie kellene. És ha meg is születne a döntés, a kérdés akkor sem oldódna meg, hiszen a viszály fő forrása eddig is Brüsszel kérdése volt. Brüsszel ugyanis flamand területen található, sőt nem csak Belgium, de Flandria fővárosa is, lakosságának túlnyomó többsége azonban francia anyanyelvű vallon. A holland anyanyelvű flamandok mindössze 15 százalékot tesznek ki.
A szétválás gyakorlatilag máris megvalósult: Flandriában most is csak flamand, Vallóniában csak vallon pártokra lehetett szavazni. A szétválás azonban a viszály fő forrását, a brüsszeli kérdést aligha lesz képes rendezni.
Az alapvető probléma a különböző kulturális közösségek együttélése. A Nyugat nemzetállamai a kulturális homogenizáció, a kisebbségek beolvasztásának jegyében jöttek létre. A kulturális kérdések megoldásának ez a látszólag egyszerű, de alaposabb megfontolásra mélyen ember- és természetellenes formája az utóbbi évtizedekben mind egyértelműbben járhatatlannak bizonyul, lehetetlenné teszi ugyanis a különböző kulturális csoportok kiegyensúlyozott együttélését. Elkerülhetetlenül konfliktusokhoz vezet, hiszen a „megoldást” mindkét fél csupán a másik elhallgattatásával és végső fokon asszimilálásával képes elgondolni.
A valódi kulturális egyenjogúság (ennek alapja a kölcsönös kétnyelvűség) a gyakorlatban sehol nem érvényesülhet. Ez azonban az egymással együtt élő közösségeket olyan támadó vagy védekező pozícióba kényszeríti, amely súlyosan eltorzítja az egyén spontán identitásképét. A többes identitások (azaz a valóság) vállalása helyett az egyéneket és a közösségeket egyaránt monokulturális rögeszmékbe hajszolja.
Ezzel az alternatívával szemben, úgy tűnik, éppen Európa egyik legmegalázottabb kisebbségének, a szlovákiai magyarságnak és a nacionalista gyakorlat által nemzeti önérzetében nem kevésbé megalázott szlovák értelmiség egy ma még szűk, de a választók egy része által is támogatott rétegének kellett megtalálnia a tényleges megoldás felé vezető utat: a többes identitások vállalását.
Tetszik nekünk, vagy nem tetszik, az együttélő kulturális közösségek tagjai elkerülhetetlenül a másik közösség identitásjegyeit is elsajátítjuk. Jó esetben személyiségünket építő-gazdagító többletként, rosszabb esetben személyiségünket romboló-szegényítő ellenségképként.
Mi, romániai magyarok is képessé válhatunk arra, hogy Liviu Rebreanu Ionjának nemzeti megalázottságában és törekvéseiben a magunk vágyait és eltévelyedéseit ismerjük fel, hogy az általa megrajzolt Erdély-képet a magunkénak is tekintsük. Azaz mi is eljuthatunk a felszabadultságnak és az együtt-érzésnek arra a szintjére, amely már nem elválaszt, hanem összeköt bennünket.
Ehhez az érzéshez azonban az szükséges, hogy az ember kitörhessen a nemzeti kizárólagosság (a vagy-vagy) csapdájából és eljusson az egymást kiegészítő-gazdagító kulturális identitások (az is-is) alternatívájáig.
Sajnos, úgy tűnik, Európa még nem igazán érett arra, hogy a Belgiumban, Szlovákiában és (miért ne?) minálunk is zajló folyamatok lényegét és nyilvánvaló összefüggéseit felismerje, s levonja a konzekvenciát: ugyanúgy, ahogyan a szabad közösség szabad és mindenben egyenjogú egyének szövetsége, a szabad állam is csak szabad és mindenben egyenjogú közösségek szövetségeként képzelhető el.
Bíró Béla (ÚMSZ)
Ma ezer-ezerötszáz magyar élhet Bosznia-Hercegovinában, közülük mintegy háromszázan a fővárosban, Szarajevóban. A kicsi közösség azonban nehéz helyzetben van, kemény munkára lesz szükség, hogy a következő generáció is megőrizze nyelvét és kultúráját.
A Miljacka folyó völgyében elterülő boszniai fővárosba...
2010. JÚNIUS 10.
[ 11:26 ]
Az erdélyi magyaroknak erős az Erdély-identitásuk, a szlovákiai magyarok, bármilyen meglepő is, de „egy hullámhosszon vannak” a szlovákokkal, míg a magyarságtudat megőrzése a Vajdaságban a legnehezebb. Hazánkhoz leginkább a kárpátaljai magyarság kötődik. Körkép a Trianon-törvény után és a kettős...
2010. JÚNIUS 1.
[ 11:17 ]
A kettős állampolgársággal rendelkező vajdasági magyarokat időről időre megbünteti a rendőrség, ugyanis annak, aki Magyarországon bejegyzett autót vezet, számos dokumentummal kell rendelkeznie, és csakis egy ország gápjármű-vezetői engedélyét használhatja. A törvény szigorú, kivételt senkivel sem tesznek. Az esetek...
2010. MÁJUS 24.
[ 10:36 ]
